Reményhez | YOONSEOK

közös pad

Az utolsó óráról kimenve az udvar felé vettem az irányt. Nem érzem magam annyira vidámnak, bár hogy is lehetnék az. A legjobb barátom visszaszokott a cigire, és nem fogom tudni róla leszoktatni. Hiába mondta Tae, hogy ne foglalkozzunk vele, nekem mégis csípi a szememet.

A lyukas órát ma egyedül töltöm, hiszen mára nem kértem ebédet, ezért hoztam magamnak. A többiek a másik épületbe mentek át, hogy megebédelhessek én addig úgy gondoltam, hogy kimegyek az udvarra egy kicsit levegőzni és megebédelek.

Kiérve egy árva lélek sem volt az udvaron. Vagy órán vannak, vagy pedig ebédelni mentek. A szokásos padra néztem, ahol nem ült a fekete hajú, ezért úgy gondoltam, hogy mi lenne, ha most én tölteném ott az időt.

Egy alig észrevehető mosollyal indultam meg a tölgyfa padhoz. Mikor oda értem levettem magamról a táskámat, majd lefektettem magam mellé, miközben leültem.

Egész meghitt volt az érzés és deja vum lett. A szél ugyanúgy susogott, a fákról leesett már megbarnult levelek pedig a szél miatt, össze-vissza repültek vagy a levegőben vagy az aszfalton.

Miután kigyönyörködtem magamat a táskámból kivettem a kis ételes dobozomat amiben az evőpálcikák voltak és a jól megérdemelt sushi a hozzá járult szósszal.

Falatozgatásom közben elgondolkodtam azon, hogy YoonGinak miért vannak ilyen hangulatingadozásai. Vagy...nem is tudom, hogy nevezzem ezt.

Egyik pillanatban még tök jól kijövünk egymással és elvagyunk, a másik pillanatban pedig flegma és siet valahova.

Lehetséges, hogy meg van neki szabva, hogy mikorra kell haza érnije? De ne hogy már, felnőtt ember! Biztos, hogy nem ez miatt siet haza. De akkor meg miért?

Múltkor mikor haza kísértem nyugodtan ment be a házba. Semmi arra utaló jel nem volt, hogy most akkor az ajtó mögött ott vannak a szülei és kérdőre vonják, hogy miért nem ért haza időben.

Fogalmam sincs mi ez, mindenesetre még mindig azon az állásponton vagyok, hogy el kell nyerjem a bizalmát ha segíteni szeretnék neki. Szerintem ő egy nagyon tehetséges srác, főleg a rajzolásban. Ráadásul hihetetlenül aranyos arca van, amit minden egyes alkalommal megcsodálok. Nem is értem miért nem barátkoznak vele. Most attól függetlenül mert folyamatosan ezen a padon ül és rajzolgat, nem biztos, hogy fura ember.

Szerintem ő egy nagyon okos fiú akivel tök jól el lehet beszélgetni, és imádom a kis makacsságát és néha azt is, hogy kicsit flegma. Jól áll neki.

Ajtó nyitódásra kaptam fel a fejemet, miközben nagy erőkkel rágcsáltam a számban lévő ételt. A hang irányába kaptam a fejemet, közben pedig a számhoz tartottam egy újabb falatot, hiába volt tele a szám.

YoonGit láttam meg az ajtóban állni aki hatalmas szemekkel és kicsi elnyílt ajkakkal nézett rám, kezében pedig egy majdnem félig megevett almát tartott.

- Miaz? - mondtam teli szájjal, így megmutatva neki a számban lévő összerágott falatott. Biztosan undorítónak tart most.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de úgy nézel ki mint egy mókus. - kuncogott fel, szemei pedig el is tűntek egy pillanatra.

Erre a kijelentésére nagyot néztem és ő erre elkezdett nevetni.

- Most meg mint egy őzike. - mutatott rám, majd elmosolyodtam aranyosságán.

Megingattam a fejemet, majd ő látszólag félve elindult felém. Mikor oda ért elém akkor ő is lerakta a táskáját majd egy nagyobb helyet kihagyott közöttünk mikor leült. Én közben még megettem a maradék sushimat majd az üres tálat elraktam a táskámba.