Reményhez | YOONSEOK

zavarba ejtő incidens

Az iskolába siettem gyalog, hiszen a biciklim kereke eléggé lapos már és ma reggel vettem csak észre. Időm föl pumpálni pedig már nem lett volna, ígyis késésben vagyok.

Ami tegnap történt én és YoonGi között, hát...fura. Nem értem miért koppintott le engem, de azt észre vettem, hogy nagyon sietett el tőlem. Minden áron ki akarom deríteni, hogy mi volt tegnap a baja.

Ahogy beléptem a suliba rögtön megpillantottam JungKookot, aki épp a folyosón jött velem szembe egy croissannal a kezében. Oda siettem hozzá, majd lekezeltem vele.

- Jó reggelt haver! - köszöntöttem őt lazán.
- Csá! - nyögte ki nehezen, a szájában lévő reggeli miatt. Csak megingattam a fejemet, a kisfiús arckifejezésén, majd sétáltunk tovább a folyosón, ahol csak pár diák volt.

- Mizu? - kérdeztem rá nézve egy pillanatra, majd egy kényelmes tempóban föl cammogtunk a lépcsőn.
- Nem sok. Megtetszett egy csaj. - mondta nyugodtan, majd a hír hallatára megálltam és kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Kajak? - csillogott a szemem.
- Igen, de ez nem akkora nagy dolog. - rántott vállat, majd újból beleharapott a reggelijébe.
- Már hogyne lenne nagy dolog, Kookie! - emeltem magam mellé a kezeimet. - Végre lesz egy barátnőd!
- Nem olyan biztos az, Hyung... - ingatta a fejét. - Még csak három napja beszélgetünk, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy bejönnék neki. - szomorodott egy kicsit el. Kezeimet vissza engedtem magam mellé, majd nyugodtan hozzá szóltam újra.
- Figyelj, biztos vagyok benne, hogy összefog jönni. Csak add önmagadat, és bizonyísd a lánynak, hogy tényleg szereted őt. - próbáltam adni a tanácsokat, amire JungKook oda figyelt rám.
- Igazad van. Látod, most meg te adod a tanácsokat! - lökött egy kicsit a vállamon, ami miatt én majdnem hátra estem a lépcsőn, hiszen megálltunk azon.

A korlátért nyúltam volna, de mielőtt megfoghattam volna, hátulról valaki elkapta a hónom alját, így megtartott engem és nem estem hátra. Annyira megijedtem, hogy még a szemeimet is becsuktam - vagyis szorítottam - és nem mertem kinyitni. Attól féltem, hogy valami tanár fogott meg és ezért nem akartam ránézni a megmentőmre. Szívem az ijedtségtől hevesen vert, majd végül JungKook hangját hallottam meg előttem.

- Hyung! Ne haragudj, jól vagy? - kérdezte, hangján hallottam, hogy tényleg bánja és aggódik értem.

Lassan kinyitottam az eddig szorított szemeimet. Rögtön mikor kinyitottam csak annyit láttam, hogy valaki fölöttem áll és néz le rám, de homályosan láttam őt. Párat pislogtam, majd egyre jobban tisztult ki a látásom. Felismertem a haját, majd a szokásos fekete ruháját is és az eddig soha nem érzett illata is megcsapta az orromat, ami hihetetlen jól esett nekem.

- Yoon...YoonGi...? - néztem szemeibe.
- Jól vagy? - kérdezte mély hangján, amitől kirázott a hideg.
- Öm, azt hiszem mostmár igen... - kezdtem mocorogni zavaromban a karjában, és próbáltam az arcomat lefelé tartani, csak hogy ne lássa a pirosodó arcomat. Annyira jól néz ki, ahogy így lefelé néz rám, és a haja lelog a sötét szemeibe.

Lassan elengedte a hónom alját, miközben végig simított rajtam. A könnyed érintésétől melegem lett és elviseltem volna még, hogyha egy kicsit még így végig simít rajtam.

Kiegyenesedtem, majd megfogtam bal kezemmel a korlátot, hogy egy kicsit se csúszon meg a már remegő lábam.

- Legközelebb figyelj a lábad elé. - mondta kissé flegmán, de akkor jelenleg ezzel a mondatával nem tudtam foglalkozni.

Jobban lekötött a kinézete, amit csinált velem, ahogy megtartott, a sötét szeme mikor összolvadt a tekintetünk.

Végignéztem, ahogy lesétál a lépcsőn zsebre tett kézzel, és a kicsit kopogós cipőjével fordul balra a termek felé.

- Hyung! Jól vagy? - tette Kook kezét az egyik vállamra. Én ránéztem, és csak bólintottam egyet. Túlságosan is YoonGi varázsában voltam még.

- Te jó ég! Nagyon vörös az arcod! - nézett rám tányér nagyságú szemekkel.
- Mi? Dehogy! - takartam az arcom a tenyerenmel.
- HoSeok, nehogy már, hogy YoonGi miatt jöttél zavarba... - világosodott meg Kook, majd azonnal ránéztem a mondata után.
- Nyilván nem, hát hova képzelsz? - ütöttem meg kissé "mérgembe" a vállát.
- Nekem nagyon úgy látszik, hogy miatta jöttél zavarba. - húzogatta a szemöldökét, majd inkább megforgattam a szemeimet és föl trappoltam a lépcsőn.

- HoSeokie morcos, mert tudja, hogy igazat mondok!~ - dalolta a hátam mögött a nyuszi, de én csak fölmordultam erre.
- HoSeokie nem meri bevallani, hogy tetszik neki YoonGi!~ - énekelte már jóval hangosabban, amire én hátra fordultam rá és mérgesen ránéztem.
- Na ide figyelj nyuszi fiú, ha most nem fogod be akkor komolyan mondom nem állok jót magamért! Rohadtul nem tetszik YoonGi, és nem is értem, hogy honnan veszed ezt a faszságot! - sziszegtem a fogaim között halkan, miközben szikrákat szórtam az előttem álló barna hajú szemeibe.
- Jól van nyugi már! Később is ráérsz elmondani, hogy nem a csajokért vagy oda! - legyintett egyet, majd én erre megint csak morogni tudtam, majd indultam tovább.

Nem igaz, hogy JungKooknak ilyen jó a szeme. Hogy nézhettem ki kívülről, ha ilyen hamar észrevette, hogy bejön nekem egy srác? De ha ő így észrevette, akkor remélem YoonGinak ez nem tűnt fel.

Bár, lehet visszakaptam a múltkori esetet, amikor én hoztam őt zavarba több ember előtt. Akkor ezt lehet, hogy direkt csinálta?

Hiii! Remélem tetszett ez a rész! 💞 HOLNAP OKTÓBER ÉS 17.ÉN JÖN HAZA HOPPPPPEEEEEEE