Reményhez | YOONSEOK

shoppingolás Kim TaeHyunggal

A mai napnak is hála az Istennek, hogy vége van. Hosszabb is volt, hiszen ma kétszer is elprobáltuk az egész szalagavatót ezért egy kicsit fáradt is vagyok. Egy dolog viszont nagyon zavar és egésznap csak ezen tudtam gondolkodni, hogy ma miért nem jött YoonGi? Tegnap még tök jól el voltunk, haza kísértem őt, ma meg már nem jön. Eléggé le is szidták őt a tanárok a próba miatt.

A táskámban turkáltam a tesi öltözőben, ugyanis az esernyőmet kerestem. Kint elkezdett zuhogni az eső, így muszáj voltam megkeresni az esernyőmet, ha nem akarok ellázni.

Ekkor nyílt az ajtó amire én felkaptam a fejemet.

- Oh, Tae? Hát te? - emeltem fel a fejemet és a szemöldökömet is érkezésére. A keresést abbahagytam és az osztálytársamra figyeltem.

- Hallod Hobi eljössz velem a bevásárlóközpontba? - zihált egy kicsit.

- Öm igen, de miért zihálsz ennyire? - nevettem fel egy kicsit miközben a gyorsan emelkedő mellkasára mutattam. - Siettél vagy mi?

- Igen, mert már mindenki elment és reménykedtem, hogy te még itt vagy. - tette csípőre a kezét, miközben kissé előre hajolt és próbálta a lélegzet vételét visszaállítani. - Van vized? - nézett fel rám.

- Van. - fordultam a táskám felé, majd a kivettem belőle a maradék ásvány vizemet.

Odanyújtottam neki, majd ő azt elvéve csavarta le gyorsan a kupakot és megitta a félig lévő üveg tartalmát.

- Ah, kösz Hyung - köszönte meg tisztelettudóan. - Kidobjam? - bökött a mellette lévő kukára. Beleértésként csak bólintottam egyet, majd kidobta.

- Akkor indulhatunk is - cipzároztam be a fekete adidas táskám.

A vállamra dobtam egy laza mozdulattal, majd először Tae indult ki a fehérre mázolt ajtón, majd mögötte haladva utána én. A folyosón végig menve, csak a mi cipő kopogásunk és a nadrágunk illetve kabátunk susogása hallatszódott. Késő délután már csak a takarítók vannak itt, ezért mikor útközben találkoztunk egyel, tőle elköszöntünk, majd mára kiléptünk az iskola épületéből.

- Kocsival vagy? - pillantottam meg az iskola előtt álló TaeHyung apjának a kocsiját, miközben a vizes lépcsőn mentünk le.

- Aha, szóval ne zabálj majd benne ha lehet. - közölte velem, rám se nézve, mire én csak megforgattam a szememet.

Ha a saját kocsija lenne, akkor sem ennék benne. Azért ennyire bunkó nem vagyok. De amúgy meg mit van úgy oda, nem is morzsálok. Buta.

Élővéve a slusszkulcsot nyitotta ki a verdát, majd én beültem az anyós ülésre, míg ő értelemszerűen a volán mögé.

A táskámat a hátamról leerőszakoltam, majd az ölembe téve vártam, hogy elinduljunk.

Tae az autót elindítva nézett ki az útra, hogy jön-e valaki, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy nem kifordult a parkolóból.

- És, miért ennyire sietős elmenni a Times Squaere-be? - kérdeztem rá se nézve, hanem az előttünk lévő utat néztük mindketten.

- Az unokaöccsémnek lesz a születésnapja, és már hónapokkal ezelőtt elkezdett nyaggatni, hogy ő legót kér. - mondta, elkanyarodva balra, mikor zöldet kaptunk.

- Á, értem - bólintottam egy nagyot.

- Egyébként te még barátkozol azzal a végzős gyerekkel? - nézett egy pillanatra rám, de vissza is vezette a tekintetét az útra. A kérdését nem igazán értettem, így nem adtam rá választ. - Há' tudod...az a fura gyerek aki mindig a padon ül, meg egymásnak is mentetek egyszer. - emelte fel a kezét, miközben magyarázott.