Campania - Haze Kmor

«2»

«Donatella»

A zene hangosan dübörgött a teremben. Így, hogy a nyitás után már eltelt három óra egyre többen érkeznek az Estanellaba. Megpróbáltam magamat elengedni, hisz vége a négy éves stressznek. Most, hogy visszaköltöztem Nápolyba, a szülővárosomba minden lecsendesült. De mégsem érzem magamat feloldottan. Nincs több szakdolgozat és vizsga. A kezemben még mindig az első ital volt félig elfogyasztva.

- Gyerünk Dona, engedd el magad - állt oda mellém a barátnőm - Tessék - nyomta a kezembe a kinézetéről ítélve tequila shotot - Ezt meg kell innod - a szigorú tekintete miatt elvettem a röviditalt a kezéből és a szememet összezárva lehúztam. Ezután a számba nyomtam a lime fanyarkás levét. A torkomat végigmarta az erős ital, így kicsit megborzongtam. Nem szoktam ilyen italokat inni, de Igridnek nem lehet nemet mondani - Ez a beszéd. Gyere, táncoljunk! - megragadta a kezemet és a táncparkett felé húzott. Útközben a legközelebbi asztalra leraktam a két poharat és a lime maradékait és követtem a barátnőmet. Valami friss slágernek a feldolgozása mehetett, de nem ismertem. Elkezdtem ringatózni a dallamra, miközben elkezdtem érezni a tequila hatását. Tomito odalépett Igridhez és valamit belesúgott a fülébe. Bár ebben a hangzavarban inkább üvöltésnek lehetett mondani. Igrid elmosolyodott a hallottak miatt. Ebben a pillanatban a zene elhalkult és a DJ szólalt meg.

- Azt a fülest kaptam, hogy ma az Estanellaban van egy frissen diplomázott lány, aki ma kapta meg a diplomáját a Bolognai Egyetem DAMS karán. Gratulálok Donatella! - a tömeg elkezdett tapsolni és ujjongani miközben a zene újra felcsendült. Hitetlenkedve néztem a barátaimra.

- Ti tényleg megkértétek, hogy mondja be? - nevettem el magamat -Nem vagytok normálisak - fogtam a fejemet miközben a vállam még mindig rázkódott a nevetéstől.

- Még szép, hogy elintéztük. Hisz ünneplünk - mondta Tomito - Kijössz egy cigire Dona?

- Nem kell többször kérdezned - és már repültem is Tomito után.

- Még mindig nem tesz jót a szervezeteteknek - mondta Igrid ahogy mellettünk haladt.

- Addig nem tudsz meggyőzni, amíg le nem rakod az orvosi diplomát. Hány év is még? - kérdezte Tomito.

- Túl sok. Még minimum négy - sóhajtott egyet Igrid, amit csak azért lehetett hallani, mert már kiértünk a bárból.

- Na látod - szólt Tomito, majd meggyújtotta a cigarettáját - Ezért nem mentem orvosira.

-Neked nem volt kérdés, hogy az üzletek világába helyezkedj el, de nekem választanom kellett - vágott vissza Igrid.

-Még mindig úgy érzem, hogy az én döntésem a legstresszmentesebb - mondtam, majd kinyitottam a klub ajtaját.

Kint a levegő már jóval hidegebb volt, mint amikor beléptünk a szórakozóhelyre. A vörös Marlboros dobozból kivettem egy szálat, majd a gyújtóval meggyújtottam. Mélyen beleszívtam a cigimbe és letüdőztem. A bizsergető érzés egyből átjárta a testemet.

- Úgy érzem szükségünk van még több italra. Majd én bemegyek - mondta Igrid .

- Csak nekem volt nagyon fura a pasi délután? Hogy is hívták? Maxim? - Tomito bólintott egyet.

- Dona szerintem már csak a paranoia beszél belőled. Tény - majd beleszívott a cigijébe újra - Maxim elég érdekesnek tűnt, kissé félelmetes, de ez valószínűleg számára egy jól kihasznált előny, hisz Olaszország leghíresebb zenei cégének a vezetője. Sok olyan emberrel kell majd a jövőben dolgoznod, akit nem kedvelsz.

Ebben igaza volt. Maxim kisugárzása megkérdőjelezhető. Nem tudtam hova tenni, de nem kéne vele foglalkoznom. A főnökkel úgysem dolgoznék egy jó ideig, addig meg lehet, hogy leváltják.