Campania - Haze Kmor

«13»

«Donatella»

-Soha többé meg ne lássalak ebbe a szobába, megértetted? - üvöltötte Maico aki egyszerre volt a sírás és egy idegösszeroppanás határán volt. Nem kellett volna ide bejönnöm.

-Akkor nem kellett volna a kulcsot a szobámba rakni, nem gondolod? - vágtam vissza miközben azt az egy kósza könnycseppet letöröltem. Elina nem véletlen vezetett ide, de Maico teljesen ellene van. Oldalra pillantva megláttam Elinát, aki csalódottan elsétált. Valahogy rá kell vennem, hogy itt maradjak. Csak még nem tudom hogy.

-Azok a levelek privátak. Ez a kulcs, a szoba is az. Ez az anyám szobája. Ez az anyám - ismételte meg, de elakadt benne. Nagyot nyelt és gyorsabban vette a levegőt. Olyan volt, mintha még mondani akarna valamit, de elakadt, mert nem kap levegőt.

-Maico jól vagy? - kérdeztem tőle, mert a mellkasát fogva veszi a levegőt úgy, mintha nem lenne elég oxigén - Maico? - nem tudtam mit tegyek.

-Ültesd le és vegyél vele közösen levegőt - mondta Elina a sarokból. Bólintottam egyet és megfogtam Maico karját.

-Gyere, ülj le - mondtam neki, hogy földre segítsem.

-Hagyj Donatella - mondta lihegve, miközben levegőért kapkodott.

-Engedd, hogy segítsek - mondtam, majd bólintott. Leültettem a fal mellé - Lassan. Beszív - mondtam, majd vele vettem a levegőt - Kifúj - a levegőt egyenletesen Maicoval kifújtam. Bátortalanul, de megfogtam a kezét, ami eddig görcsben volt. Rámarkolt a kezemre és úgy fogta, mintha ez lenne az egyetlen reménye.

-Köszönöm - szólalt meg halkan, amikor lenyugodott - Ezt kérlek ne említsd senkinek - mondta és először olyan érzésem volt, hogy ez egy kérés, nem egy parancs. Aprót bólintottam - De ettől még nem jöhetsz be ebbe a szobába - jelentette ki határozottan.

-Rendben - mondtam, de tudtam hogy valahogy meg kell oldanom, hogy mégis bejussak. Elináért.

-Úgy gondolom az edzésed mindjárt kezdődik Amoval. Menj. A kulcsot hagyjd az ajtóban. És soha többet ne nézz bele azokba a levelekbe - bólintottam és elindultam a cuccomért, hogy ne késsek el az edzésről.

Az egész edzés alatt csak Maico pánikrohamán gondolkoztam. Megmutatta a gyenge oldalát akarata nélkül. Sebezhető volt és olyan emberi. Nem volt ő sem tökéletes. Az edzés után Amohoz fordultam segítségért.

-Hogyan vegyem rá Maicot, hogy engedjen be az anyja zongorás szobájába? - kérdeztem tőle. Amint meghallotta megállt a pakolásban és ledöbbenve rámnézett.

-Leginkább - tartott szünetet - Sehogy - jelentette ki - Mégis miért akarnál oda bemenni? Maiconak ez nagyon érzékeny téma.

-Tudom, de gyakorolnom kell és unatkozok. Szeretnék darabokat írni, nem csak a lapra. Hallani is szeretném - mondtam, hátha megérti.

-Egyszerűbb rávenni arra, hogy vegyen neked egy zongorát. Oda nincs esélyed engedélyt kapni - mondta, majd folytatta a pakolást.

-És mi van, ha legyőzöm valamiben? Ha nyernék egy fogadást? - kérdeztem tőle, mert már csak ez az egy ötletem maradt.

-Nincs olyan dolog amiben le tudnád győzni. Kivéve a zene, de nem fog zenélni. Maico nem játszik és hallgat zenét.

