Reményhez | YOONSEOK

,,gyönyörű vagy"

Az iskolába érve, gyorsan a csarnokba vettem az irányt a táskával a hátamon és a csokor virággal a kezemben. Izgulok, ez nem kétség.

Évfolyamtársak mellett elmenve a folyosón akik segítenek a tanároknak ugyanúgy iskolai egyenruhába vannak beöltözve csakúgy, mint én. A csarnok ajtajába érve szét néztem, hátha látok valami ismerős arcot.

Megpillantottam az osztályfőnökömet, aki nagyon intézett valamit, viszont oda kell menjek hozzá ahhoz, hogy megtudjam, hogy nekem hova kell menjek és mit kell csináljak. Gyorsabb léptekkel a tanárhoz mentem.

- Jó estét tanár úr! - köszöntem mosolyogva, majd amit eddig nézett papírt és arra írt valamit felnézett rám
- Oh, HoSeok... - mosolyodott el ő is. - Hát megérkeztél. - bólintottam. - Menj a függöny mögé, ott várnak téged. - mutatott az említett tárgy felé, majd én meghajolva megköszöntem segítségét, majd sietős léptekkel a backstage felé vettem az irányt.

Amikor oda értem elhúztam a függönyt, majd ismét megpillantottam egy pár évfolyamtársamat, akik beszélgettek, köztük JungKookot is.

- Szia Kook - böktem meg a vállát, hisz nem vette észre, hogy én is bent vagyok. A nevére felkapta rám a fejét, majd egy mosoly félét küldött nekem. Remélem nem haragszik még rám a múltkori miatt.
- Mikor kezdődik? - utaltam a rendezvényre, miközben Kookra néztem, akik rám se hederített.

Az előtte lévő lányra néztem, akik ugyanúgy rám nézett. Ha már Kook nem méltatt válaszra, akkor legalább ő.

- Hatkor. - nézett a telefonjára. Bólintottam egyet, majd újra Kookra néztem, aki chatelt valakivel, de nem akartam bunkó lenni, ezért nem néztem meg kivel. Viszont, beszélni akarok vele a múltkori miatt. Nem akarok vele rosszban lenni csak azért, mert a véleményünk nem egyezett.

- Ööm Kook... - szólítottam meg őt. Kicsit feszengve éreztem magam, hogy amióta itt vagyok levegőnek néz. Rám nézett kérdő arccal. - Beszélhetnénk? - kérdeztem kissé félve, pedig én vagyok nála az idősebb neki kéne ő tőlem félnie.
- Hallgatlak. - mélyesztette zsebébe a telefonját, majd karba tette a kezét és felvette a poker arcot, amiről nyilván semmit nem tudok leolvasni.

Utálom, amikor ezt csinálja, de most kibékülni akarok vele, nem pedig még jobban összeveszni. Felém fordult, majd egy nagyobb levegőt véve belekezdtem.

- Figyelj, ne haragudj rám a múltkori miatt - vettem fel vele a szemkontaktust. - Lehet, hogy a véleményünk nem egyezett, nem is kell, de legalább ne vesszünk össze. - könyörögtem kicsit a szememmel, miközben a kezemben a virágot szorongattam.

Ő nem szólt semmit, csak megvonta a vállát. Teljesen megváltozott, sose volt ő ilyen. Belevitték őt a rosszba, ebbe a flegma, csökönyös stílusba.

- Akkor...ugye nincs harag? - kérdeztem rá biztosan.
- Felőlem - vonta meg megint a vállát.

Egy kisebb kő esett le csak a szívemről, mert rosszul esik, hogy ennyire félvállról veszi a több éves barátságunkat. Mindig én voltam mellette, akkor is, amikor otthon náluk balhé volt, nem azok a senkiháziak.

Felsóhajtottam, majd a telefonomat kivéve a zsebemből kezdtem azt unalmamban nyomkodni. Hamarosan kezdődik a szalagavató, addig meg elfoglalom magam.

A két műsorvezető kiment, majd elkezdődött a várva várt rendezvény. Nem tudom kint mekkora tömeg lehet, de biztos tele van a lelátó ülő és álló része is. Mi előttünk van még három osztály, úgyhogy kb. majd negyed óra múlva kell csak kimenjünk.

A kezemben tartottam a virágot, amit majd a rendezvény végén fogok átadni YoonGinak. Remélem tetszeni fog neki, és remélem nem fog furának tartani ez miatt, de csak nem.