Reményhez | YOONSEOK

HB?

Vége a napnak és ma csak reggel futottam össze YoonGival. Az is csak az a furcsa incidens volt, amitől úgy zavarba jöttem. Kook egész nap ez miatt csesztetett. Komolyan ő rosszabb mint egy tini lány... NamJoonék persze azt sem tudták hogy mivan, de legalább ők nem firtatták ezt a dolgot. Szeretném én magam elintézni ezt a YoonGi-s dolgot. Nem szeretném ha bárki megtudná, hogy miért is vagyok vele kedves. Jó, nem csak azért mert...kicsit bejön. Hanem azért is, mert segíteni szeretnék neki. Látom rajta, hogy valami nem kóser, és kiszeretném deríteni. A támasza akarok lenni, ő biztosan megérdemelné.

JungKook meg hogyha rájött akkor azzal meg nem tudok mit kezdeni. Csak ne csesztessen vele, mert egyrészt irtó kellemetlen, más részt meg nincs sok köze hozzá, hogy én kivel kavarok. De nem is kavarok YoonGival, mert még barátok sem vagyunk. Nem bízik meg még bennem annyira, mint én ő benne. Ezt persze megértem, mert látszólag szerintem egy barátja se volt még. De ha megismer jobban engem és az én haverjaimat, akkor ez biztosan változni fog.

- Hyung! - szólt  utánam Kook. Hátra fordultam, miközben megálltam, hogy megvárjam őt.

- Igen? - kérdeztem rá nézve, ő pedig sietett le a lépcsőről egyenesen hozzám.

- Nem megyünk el valahova? - jött elém kissé nehezen véve a levegőt. A kérdésre összeráncoltam a szemöldököm.

- Hogy érted azt, hogy "valahova"? - néztem rá értetlenül, miközben kérdeztem tőle.

- Hát nem tudom...beülünk valahova, vagy elmegyünk a bevásárlóközpontba csavarogni... - ingatta ide-oda a fejét. - Na? - nézett hirtelen rám. Kook, veled meg mi lett?

- Hát figyelj, holnapra úgy sincs semmi tanulni való...szóval- 

- Akkor megyünk? - vágott bele hirtelen a szavamba. 

- Nyugi Kook! - nevettem el magam. Azért ilyen mert szerelmes, vagy mert a legjobb barátjával megy el csavarogni? Nem tudom eldönteni, mindenesetre szeretem amikor ilyen lelkes. - Elmegyünk igen! - egyeztem bele mosolyogva.

- Jaj de imádlak! Na akkor gyere! - intett le a lépcsőn, majd én megingattam a fejemet egy mosollyal az arcomon, és követtem a mostmár szinte indián szökdelésben lévő barátomat.

Kényelmes tempóban hagytam el az épületet jóval lemaradva Kook után, majd mikor kinyitotta a bejárati ajtót, abba hagyta a szökdelést. Megláttam, hogy oda siet valakihez, majd érdeklődve szedtem a lábaimat, hogy kiderítsem kinek köszönt. Elköszönve a portástól nyitottam ki az előttem lévő ajtót, majd megláttam Kookot, aki két másik iskolában lévő haverjaival kezel le, és öleli át őket. Nem szeretem ezt a két srácot. Ők szoktatták rá annó kilencedikben Kookot, hogy cigizzen. Én és SeokJin szoktatuk le őt nagy nehezen, de ritkán ezzel a két taggal elszokott szívni egy-kettőt. Meg azért a füves cigi is elég jellemző rájuk.

Kook látszólag nagyon el van velük, nagyokat nevet rajtuk meg hangosan dumálnak. Lassan oda sétálok mellé, majd meg adom a tiszteletet azzal, hogy köszönök nekik.

- Sziasztok. - üdvözöltem őket, kissé mélyebb hangommal.

- Csá!...Ő....hogy is hívnak téged? Te vagy Jin? - köszöntött a fekete hajú kissé fuck boyos srác, majd a kérdést eléggé lekezelően kérdezte meg.

- Nem. HoSeok vagyok. - jelentettem ki érzelem mentes arcon.

- Ja kajak! - nevetett fel, miközben a másik haverjára nézett aki csak annyit tudott neki mondani, hogy "hülye vagy". Bár szerintem ez a szőke hajú se tudta volna a nevemet. Mindegy, én se az ővéjüket amúgy, szóval ebben kvittek vagyunk.

- Na, de Kook! - nézett a fekete hajú az említettre. - Ma lesz egy kurva nagy HB, nem jössz el oda, tesó? - hogy mi az uborka lé van? Mármint, mi az a HB? Tippem sincs, bazzeg. Hova akarják vinni a legjobb haverom? 

