You make me feel like I'm alive again

Part 44

-Akkor ezek szerint újra van Lanett?- kérdezte Esteban.
-Hát még nincs, de nagy az esély, hogy újra összejövünk igen- bólogattam megállás nélkül vigyorogva.
-Jaj de jó Lyn! Már fájt nézni a szenvedéseteket- mondta a francia.
-Bocsi, nem témába vág- szólalt meg Pierre, felnézve a telefonjából- De szerintetek korai dick picet küldeni a csajnak akivel irogatok instán?- kérdezte, belőlünk pedig kitört a röhögés.
-Dobd ide- mutattam a telefonra, mire már a kezemben is volt az említett tárgy- Elolvashatom?- kérdeztem, Pierre pedig csak bólintott.
A szememmel végig pörgettem az összes üzenetet, amik eléggé tüzesek voltak, majd megakadt a szemem egy fotón, ami most lett küldve és még nincs megnyitva.
-Nyissuk meg- mutattam a képernyőre a két francia pedig körém gyűltek- Ó te jó ég!- nyomtam Pierre kezébe a telefont- Nem korai az a dick pic- szörnyülködtem- Ez nagyon durva.
A csaj konkrétan nem viselt semmit, amivel nem mondom hogy baj van, de ízléses nude-ot is lehet küldeni. És amit Pierre kapott, na az nem volt az.
-Aaaa ez állat- nézett össze a két pilóta.
-Na jó! Én léptem- köszöntem el tőlük és már kint is voltam a szobából.
Befeküdtem az ágyamba és felcsaptam a laptopomat. Rengeteg olvasatlan emailem volt a csapattól. Új fejlesztések, költségek, kimutatások. Gyorsan elkezdtem rájuk válaszolgatni, bár nem sok kedvem volt hozzá. Nagyjából 20 perc után untam rá, szóval átkapcsoltam a Disney+-ra és bekapcsoltan egy mesét. Nem telt el fél óra és már nyílt is a szoba ajtóm. Lando egy szál alsónadrágban sétált ide hozzám, totál komásan és be is dőlt az ágyba.
-Mit nézünk?- bújt szorosan mellém.
-Grincs- feleltem vigyorogva.
-De Szivem, nyár van- nézett rám értetlenül, mire csak megvontam a vállaimat- Nem nézünk inkább mást?- kérdezte.
-Nem! Ha előbb jöttél volna, választhattál volna- néztem rá, mire csak megforgatta a szemeit.
-Carlosnál voltam- mondta.
-Gondoltam- vezettem bele az ujjaimat a hajába.
-Szeretlek- nézett mélyen a szemeimbe, én pedig ahogy ismeretségünk óta mindig, elvesztem az íriszeiben.
-Én is szeretlek- mosolyogtam rá, majd az állánál fogva magamhoz húztam egy csókra.

Másnap reggel én az ébresztőmre keltem, mivel megbeszéltük tegnap, hogy George, Max és én elmegyünk futni. Lando nem zavartatta magát, simán végig aludta, az egyébként szörnyen hangos ébresztőmet. Felöltöztem futós cuccba és lerobogtam a lépcsőn, amilyen halkan csak tudtam. A két pilóta már lent vártak. Max a kezembe nyomott egy bögre kávét, majd fejével a terasz felé intett.
Kiültünk a napsütésben úszó teraszra, hogy elfogyasszuk a kávénkat és utána útra keljünk.
-Hogy aludtatok?- kérdezte George.
-Tűrhetően- vont vállat Max.
-Csodálatosan- szívtam be a friss levegőt- Csak azt sajnálom, hogy ez az utolsó napunk itt.
-Ja! Szörnyű, hogy újra kezdődik a meló- sóhajtozott George.
-Ne rinyálj Russell!- mutattam felé a mutatóujjammal- Tegnap átnéztem az új fejlesztésekről szóló emaileket.
-És? Jók lettek?- kérdezték szinte tökéletesen egyszerre Maxxel.
-Maradjunk annyiban, hogy még minden lehet és minden más is- vontam vállat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy két teljesen külön beállítású autóval fogunk rajthoz állni a hétvégén, hogy kiderüljön melyik a célra vezetőbb és az olvasottak alapján én Lewis beállításait tartom jobbnak.
-Na menjünk- rakta le a csészéjét Max, majd nagyot nyújtózva felállt a kerti székből.

