Reményhez | YOONSEOK

szalagavató hét

A tegnapi nap nagyon jól sikerült. Haza kísértem YoonGit, és végre láthattam őt nevetni és mosolyogni. Boldogan is mentem haza aznap és így, hogy már tudom hol lakik amikor szeretnék, bármikor meglátogathatom őt. Persze, ha ő is szeretné. Nem akarok annyira rányomulni természetesen, mert az már túl feltűnő lenne. Minél lassabban és óvatosabban szeretném őt megközelíteni.

A héten, azaz szombaton szalagavató. Bevallom egy kicsit izgulok, de nincs mitől félnem. Nem is tudom miért izgulok...

A mai nap is gyalog mentem iskolába, hisz megint elfelejtettem felfújni a biciklim kerekét. Fél nyolckor így hát elindultam otthonról, hogy YoonGival is összefussak.

Az iskola utcába belépve egy ismerős alakot fedeztem fel az épület előtt cigarettázni. Összeráncolt szemöldökkel közelítettem meg az ismerős fiút, aki hatalmas beleéléssel szívta a káros szenvedélyt.

Mikorra már elég közel voltam hozzá felismertem őt. Szét néztem az úton, ha esetleg jönne valami ne ütessem el magam. Nem jött senki és semmi, így ideges léptekkel átmentem a rövid zebra úton.

Lépteim hangjára rám kapta a tekintetét és arcára meglepődöttség ült ki.

- Hobi? Hát te? Nem szoktál ilyen korán itt lenni... - tettem maga mellé az égő cigarettát, amit már félig elszívott.

- Ez most egyáltalán nem fontos úgy gondolom... - sóhajtottam, majd megálltam előtte. - JungKook... - néztem rá kérlően. - Nem úgy volt, hogy leszoksz?

Kérdésemre lehajtotta a fejét és a kezébe lévő bűz bombára nézett. Sok embert ismerek aki nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudott leszokni erről a redváról. Ezért nem merem kipróbálni, mert engem is bevonzana, de amúgy sincs szükségem erre. Pénz pazarlás.

- A tegnapi buliban megkínáltak... - nézett fel rám megbánóan, mire én csak megforgattam a szemem.

- És ez mentség arra, hogy vissza szokj? - mutattam rá a kezemmel. - Nehezen szoktál le róla, mert az a két idióta folyton megkínált. - mondtam a véleményemet. JungKook a kijelentésemre nem éppen szép arccal nézett rám.

- Áá szóval a két haverom a baj? - kezdte a hisztit. Megforgattam újra a szemem majd fújtam egyet.

- Nem, csak belekavarnak téged a rosszba! - álltam ki az igazamért.

- Nem a rosszba kavarnak, hanem a normális fiatalkorba! - emelte fel a hangját amire én nem kicsit lepődtem meg. Sose emeli föl így a hangját. Mi lett vele? - A normális fiatalkor az arról szól, hogy minden hétvégén buli van, cigizés, sörözés, szórakozás és csajozás! Nem mindig csak a tanulásról szól minden! - köpködte a szavakat.

Nem hittem a fülemnek. Komolyan JungKookot hallom most? Komolyan őt látom ilyenekről beszélni? Teljesen át mosták az agyát egy éjszaka alatt...Csoda, hogy még iskolába elbírt jönni.

- Rád se ismerek... - ingattam meg a fejemet meglepődve.

- Leszarom. Én mindig is ilyen voltam. - szívott bele idegesen a cigijébe.

- Nagyon nem... - tagadtam. - A legjobb barátod vagyok, ismerlek már, mint a-

- Ki mondta, hogy te vagy a legjobb barátom? - nézett rám flegmán, mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Azt hittem, hogy ez egyértelmű... - hitetlenkedtem.

- Hát nem. - szívott bele újra idegesen, majd el is szívta az égő károsanyagát.

- JungKook... én mindig ott álltam melletted. Támogattalak, segítettem neked. Együtt nőttünk fel! - kezdtem szomorú lenni.

- Na és? Ezek nem okok arra, hogy akk' te vagy a best friend. - dobta el a cigi csikkjét maga elé amire idegesen rátaposott.

