Reményhez | YOONSEOK

faág

A tegnapi próba borzasztó volt abból kiindulva, hogy YoonGi csak úgy fogta magát azt lelépett. Még mindig nem tudom mi volt fontosabb annál, hogy a saját szalagavatójára gyakoroljon, de okés, én mindent megértek.

Van egy olyan érzésem egyébként, hogy miattam mehetett el, hiszen elég régóta kerül engem. De azért nehogy már ilyen mélyre lesüllyedjen! Ha ennyire nem bír engem, akkor nem kell rám nézni, probáljon meg figyelmen kívűl hagyni. Tudom, hogy ez nekem fáj, viszont ha tényleg csak rontok rajta a jelenlétemmel, akkor nem tudok mit tenni. Hagyom őt a francba, akármennyire is úgy érzem, hogy érzek valamit iránta. Egyszer mindenkinek az életében eljön az a bizonyos csalódás egy emberben, akibe szerelmes. Azt hiszem nekem most jött el. Túl kell lépjek rajta és felejtenem kell. Még jó, hogy jövőre nem fog már ide járni, így könnyen felejthetek majd.

Az osztályfőnőkkel volt óránk és éppen valami oktató videót néztünk, de ritka unalmas és szar volt. Tae már rég bealudt mellettem. Állítólag egész éjszaka nem tudott aludni, mert a szomszédok kiélvezték minden egyes pillanatjukat együtt. Nem irigylem Taet, hogy panelban lakik, ahol a falak hajszál vékonyak.

- HoSeok! - halottam meg hirtelen a nevemet a tanár szájából. Fölnéztem nagy szemekkel ijedtemben, majd szinte az egész osztály rám nézett. - Szóval, látom az előbb más univerzumban voltál...mondom mégegyszer. - állt a digitális tábla előtt, kezében a távirányítóval. - Ma is lesz próba a kilencedik órában. Mondd majd Taenek is, mert ahogy látom bealudt. - mutatott Taere, akire ránéztem és az igazak álmát aludta.

- Rendben tanár úr! - hajtottam le majd fel a fejemet, megértés képpen. Ő vissza fordult a táblához, majd valamit magyarázni kezdett a videóval kapcsolatban.

Balra néztem ki az ablakon és arra a bizonyos padra terelődött a tekintetem, ami jelenleg - még -, üresen állt. Mi lenne ha egyszer csak úgy oda ülnék előbb mikor ő még nincs ott? Mérges lenne vajon? Elküldene? Egyszer bevállalom, túlságosan is kíváncsi vagyok a reakciójára.

- Jól van osztály! Akkor HoSeok kilencedik óra és Jin te pedig gyere velem ChaeYounggal együtt! - zárta le az órát a tanár, majd Jin és a szőkére festett hajú lány az oszályfőnők után indultak.

Én hangosan ásítottam egyet, miközben jól kinyújtóztattam a kezeimet és a lábaimat is. Tae mellettem mocorogni kezdett, majd lassan kinyitotta a szemét és rám nézett. Szemei az alvatlanságtól kissé vörösek voltak, és arca ki volt pirosodva.

- Jól végig aludtad az órát! - nevettem fel, majd megveregettem a hátát, mire ő fájdalmasan felnyögött és ide-oda kezdte mozgatni a hátát, jelezvén, hogy nem tetszik neki amit csinálok. Levettem a kezemet róla, majd egy kisebb mosollyal az arcomon néztem őt tovább.

- Szarul vagyok... - mondta rekedtes mély hangján, miközben keze segítségével föl ült a széken. Barna haját elaludta, és a jobb oldalán kicsit fel is állt.

- Nem vagy lázas? - tettem kezemet az ő homlokára, majd a másik kezemet a sajátoméra. Úgy éreztem, hogy Tae valóban egy kicsit lázas, mert a homloka eléggé meleg volt az enyémhez képest.

- Nem tom'... - nyamogott, miközben szemeit alig bírta nyitva tartani. Kicsit közelebb hajoltam az arcához, majd kezemet most a pofijára raktam. Arcunk talán kicsit jobban a megszokottnál közelebb is volt, de ezt Taet nem nagyon érdekelte, legalábbis nem foglalkozott vele.

Úgy éreztem, mintha valaki rajtam legeltetné a szemét, ezért elnéztem Tae arcáról egyenesen a nyitott ajtóra, ahol sok diák ment el a terem előtt. Egy valaki állt ott, aki teljesen ránk látott. YoonGi állt ott, miközben pár füzetet tartott két kezében a mellkasa előtt, és kissé szomorúan nézett minket. De mikor én őt megláttam, azonnal elcsapta a fejét kínjában és ment is tovább sietve.