Amint elkezdtünk futni a dombos terepen, eszembe jutott, hogy milyen infót akartam megosztani a srácokkal.
-Melyik pilóta az a Logan Sargeant?- érdeklődtem.
-Tudod az a szöszi- mondta Max.
-Jaaa így már tudom, végülis csak egy szőke pilóta van- gúnyolódtam.
-Amerikai, Williamses- segített ki George- A volt palid csapattársa- mondta tovább.
-De miért fontos ez?- érdeklődött Max.
-Ki fogják rúgni- húztam el a számat- Augusztus végén menesztik- vontan vállat.
-Ki jön a helyére?- kérdezte a holland barátom.
-Azt még nem tudjuk- feleltem- De ti lesztek az elsők akik megtudják- mosolyogtam rájuk.

Mikor visszaértünk a házba én azonnal elmentem zuhanyozni, majd felvettem egy bikinit meg egy rövid gatyát, a hajamat pedig hagytam, hogy vizesen omoljon a vállaimra. Négy napja késik, tettem megállapítást a tükör előtt. Nem nagy dolog, de még sosem késett ennyit.
Kimentem a többiekhez a teraszra, ahol éppen azt találgatták, hogy vajon ki jön az amerikai pilóta helyére.
-F2-es pilótát hoznak, ez biztos- szálltam be a beszélgetésbe- Bár nem tudom, ez mennyire jó ötlet- vontam vállat.
-Jó! Szedjük össze kiket hozhatnak fel F2-ből- nyújtózott Carlos, majd kezeit az asztalra helyezte és számolni kezdett- Bearman és Beganovic kizárva.
-Antonelli kizárva- mondtuk tökéletesen egyszerre a 2 Mercedes pilótával.
-Bortoleto offos- mondta Lando.
-Hadjar sem lehet, ő a miénk- mondta Checo.
-De Martí sem- tette hozzá Max.
-Oké végeztem egy kis kutatást- csúsztatta Charles az asztalra a telefonját, amin az F2-es pilóták névsora és akadémiája volt.
-Tehát akkor három esélyes van- állapította meg Pierre- O'Sullivan, Browning és Colapinto.
-Nekem van egy sejtésem- ejtettem el a mondatot, de nem mondhatok semmit, amíg ki nem derül- védekeztem azonnal.
-Amúgy lehet későn szólok- jelent meg George az ajtóban a bőröndjével a kezében- De 11.30-ig le kell lépnünk és 11 óra múlt pár perccel.
Ennek a kijelentésnek az lett a vége, hogy mindenki felrohant a szobájába és megpróbált minél gyorsabban összepakolni, több kevesebb sikerrel. Félre készen is voltunk és elkezdtünk bepakolni a taxikba, amíg Lewis és Daniel visszavitték a kölcsön kocsikat, mivel Pesten újakat kapnak.

Mikor megérkeztünk Pestre, egyből elfoglaltuk a hotel szobáinkat és ekkor szembesültünk azzal, hogy Landonak és nekem, bizony külön szobánk van, mivel rohadtul elfelejtettük jelezni, hogy újból egy párt alkotunk.
-Lemondjuk az egyiket?- nézett rám tanácstalanul Lando, mire  bólintottam.
-Persze- helyeseltem- Nem akarok tőled külön lenni- mosolyogtam rá.
Sikerült elintézni a közös szobát így felvittük a cuccainkat és azonnal belevetettem magam az ágyba.
-Fáradt vagyok- nyöszörögtem Landonak- És éhes. Nagyon éhes- jelentettem ki, majd fel is keltem az ágyból és a brit pilótához léptem.
-Kaja?- kérdezte, miközben a derekamra helyezte a kezeit.
-Kaja!- egyeztem bele vigyorogva- Írok a többieknek, hogy az étteremben tali- mondtam és azonnal írtam is a csoportunkba.

-Mindjárt sikítok ez annyira jó- néztem a tányéromra, amin egy lángos volt. Imádom a lángost. Már gyerekként, amikor eljártam futamokra apával, akkor is minden magyar nagydíjon ezt ettem és most, itt volt a hotelünk éttermében.
-Kérlek ne sikíts- nézett rám Max könyörgőn.
-Tényleg kímélj meg- pillantott rám Carlos- Így is elég, hogy mellettem van a ti szobátok. Este eleget fogsz sikongatni- mondta, nekem pedig azonnal piros színre váltott az arcom.
-Mi van Lyn, csapatot váltottál?- nevetgélt George az arcom színén, mire csak a szemeimet forgattam.

Sziasztok!!! Nagyon nagyon nagyon köszönöm, hogy idáig vártatok erre a részre. Sajnos magánéleti problémák miatt egyáltalán nem volt se időm, se kedvem írni. De most remélhetőleg újból rendszeresen lesznek részek. Köszönöm, hogy vagytok nekem, Drága olvasók🥰❤️❤️❤️