Reményhez | YOONSEOK

dr.

Futottam a padon ülő fiúhoz, aki fel sem nézett szeretett füzetéből és fülhallgatója valószínűleg max. hangerőn szólhat a fülébe.

Azt vettem észre, hogy repül az éles faág, és sajnos nem értem oda időben YoonGihoz...

YoonGi épp akkor emelte fel kissé a kezét az arca elé tartva, majd a faág, tökéletesen eltalálta a fedetlen kézfejét.

Hirtelen megálltam a futásban a kerítés mellett állva, miközben YoonGit figyeltem aki nagyon megijedt a hirtelen "balesetre". Füzete leesett a kissé fa levelekkel teli aszfaltra, ő pedig eltorzított arccal nyúlt immáron vérző kézfejére.

Gyerünk már HoSeok! Mit állsz itt mint az a bizonyos nemiszerv a lakodalomban? Menj már oda szerencsétlen fiúhoz!

Kissé visszazökenve a valóságban siettem YoonGihoz. Oda érve elé, hangosan vettem a levegőt, majd ő még mindig a fájdalommal teli arcával felnézett rám.

Leguggoltam a füzetéhez, amit gyorsan be is csuktam, hogy véletlenül se nézzek bele. Pofátlanság lenne a részemről.

Ő csak kissé elnyílt ajkakkal figyelte, ahogy én felszedem a tollát és a füzetet a földről, majd mikor fel egyenesedtem azt is végig követte tekintetével.

Bevallom, zavarban éreztem magam előtte, de ezt próbáltam minél jobban leplezni. Szerintem egész jól sikerült, de lehet, kívülről úgy nézhettem ki, mint egy fan girl, aki most látta meg először az ultimate idol biasát.

- Hé te! - szólt nekem egy igen ismeretlen hang. Felnéztem, majd megláttam a piros hajú fiút, aki dobta a faágat. Mellette a két srác a fekete dzsekijükbe tartották a kezüket. Komolyan, ezek mit hisznek? Hogy valami "bad boyos" kdramaban vannak? Idegesítőek...

- Mivan? - válaszoltam flegmán, miközben kézfejemet kissé szét tártam. Éreztem, hogy YoonGi rám nézett, majd amint megszólalt a bántalmazója ránézett.

- Maradj ki ebből a dolgokból, kérlek! - mutatott YoonGira, majd visszaengedte maga mellé a kezét. - Amúgy is mit segítesz ennek a depis autistának? - nevetett fel.

Az undorító becenévre kissé felment bennem a pumpa, ezért a padra dobtam YoonGi füzetét benne a fekete tollal, majd kissé ijesztő arccal indultam meg lassan a piros hajú, idegesítő arcú fazon felé.

- Hogy mondtad? - tettem fel a kérdést. - "Depis autista?" - ismételtem meg a mondata kis részét, miközben közeledtem felé, és éreztem, hogy egyre több szem szegeződik ránk és egyre több ember közeledik a kissé eldugott helyre.

- Miért tán zavar, hogy így hívtam ezt a szar kupacot? - emelte fel állát, mintha ő lenne itt a góré.
- Rohadtul... - sziszegtem fogaim közt, miközben megálltam előtte.

A srác egy magas lehetett velem, és vele ellentétben, a két srác mellette eléggé behúzták fülüket és farkukat. Minek állnak itt mellette, ha nem csinálnak semmit? Ja tudom már, így ijesztőbbnek néz ki a team... mostmár mindent értek.

- De a kérdésemre még mindig nem válaszoltál szőke herceg... - villantott egy gonosz mosolyt.

Nem is szőke a hajam, hanem fekete, te vaksi. De YoonGinak lehetek a szőke hercege, ha meg így értette és csak kigúnyolt akkor...rohadjon meg. Jobbat nem tudok mondani. Akarna ilyen lányt az életébe aki megvédi őt... mindjárt befogná a pofáját.

- Bocs, ilyen gyász embernek nem is fogok. - rántottam le a vállam, mire neki hirtelen lehervadt a szájáról az idegesítő mosoly.

- Hogy mondtad?! - ragadta meg mellényem felső részét.