Campania - Haze Kmor

«23»

«Maico»

A riasztó éles hangjára keltem fel. Valaki van az irodámban. Magamra kaptam minden létező ruhadarabot, amit az ember magára tud kevesebb, mint egy perc alatt. A pisztolyt, amit az éjjeliszekrényem fiókjában tartottam magamhoz kaptam és elkezdtem lefutni az emeletről. Valaki van az irodámban és nagyon meg fogja bánni. De amint benyitottam és realizáltam ki áll az íróasztal mögött meglepődtem és leraktam a pisztolyt.

- Donatella? - ez volt az első alkalom, hogy hozzászóltam azóta az eset óta - Mégis mi a francot keresel az irodámban hajnali kettőkor? - akadtam fenn ezen a tényen - Egyáltalán mit keresel az irodámban?

- Én - kezdte, de láttam, hogy valami nincs rendben. Remegett. Vajon a fegyvertől? De már nem fogtam rá. Ennyire megijedt volna? - Eltévedtem.

- A szobád a ház másik felében van - jelentettem ki a tényt - Mégis mit kerestél, hogy itt kötöttél ki? Miért nem a szobádban alszol ilyenkor? Holnap edzésed van Amoval.

- Miért tartasz rólam egy borítékot? - kérdezte, mire megfeszültek az izmaim.

- Ahhoz neked semmi közöd - mormoltam az orrom alatt, mert kezdtem ideges lenni.

- De igenis van közöm. Valami olyan van benne, ami rólam szól, szóval van közöm hozzá Maico.

- Nem, nincsen - mondtam hangosabban, de ez nem volt jó ötlet, hisz a lány megrezzent.

- Annyira sajnálom - kezdett el hirtelen sírni - Annyira sajnálom.

És akkor leesett. Szorongás, rossz kedv, remegés. Donatella kanabiszt fogyasztott és nem reagál rá jól, valószínűleg a mennyiség miatt. Baszki. Egyből odarohantam mellé, de a közelről látott jelek csak megerősítették a tézisem. A szemhéját felhúztam, hogy megnézzem közelebbről. Tág pupilla, vörös szem. Levegőt szaporán vette, mintha lefutotta volna a maratont. Legszívesebben kiakadtam volna és elkezdtem volna a kikérdezését, de tudtam, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Majd holnap.

- Le kell nyugodnod Dony - próbáltam neki segíteni. Segítségre van neki szüksége - Fogyasztottál már életedben valamilyen drogot? - kérdeztem tőle, mert az mindent megmagyarázna. Pánikolva megrázta a fejét én pedig bólintottam - Le kell ülnöd, gyere - vezettem a szoba szélén lévő kanapéra. De félúton megállt - Mi a baj? - kérdeztem aggódva, de pár másodpercen belül megtudtam. Donatella elkezdett öklendezni és pillanatokon belül kiadta a gyomra tartalmát. Rám. Megfogtam a haját és a mellettem lévő kukát gyorsan megfogva elé raktam. Nem foglalkoztam azzal, hogy csucsogok a hányástól, csak ő legyen jól. Miért törődök vele egyáltalán? Mert ő Dony. Az én Donym.

Amint abbahagyta a hányást megemeltem és elkezdtem vele sétálni a szobám felé. Az ő zuhanyában nem tudnám lefürdetni és kétlem, hogy lenne olyan állapotban, hogy meg tudná magának csinálni.

- Miért segítesz? - a hangja már jobb volt, valószínűleg a hányás segített.

- Én sem tudom - válaszoltam őszintén. Én sem tudom Donatella.

Lehelyeztem a zuhany elé és elkezdtem levenni róla ezt az apró ruhát, amit hányás borított. Iszonyat jól állt neki. Nem vettem le a szememet róla, miközben kikapcsoltam a melltartóját. Ő is engem nézett.

- Megmoshatom a fogamat gyors? - fogta magához a melltartót, megelőzve azt, hogy leessen. Bólintottam, majd odaadtam neki egy bontatlan fogkefét a szekrényből. Közben lehámoztam magamról a pólómat és megnyitottam a vizet, hogy felmelegedjen. Mivel még mindig gyenge volt fogtam a derekát miközben fogat mosott. De a tükörben engem nézett. És én őt.

Amikor befejezte folytattam a vetkőzést, miközben ő is levette magáról a fehérneműjét. Ott állt előttem meztelenül. Istenem annyira jól nézett ki. Nagyot nyeltem és arra fókuszáltam, hogy a farkam egy helyben maradjon. Nem követhetem el újra azt a hibát, amit néhány napja.

Beálltunk a kabinba és megéreztem magamon a felülről folyó meleg vizet. A hajam egyből vizes lett, de én csak a mellettem lévő alacsony lányt figyeltem. Megfogtam a puha kezét és behúztam a zuhany alá. A kezembe először a saját tusfürdőmet öntöttem és behabosítottam. A nyakát kezdtem el mosni, majd a vállát. Hezitálva, de elkezdtem mosni a hasát és a mellét. Hiba volt. Minden gondolatomon azon voltam, hogy újra puha legyen a férfiasságom újra puha legyen. De ez Donatella mellett lehetetlen. Az egyszerű létezésével felizgat. Beleharaptam a számba, majd elkezdtem a lábát mosni.

Nem bírtam tovább. A szemébe néztem, majd az ajkára. A szemébe, majd az ajkára. És akkor megcsókoltam.