Reményhez | YOONSEOK

most meg mi történt?

- Hobi! - szólt utánam Kook a próba után, de én nem foglalkozva vele indultam meg a suli kijárata felé. - Az Isten szerelmére HoSeok, állj már meg! - szólt már mérgesebben barátom, de én ennek ellenére sem álltam meg, sőt lépteimen még gyorsítottam is.

Tudtam, hogy miről akar beszélni, ezért is menekültem előle, na meg azért is amit YoonGi mondott a próba közben. Kérte, hogy várjam meg őt kint, aminek persze nem látom akadályát, így ezért is sietek kifele az épületből. Szerettem volna őt már azzal is boldoggá tenni, hogy betartottam amit kért, és talán ezzel még jobban elnyerni a kis bizalmát. A pár nap alatt nem igazán tudtam meg őt jobban megismerni, de így, hogy most ő kezdeményezte azt, hogy találkozzunk, boldogsággal és egy kis önbizalommal is tölt el, hogy már most keresi a társaságomat.

Rá fog jönni, ha nem is most, de egy idő után biztos, hogy igazam volt és hogy tényleg nem vagyok egy tipikus faszfej diák.

Kook barátom hangját valószínűleg elnyerte a föld, vagy őt magát is, hiszen már nem hallottam kissé kisfiús nyuszi hangját a távolban magam mögött. Ennek örültem, viszont tudtam, hogy ezután majd nem csak tőle, de vagy JiMintől vagy Taetől is fogok agymosást kapni, hogy így leporoltam magamról ezt a cuki gyereket. De most fontos dolgom van és nem érek rá vele YoonGiról és rólam cseverészni. Majd idővel elmondom neki az igazságot, de most biztosan, hogy sokkolná egy két dolog amit megtudna rólam.

Amint kiértem a suli ajtaján körbe néztem és csak két diákot pillantottam meg a suli falánál cseverészni. Lementem a lépcsőn, majd jobbra fordulva a bicikli tároló felé vettem az irányt. Nem volt ott se senki, ezért gyorsan oda sétáltam a saját bringámhoz, majd amint leszedtem róla a biztonsági kapcsot a kormányt megfogva magam mellett kezdtem gurítani.

Kitoltam a tárolóból, majd pár méterrel magam előtt megpillantottam YoonGit, aki épp idefelé veszi az irányt, elég sietős léptekkel. Megtorpantam az érkezésére és mosolyogva néztem azt ahogy közeledik.

Egyik vállán lógott a szokásos fekete iskolatáska, fején egy fekete baseball sapka ami eltakarta a szemét, egy fekete maszk is volt rajta és csak is kizárólag fekete ruhák borították testét. Csak a szokásos. Kivéve a cipője, az fehér.

Amikor már közel ért hozzám felemelte a fejét, de vissza is hajtotta amint meglátott maga előtt.

- Hali Yoon- - köszöntöttem volna őt kedvesen, de ő rám sem hederítve került ki engemet. Öm...?

Hátra néztem rá, és ő mintha mi sem történt volna a biciklijének a zárját kezdte kinyitni. Megfordultam a bringámmal, majd közelebb sétáltam hozzá lassan.

- Mi a baj? - kérdeztem.

Nem válaszolt a kérdésemre még csak rám sem nézett, így kezdtem már azt hinni, hogy rám haragudott meg. És hogy miért haragszik rám? Ez egy nagyon jó kérdés. Tudtommal semmi olyat nem csináltam amivel megbántottam volna. Vagy lehet, hogy amit próbán csináltam vele, azzal egy kicsit megbántottam?

- Én bántottalak meg valamivel? - kérdeztem meg végül félve.

- Nem. - válaszolta egyhangúan, majd kitolta a biciklijét, miközben én végig őt néztem.

- De látom rajtad, hogy van valami baj. - győzködtem az igazamat, majd ő sóhajtott egyet.

A kormányt megmarkolta, majd végül felült rá az egyik lábát még a talajon tartotta. Rám nézett szemébe hulló és sapkája alól, és én jobban az arcába hajoltam, hátha kitudok venni a szemeiből bármilyen érzelmet, de ez nem igazán sikerült.

- Nincs semmi baj. - mondta már jóval indulatosabban. - Csak sietnem kell. - gurította előrébb a biciklijét. Leemelte rólam tekintetét én pedig még mindig aggódóan néztem őt. - És ha most nem porbléma...de elmennék. - nézett hátra fél oldalasan.

- Nem...dehogy b-baj... - dadogtam, hisz nem értettem a helyzetet.

Az előbb még semmi baja nem volt. Mármint a csarnokban még. Most meg mintha teljesen megváltozott volna és azt a YoonGit látnám magam előtt, aki pár nappal ezelőtt még lekopintott magáról. Nem tudom mi történhetett a pár perc alatt, de majd holnap ha találkozunk biztos megkérdezem róla.

- Akkor szia. - köszönt el nyersen, majd meg se várta míg én el köszönök, lábait a pedálra tette és el is hajtott.

Néztem, ahogy szokásosan elfordul balra ezzel az én látókörömből is kimenve, majd sóhajtottam egyet és lógó orral kisétáltam én is a tárólóból. Bármi is legyen a baja, én úgyis itt leszek mellette és hozzám mindig fordulhat segítségért. Hisz egy barát mindig segít a bajban és ott van a másik mellett, nem de?

Sziasztok! Igen, ez most egy nagyon rövid rész lett (kicsit több mint 700 szavas), de már nem igazán tudtam mivel húzni ezt a részt. Szerintetek Yoonginak mi lehet a baja és mi ez a folytonos hangulatingadozása?