Reményhez | YOONSEOK

kék ég

Nem hittem volna, hogy a tegnap ez fog történni. Végre közelebb kerültem YoonGihoz, ami úgy vélem, egész nagy haladás.

Tegnap annyira sebezhetőnek tűnt és sajnáltam is ami történt vele. Nem mindig szekálják őt aminek természetesen örülök, de ezek után jobban oda kell rá figyeljek, vagy legalábbis a közelébe kéne legyek ahhoz, hogy ne történjen egy újabb ilyen baleset.

Mivel tegnap közöltem vele, hogy örülnék ha nem nézne levegőnek, ezért ma biztosan fogom keresni a társaságát.

Úgyhogy ma új nap virradt és ma össze szedem az összes bátorságomat ahhoz, hogy YoonGi ne úgy ismerjen meg engem mint valami debilt, aki nem tud beszélni mert folyamatosan dadogok, hogyha valami olyat mondok amit félek kimondani, vagy mint egy önimádó pancsert.

A biciklimet tekertem nyugodtan az út szélén haladva, miközben mellettem néha kocsik is elhaladtak engem kikerülve. Péntek van, azaz a hét vége és jövőhéten már itt van a szalagavató.

JungKooknak egészen jól ment tegnap a próba, ezért mostmár biztos, hogy ő lesz TaeHyung helyett. A téglalap mosolyú meg attól függ, hogy mikor gyógyul meg aztán ő meg úgy kap valami más feladatot.

Befordultam az iskola bicikli tárolójába és egy full feketébe öltözött valakit láttam meg, aki épp akkor szállt le a biciklijéről.

Mikor föl emelte a fejét mert meghallotta, hogy valaki biciklivel jött és ezáltal a kövek is majdhogynem hangosan kezdtek gurulni alattam, megpillantottam az arcát.

Elmosolyodtam, majd a mellé gurultam és beálltam egy üres helyre. Leszálltam a biciklimről, miközben ő zavarban zárta le a biciklijét.

- Jó reggelt, YoonGi. - köszöntöttem őt mosolyogva, miközben a két oldalt fogtam a táskám pántját.
- Reggelt'... - dörmögte a maszkja alatt.
- Hogy aludtál? - vettem ki a táskám kisebbik zsebéből a zárt.
- Jól. - válaszolt szűkszavúan, majd fölegyenesedett és zavartan lenézett.
- Értem, ennek örülök. - mondtam még mindig széles mosollyal az arcomon.

- Kezed hogy van? - mutattam a kezére. Ő a kézfejére simított, ami még bevolt kötözve.

- Egész jól... - dörmögte, majd én kiengedtem a bent tartott levegőt megkönnyebülésként.

Lezártam a kerékpáromat, majd meg igazítottam a baseball sapkámat a fejemen.

- Mehetünk? - néztem a szemébe, mire ő egy alig láthatót bólintott, majd kikerülte a kereket és az oldalamon indult meg velem befelé az épületbe.

Lassan lépdeltünk egymás mellett. Neki a keze a zsebében volt, míg én magam mellett lógattam és azon gondolkodtam, hogy mit is kérdezzek tőle, hogy ne legyen kínos a helyzet. Vagy esetleg mondanom kéne valamit?

- Milyen szép idő van... - néztem föl a kék égre, mire YoonGiból, egy kisebb kuncogás tört ki, de amilyen hirtelen megtörtént olyan hirtelen is fejezte be.
- Most meg miaz? - néztem rá meglepődve, miközben ő az aszfaltot kémlelte.

Nem igen láttam az arcát, hiszen a haja és a maszkja eléggé eltakarta, így csak egy össze húzott csíkot láttam, ami a kissé kihúzott szeme volt.

- Múltkor is ezzel a dumával jöttél. - emelte fel végre a fejét. - De tudod mit? - nézett rám, amire megdobbant a szívem. - Nem haragszom rád, mert tudom, hogy nem igazán tudsz beszélgetést indítani. - mondta végig, majd visszapillantott előre, majd én hitetlenkedve felvontam a szemöldököm a megjegyzésén.

- Pff... - forgattam meg a szememet. -...de legalább én igyekszem. - fontam össze a karomat magam előtt, mintha duzzognék, de azért a szám szélén ott volt egy huncut mosoly.

Tudtam, hogy YoonGi ezt csak "viccből" mondja, legalábbis nagyon reméltem. De a célomat elértem, megtudtam őt mosolyogtatni, még ha egy röpke pillanat erejéig, de sikerült.

- Ma próba, ugye tudod? - néztem rá, terelve a témát. Ő csak sóhajtott egy gondterheltet, majd bólogatni kezdett egy párat.

- Tudom... nyűg ez az egész szalagavatósdi, dehát muszáj... - vonta meg a vállát, miközben föl mentünk a lépcsőn.

Gyorsan előre mentem, hogy az iskola bejárati ajtaját kinyithassam előtte. Megfogtam a hosszúkás modern kilincset, majd egy nagy mozdulattal kirántottam a nehéz ajtót, és a másik kezemmel pedig mosolyogva beintettem.

- Persze, hogy muszáj, hiszen végzős vagy. - néztem rá egy sármos mosollyal, miközben ő kissé megtorpant és nagy szemekkel nézett rám.

Zavartan lehajtotta a fejét, majd elmotyogott egy köszönömöt, és beljebb lépett. Én utána mentem egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon, majd ő ment volna egyenesen tovább a folyosón, viszont nekem itt jobbra fölfelé lesz órám, így a keze után kaptam. Megállt, majd rám nézett kicsit megijedve, majd én elengedtem a kezét, ne hogy azt higgye, hogy nyomulok vagy valami.

- Ömm...tudod nem egy helyen lesz óránk, amit sajnálok is, de mi lenne ha szünetekben együtt lógnánk...? - kérdeztem meg nehezen, majd ő félre nézett a szememből.

- Ha nem baj akkor most inkább ne...majd találkozunk próbán. - nézett vissza rám a mondata másik felénél. Mosolyom újra szélesebb lett, majd bólintottam egyet, hogy rendben van nekem is és egyáltalán nincs ellenemre.

- Akkor próbán... - lépdeltem a lépcső felé, majd ő zavartan bólintott egyet majd intett nekem és már fordult is vissza a folyosó felé és ott is hagyott engem.

Egy nyerő mosollyal az arcomon néztem, ahogy befordul balra a folyosón, így az én látókörömből is kisétálva. Föl sétáltam a lépcsőn, majd én is a terem felé vettem az irányt amerre lesz az órám.

Megértem, hogy nem annyira szeretne még velem lenni, de idővel biztos vagyok benne, hogy majd ő fogja keresni az én társaságomat. Már számomra ez is hatalmas siker, hogy idáig eljutottam és ha így megy tovább, hamarosan egy új barátra tehet majd szert, aki mindig ott lesz mellette.

Hello skacccoook! Miújság van, milyen a suli azon kívül, hogy gatya minden? 😜😂 Remélem jól birjátok teló nélkül, nekem egész jól megy. Amióta a suliban nem lehet telefonozni itthon is nagyon keveset nyomkodom és nem hiányzik egyáltalán 😃🤘 Próbálom normális dolgokkal eltölteni az itthoni időmet is suli után, ha nincs tanulni valóm angol szavakat tanulok 🤘 Muszáj, jövőre előre hozott érettségit akarok tenni🙂😭

Remélem tetszett ez a rész is, hamarosan beindulnak a dolgok 😌 hétfőn jön a kövi 🤸💞 puszillak titeket.