- Persze, hogy megyek! - egyezett bele, majd rákaptam a tekintetem. Ezt mind a hárman észre vették és ők is hasonlóan mint én Kookra, rám néztek.

- Mi az Hobi? - kérdezte aranyosan Kook. Szeretem mikor így hív. Közelebb hajoltam a füléhez, mert szerintem gáz lenne, ha úgy kérdezném meg, hogy a két srác is hallja. Kook vette az adást és közelebb jött.

- Mi az a HB? - kérdeztem kissé félénken, majd Kook hangosan elnevette magát. Jaj, Kook ne már! Így még gázabb!

- Nem tudod mi az a HB? - nézett rám hitetlenkedve, mire a két előttünk lévő srácok kitörtek a nevetésből. 

Most ásom el magam...ez nagyon kínos. De ugyan, tehetek én arról, hogy nem tudok ilyen tinik által generált rövidítéseket? Én nem vagyok tömeg, én legalább egyedi vagyok. Egyedien öltözködöm, a hajam igen lehet egy kicsit tömeg, de nekem ez áll jól. Igenis adok magamra, szeretek jól kinézni. 

- Kook... - nézek rá kérlően és szégyenkezve.

- Najó...a HB az a házi bulinak a rövidítése. Ennyi. - rántott vállat, miközben néha még fel-fel röhögött.

Nagyon vicces, de tényleg. Ez a két hülye meg még mindig röhög. Mi vicces abban, ha az ember valamit nem tud, ami számára nem fontos? Ennyire gáz lenne? Szóljatok ha igen, mert akkor itt is most meg akarok tanulni minden egyes rövidítést.

- Kook ne haragudj már...de - próbáld meg beszélni a szőke hajú magas srác. - Most komolyan ezzel barátkozol? - mutatott rám, miközben egy flegma pillantást vetett rám. Még mindig nevetett az előbbi dolgon, de én ezek után a mondata után döntöttem úgy, hogy ott hagyom őket a francba.

- Najó...Kook hívj ha valami van. - raktam kezemet vállára. - Menj nyugodtan bulizni majd máskor elmegyünk együtt csavarogni.

- De...de nem gond? - kérdezte kissé aggódva, mire egy halvány mosoly szökött vékony hosszúkas ajkaimra.

- Dehogy baj! Menj csak, szórakozz jól! - intettem a fejemmel a két srác felé, akik hangosan beszélgettek valamiről. Vagy valakiről. Lehet én voltam az. Nem tudom.

- Akkor szia! - lépett el tőlem, minek hatására lecsúszott kezem válláról. Intett egyet, majd én is csalódottan mosolyogva.

Elindultak a suli melletti nagyobb járdán, majd én még mindig csak álltam ott és néztem azt, hogy Kook milyen jól elvan velük. Már talán jobban is mint én velem. Sőt, biztos. Velük biztos jobban eltud dumálgatni... füvekről, csajokról. Bár én mindig is ilyen pszichológus szerepet töltöttem be a barátságunkban. Mindig hozzám jött segítségért ha valami baj volt. Természetesen mindig segítettem neki, és mai napig is, hiszen ő a legjobb barátom. Együtt nőttünk fel, egy általános iskolába jártunk és most egy középiskolában. Itt ismertük meg NamJoonékat. Talán akkor kicsit elhidegeltünk egymástól, de ezt pár hónapra rá meg is beszéltük egymással, hogy attól függetlenül, hogy új barátokra tettük szert, azért még kéne beszélgetni és foglalkozni egymással.

Sikerült is, de pár nap múlva ez a két srác teljesen elfogadta a fejét mindenféle baromsággal. De mindegy az ő élete.

Sóhajtottam egyet, majd elindultam volna a bicikli tároló fele, de rájöttem, hogy ma nem biciklivel jöttem.

Pont ekkora hallottam meg az ajtó nyitódását. Már csak reflexből is oda néztem, de nem bántam.

YoonGi jött ki rajta, kissé leizzadva. Lecammogott a lépcsőn, amit én már mosolyogva néztem végig, de arra már nem is emlékszem mikor mosolyodhattam el.

Mikor felém fordult a bicikli tároló irányába, lefagyott majd megállt. Mosolyom csak szélesedett erre a tettjére. Megleptem őt, és aranyosnak tartom az arcát mikor ilyen arcot vág.

Azt hiszem haza kísérem őt.

- Hali YoonGi!

HOPPP....majdnem elfelejtettem kirakni részt 🥲😭 nagyba krdamat nézek azt eszembe jutott h hétfő van és ilyenkor kell kirakjak új részt🥹 egyébként arra gondoltam, hogy mi lenne ha csütörtökönként vagy szerdánként is kiraknák részeket...ti biztos örülnétek neki, vagyis gondolom...🥹😂 Na majd még meglátom 💞 (hibákért elnézést, nem olvastam át://)