Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

6.

Call it destiny

Kedves olvasó! Előre szeretném jelezni, hogy ismét egy hosszú novellával érkeztem, ajánlott pihenő időben, zavartalan körülmények között olvasni :))
A történet folyamán ajánlom meghallgatni a dalt, amely inspirált, különösen a vége fele :3 Remélem sikerült átadnom, amit szerettem volna és elnyeri majd a tetszéseteket <3 Jó olvasást kívánok!

Hajnali négy óra lehetett, mikor újabb bombázás zajaira ébredtek. Hatalmas dörrenések riasztották cseppet sem nyugodalmas álmukból a katonákat, kiknek a kilenc hónapos szüntelen háború alatt már puskájuk szinte harmadik karrá nőtte ki magát. Automatikusan szorítottak rá a mellettük fekvő fegyverekre, éberen kapták fel fejüket a zaj forrása után kutatva. Fáradtak voltak, mocskosak és éhesek, az állandó veszély mellett azonban nem engedhették meg maguknak, hogy egy percig is alább hagyjon a figyelmük. Jimin is hasonlóan riadtan ragadta magához puskáját, s mindössze néhány másodperc alatt helyezte magát készenlétbe, hogy szükség esetén elsüthesse a gyilkos fegyvert. Társai közül a magasabb rangú, a szakaszvezető intett mindannyiuknak, hogy maradjanak csendben, s a félig lerombolt romos épület falai mögül kikukucskált. Úgy tűnt, tiszta a levegő, legalábbis semmi nem jelezte ellenség nyomát a közvetlen közelükben. A szakaszvezető jelzett, hogy minden rendben, nem fenyegeti őket közvetlen veszély. Jimin ujjai elernyedtek az oldalán fekvő hosszú fegyver körül. Kifújt egy adag levegőt, a hirtelen jött adrenalin apránként távozott a testéből. Helyét azonnal a mérhetetlen fáradtság vette át, s csupán másodpercekre volt szüksége ahhoz, hogy újfent elnyomja őt az álom.

Álmában otthon járt, hazai földön, ahol a szüleivel és gyerekkori barátaival élt. Szerette a szülővárosát, szerette a hatalmas hegyeket, melyek körbevették, mintha csak a világ elől próbálnák elrejteni őt. Azok a hatalmas sziklás hegyek, melyek bástyaként védelmezték a várost, most nagy valószínűséggel tömeges pusztítást okoztak. A háború okozta küzdelem csatatérré változtatta nem csupán az ő szülővárosát, de egész Dél-Koreát is. Észak fenyegető robbantgatása válaszra kényszerítette az országot, Dél nem adhatta magát könnyedén. A válasz végül olyasfajta láncreakciót indított el, melyre sem ő, sem a családja, sem az ország nem volt felkészülve. Csupán néhány hónap leforgása alatt Észak olyan felkészült és precíz támadást szervezett, mely az egész országot megrendítette, a katonáknak viszont azonnal cselekedniük kellett. Jimin is a katonák közé tartozik, felelős a béke és rend visszaállításáért, s ezért akár az életét is kockáztatnia kell. Északnak eszében sincs visszalépni a háborútól, Délnek pedig mindent be kell vetnie, hogy felvegye a harcot az ellenséggel, s ne engedjen az eddigieknél több pusztítást megtörténni.

Jimin semmit sem tudott a családjáról. Sem a hogylétükről, sem a hollétükről. Hallott pletykákat, hogy a szülővárosát az elsők között érte a támadás, emiatt borzasztóan aggódott a családjáért. Azonban az első bombázások után Jimint és az osztagát azonnal a határhoz küldték, hogy erősítsék a frontot. Azóta pedig megállás nélkül, nap nap után folyt a csata, gyakran enni és aludni sem volt lehetősége, nemhogy hírt szerezni a családjáról. Minden erejével az életben maradásra kellett koncentrálnia, a fejében nem volt hely más miatt aggódni saját magán kívül.