Reményhez | YOONSEOK

egyre közelebb

Leültem mellé, amire természetesen felfigyelt a fekete hajú. Szerintem nem hitte volna, hogy lesétálok hozzá a lelátóról, de most mint mindig szívesen beszélgetek vele.

Nagy szemekkel nézett rám, ami most is elvarázsolt, majd én szokásos gödröcskéimmel a szám szélén rá mosolyogtam.

- Miaz? - kérdezte kissé meglepődve. Én nem válaszoltam, csak megráztam a fejemet még mindig mosolyogva.

- Kezdesz ijesztő lenni...hagyd abba... - próbáld elnézni rólam, ám nem igazán sikerült neki.

Abba hagytam a szerinte ijesztő mosolyomat és a táncoló osztályra néztem.

Az ő táncukat még nem láttam, ezért elindőztem egy kicsit rajtuk. Persze, YoonGiék osztálytáncára is kíváncsi vagyok, biztos nagyon jó lesz.

Viszont hogy kérdezzem meg tőle, hogy nem jönne el velem esetleg ünnepelni? Mondjuk nem vasárnapra szeretném rakni, akkor hadj pihenjen. Szombaton meg gondolom, hogy a szüleivel fog ünnepelni szalagavató után. Gáz lenne őt elhívjam egy vacsorára? Bele fog egyáltalán menni? Mivan akkor hogyha nem akar jönni?

Kezdett kicsit frusztrálni ez a sok kérdés és inkább biztosra akarok menni. Megkérdezem tőle és próbálom nem furcsán feltenni.

A helyemen fészkelődtem egy kicsit, mire egy nagy sóhajjal a lábaimra néztem. Éreztem, hogy YoonGi ezt észrevette, de nem tette szóvá, ami megmondom az őszintét, hogy jól esett. Nem firtatta a dolgot, nem kérdezte meg, hogy mi a baj, ő várta meg míg belekezdek a monólogomba.

- Lehet egy kérdésem? - kérdeztem meg félve rá nézve.
- Persze - bólintott egyet. Kicsit mintha láttam volna az arcán, hogy ő is fél.

Kicsit még időztem míg felteszem, de végül úgy voltam vele hogy tök mindegy. Ha már belekezdtem akkor igenis megkérdezem.

- Szóval mivel már elég jóban vagyunk és ugye holnap itt van a szalagavatód, ezért milenne ha ezt megünnepelnénk? - piszkáltam idegesen az ujjamat.

Ő csak nézett rám kicsit meglepődve, majd elnézett egy pillanatra rólam és próbált valamit mondani, bár nem igazán jött ki semmi a száján. Lehetséges, hogy összezavartam? Vagy lehet hogy azon gondolkodik, hogy hogyan offolja ki ezt az ünneplést? Ah, ez a folyamatos túlgondolás a részemről...

- Persze ha nem akarod akkor nem muszáj... - ejtettem meg egy halvány mosolyt, majd újra rám emelte íriszeit.

- Nem... igazából szívesen ünnepelek...csak... - mondta nehezen, és én egy kicsit közelebb dőltem hozzá, de tényleg csak alig láthatóan. - Mi... ketten? Csak...mi ketten? - kérdezte.

Nem mert rám nézni, talán eléggé zavarba hozhattam. De várjunk... miért jön ettől zavarba? Csak barátok vagyunk, az más, hogy én érzek valamit iránta...de ő? Ő miért viselkedik ilyen furcsán? Lehet fél tőlem? Na, megint a túl gondolás.

- Hát... igen...vagy szeretnél hogy mások is ott legyenek? Vannak barátaim szívesen elhívom őket. - biztattam őt, ha esetleg az lenne a gond ha egyedül lennénk. Kettesben.

Mondjuk megértem, hogy kicsit furcsállja, hogy csak mi ketten. Lehet ezt jobban át kellett volna gondoljam, de mostmár mindegy, nincs visszaút.

- Nem baj...csak olyan furcsa, hogy... van egy barátom. - nevetett fel kínosan. A...a barátjának tart? Akkor elértem amit akartam? Talán mostmár tényleg megbízik bennem?

- Hát ilyenek a barátok. - mosolyogtam rá aranyosan, majd ő is megejtett felém egy aranyos mosolyt. - Holnap gondolom neked nem jó, mert a szüleiddel ünnepelsz. - folytattam a mondandómat mosolyogva, de sajnos az ő ajkairól lehervadt a mosoly. Mikor ezt megláttam nem értettem, így az én szám is kissé lekonyult, majd az arcát kezdtem el jobban figyelni, hogy kitudjak belőle olvasni bármit is.