-És ha kihívnám verekedni?

-Nincs olyan univerzum, amiben le tudod verni verekedésben. Maico még engem is mindig legyőz - magabiztosnak kell maradnom. Végülis abban a két órában, amit ő tartott felmértem, hogy támad és azóta már sokat gyakoroltam.

-Akkor hívd ide és nézzük meg - mondtam Amonak, aki döbbenve nézett rám.

-Vereségbe futsz, önként - mondta, miközben a telefonján már hívja Maicot.

-Nem szeretek veszíteni, szóval majd meglátjuk - válaszoltam neki.

-Helló főnök. Ráérsz? - néhány másodperc csend követte - Donatella hív téged - mondta miközben úgy nézett rám, mintha megőrültem volna - Jön - rakta le a telefont.

Idegesen vártam arra, hogy megérkezzen. Mibe kevertem magamat?

-Itt vagyok Donatella - nyílt az ajtó - Remélem jó okod van arra, hogy megzavartál munka közben. Mit akarsz? - kérdezte tőlem. A gyenge Maico eltűnt. Helyette ugyanaz a kőszívű ember jött vissza.

-Szeretnék veled egy fogadást kötni. Ha nyerek, akkor használhatom a zongorás szobát - nagyot nyeltem Maico arcát látva. Komorabb lett és látszik rajta, hogy a határokon táncokok - Ha te nyersz, akkor soha többet meg sem említem és nem megyek a közelébe sem - mondtam el a fogadás feltételeit.

-És miben kell győznöm? - kérdezte. Szóval érdekli az ajánlat.

-Verekedésben - amint kimondtam elnevette magát és felhúzott szemöldökkel nézett rám, mint aki nem hiszi el.

-Te komolyan ebben szeretnél kihívni? Donatella, mind a ketten tudjuk, hogy én fogok nyerni - mondta határozottan, de én túl makacs vagyok.

-Akkor nézzük meg - mondtam neki. Ő Amora nézett és intett egyet, hogy elmehet. Maico elkezdte kigombolni a fekete ingét, majd amikor végzett a földre dobta.

Bementünk a ringbe és elkezdődött a mérkőzés.

-Az nyer, aki leghamarabb a földre tudja szorítani a másikat legalább három másodpercig - jelentette ki.

Tíz perc után mindenhol folyik rólam a víz. Bárhova próbálom ütést bevinni egyből kivédi. Már nem kapok levegőt, mindenhol szúr az oldalam.

-Feladod Dony? - kérdezte tőlem, miközben letörölte az izzadságot a homlokáról.

-Soha - mondtam neki, mert ilyen könnyen nem hagyom abba.

-Sokat fejlődtél, Amo jó edző - mondta miközben egy újabb ütést próbált bevinni, de kikerültem.

-Ne beszélj, hanem ide figyelj! - mondtam neki. Miközben beszéltem kihasználta az alkalmat, hogy leterítsen a földre. Két kezemet a fejem fölé emelte és odaszorította.

-Na most legyen nagy a szád Dony. Hogy jutsz ki innen? - kérdezte mosolyogva.

Közelsége émelyítő volt. Ahogy a keze lefogta az enyémet. Ahogy a lehelletét a nyakamon éreztem. A szája néhány centire volt az enyémtől. A számat nézte, mint én az övét. Éreztem, hogy a szorítása gyengül. Közelebb hajoltam és ő ledermedt. Pontosan ez kellett ahhoz, hogy nagy lendülettel át tudjak rá fordulni. Mosolyogva ültem a hasán, miközben ő teljes sokkban volt. A karját leszorítottam, hogy ne tudjon mozdulni.

-Nem is harcolsz, csak feladod? - kérdeztem, majd ő is elmosolyodott.

-Megérdemled a kulcsot. Sikerült elterelned a figyelmem - mondta majd elvette a kezét és végigsimított a számon - Cseles.