- Nem veszekszek többet veled... - sóhajtottam egyet csalódottan.

- Ez nem veszekedés. - horkantott fel.

- Jó mindegy, remélem azért még észhez térsz. - hajtottam le a fejemet, majd elsétáltam mellette. - Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat. - suttogtam magam elé, amit nem tudom, hogy meg-e hallott, viszont nem kaptam rá választ, így nagy eséllyel nem hallotta meg.

Az iskola épülete felé vettem az irányt, immáron úgy, hogy sikerült elbasznom nem csak a reggelemet, hanem az egész napomat. Ritka pillanatok egyike, amikor JungKookkal nem egyezik a véleményünk és ez miatt összeveszünk. Általában már aznap kiszoktunk békülni, de érzem, hogy ez most nem lesz így. Túlságosan is makacs, hogy bevallja, hogy tényleg nekem van igazam. Majd valaki elbeszélget vele a baráti társaságunkból. Hátha akkor észhez tér.

Most kivételesen nem mentem el a tárolóig, hogy megnézzem ott van már-e YoonGi bicaja, vagy esetleg ő maga. Nem volt hozzá kedvem. A bejárati ajtó felé sétáltam, amit egy nagy lendülettel ki is nyitottam magam előtt. Beljebb lépve köszöntem a portásnak, majd balra fölcammogtam viszonylag kényelmes tempóval a lépcsőn. A hosszú folyosóra vettem az irányt, ahol a sok-sok székek között ott ült két barátom, TaeHyung és JiMin. Mikor megláttak, hangosan oda köszöntek nekem.

A termekből kihalatszódott néhány tanár tanítása, miközben elhalladtam előttük.

- Sziasztok srácok. - köszöntem oda nekik egy halvány mosollyal az arcomon, majd a szokásos módon lekezeltem velük.

- Csá HoSeok! - köszöntött lazán Tae, majd leültem mellé, miközben magam melletti székre raktam a táskámat. - Mi újság? - kérdezte, majd csak én megráztam a fejemet.

- Nem sok. - sóhajtottam egyet, amit mindketten észrevettek és arcvonásuk egyből átment aggódóba.

- Gond van? - kérdezte óvatosan most JiMin.

- JungKook... - sóhajtottam egyet, majd erre ismét nagyot néztek.

- Mivan vele? - kérdezte értetlenül a téglalap mosolyú.

- Tudtátok, hogy újra elkezdett cigizni? - néztem rájuk, kissé idegesen. Mindkettejük szeme jobban kikerekedett, majd hevesen elkezdték a fejüket csoválni.

- De mi-miért? - értetlenkedett JiMin.

- Mert az a két fasz megint bevonzotta őt a bajba, azért. - flegmáskodtam, a kelleténél kicsit jobban.

- Jó, hát ez van. Az ő baja. - vont vállat Tae, akit egyértelműen nem érdekel az egész.

- Szerintem nem kéne ennyivel letudni. - ráztam meg a fejemet. - Ez igenis nagy gond. - néztem rá mérgesen, ami miatt JiMin kissé ijedt arccal nézett rám, míg Tae le se szart engem. Most vele is össze kell vesszek?

- De amúgy a te tüdőd? A te életed? A te egészséged? - kérdezte flegmán Tae, mikor rám nézett. Kérdéseire nagyot néztem.

- Hát n-nem...de azért érted mit akarok mondani, nem? - dadogtam az elején, és arcom egyből átment kissé szégyenteljesbe.

- Értem, de szerintem mi ezzel ne foglalkozzunk. - vonta meg a vállát Tae. - Egy kis cigizéstől nem lesz baja. Majd ő maga rá jön később, hogy ez nem egy jó ötlet. - tette karba a kezét.

Tae néha olyan jó okosságokat mond, hogy képes bármiről is megváltoztatni a véleményemet. Hihetetlen.

- Lehet igazad van. - húztam el a számat. - JiMin, neked erről mi a véleményed? - dőltem kissé előre, hogy lássam őt is.

- Igazából engem nem zavar. - mondta aranyosan, amire muszáj volt elmosolyodnom.

- Hát rendben, akkor hát ezt megbeszéltük.