- Valami rosszat mondtam? - kérdeztem óvatosan, mert nem tudtam semmit leolvasni az arckifejezéséből.

- Nem dehogy is... - rázta meg a fejét, majd fészkelődni kezdett a helyén. - Csak... mindegy. - rázta meg a fejét.

Nem értem. Nem értem őt. Valamit biztos vagyok benne, hogy titkol előlem. Miért van az, amikor megemlítem a szüleit akkor ilyen lehangolt lesz egyről a kettőre? Ezt már a múltkor is észrevettem mikor instán irogattunk egy pár szót. Akkor az anyukáját említettem meg és amikor visszaírt nem volt annyira felvillanyozódva. Lehet, hogy még nem igazán bíz meg bennem. Tudatnom kéne vele, hogy bennem megbízhat, és ha gondolja nekem elmondhatja, hogy mi nyomja a lelkét. Hisz ezért vagyok itt. Még mindig segíteni szeretnék neki, szimpatikus volt az első látástól fogva. A barátja vagyok, nekem elmondhat bármit.

- Nekem bármit elmondhatsz YoonGi...valami gond van?

Kérdésemre rám nézett, majd csak lassan megrázta a fejét.

Nem firtattam a dolgot, majd idővel úgyis minden kiderül. Persze, hogyha ténylegesen megbízik bennem.

- Mikor lenne jó neked akkor? - próbáltam terelni a szülős témát, és legalább most valami értelmeset kérdeztem.
- Jövőhét? Szombat? - kérdezte.
- Nekem bármikor jó - mosolyogtam rá kedvesen.
- Akkor jövőhét szombat. Akkor szabad vagyok - húzta le jobban a pulcsi ujját a kezére.

Válaszára csak bólintottam egyet, majd a táncparkettre néztem, ahol az egyik végzős osztály pont most fejezte be az osztálytáncát. A mikrofonba a tesi tanárnő bemondta YoonGi osztálya nevét, majd mikor ezt meghallottuk a mellettem ülőre figyeltem.

- Hát nekem mennem kell. - húzta el kissé a száját. - Nincs kedvem hozzá de ez van. - rántotta meg a vállát.

Kijelentésére kissé hangosabban nevettem fel a kelleténél. Sok szem köztük YoonGié is rám szegeződött, miközben ő már rég felállt eddigi helyéről. A nevetésemet hirtelen abba hagytam, mikor YoonGira néztem aki eléggé furcsán nézett rám. Remélem nem fogok neki furának tűnni, hogy ilyen hangosan és hirtelen nevetek. Egy idő után hozzá szokik az ember, de sokakat idegesít, de hát ez ellen nem tudok mit csinálni. Olyan dolgokon is szoktam nevetni amik a többségnek nem is vicces. Furcsa humorérzékem van annyi szent.

- Ne haragudj... - válltam komorrá. - Most biztos furának fogsz tartani vagy hülyének. - lettem mostmár szomorú is és inkább lehajtottam a fejemet.
- Há' te hülye vagy. - horkantott fel, majd erre a kijelentésére föl néztem rá. - Egyáltalán nem vagy fura. Attól függetlenül, hogy hangosan nevetsz és hirtelen nem vagy idegesítő se nem hülye. - magyarázta komolyan.

Nagyon jól esett ez a kijelentése. Nem hittem volna, hogy ezt gondolja rólam. Az én fura hangos nevetésemről. Azt hittem, hogy ez miatt nem fog velem többé barátkozni vagy ilyenek. Ez azt hiszem egy kellemes csalódás volt.

- Pedig sokan idegesítőnek tartják. - váltam zavarodottá. Egy kisebb mosolyt láttam meg az arcán, de mikor megszólalt ez el is tűnt onnan.
- Nem idegesítő, akik meg ezt gondolják azoknak valami baj van a fejükben. - mutatott az említett részre.

Én mindvégig nagy szemekkel néztem az előttem állóra, aki már a táskáját vette fel az egyik hátára és elém állt.

- Na szia Hope - borzolta össze a hajamat komoly arccal, majd én hogy ne tudják erre semmit mondani gyorsan elhúzta a csíkot.

Hope? Micsoda? Honna tudja, hogy ez a becenevem? És miért viselkedett most így? Remélem nem vagyok vörös, mert akkor észrevehette, hogy zavarban vagyok. Bár, ahogy érzem eléggé ég az arcom...

Helooo sracoook! Remélem tetszett ez rész is és lehet hogy a héten még publikálok egyet, de majd még meglátom 🥹
Nektek amúgy hogy tetszik Jin új albuma? Szerintem rohadt jó lett én imádom 😻🗣️