22.

132 14 2
                                    


Veled leszek alkonyattól pirkadatig.

Kevin / jelen /

Sokadik éjszakámat kezdem újra egyedül, miután utána epekedve töltött este elmúlik.  Készülök, várok majd az üzeneted „Jó éjszakát.  Szeretlek!" megérkezik. Ezt szerte foszlatja azt a reményemet, hogy a hajnal végre nem egyedül talál.

Kevin. / múlt/

Már megint utolért ez a nap. Az, amit szerintem mindenki vár, kivéve engem.  A születési anyakönyvi kivonatom szerint immár a huszadik. Ott vagyok, ahol az elmúlt években mindig töltöttem ezt a napot. A városi park eldugott részén lévő padon ülök egyedül. Egy változás van az eddigiekhez képest. Egy muffin van a kezemben egy égő gyertyával.

- Ha kívánsz valamit, amikor elfújod a gyertyát, talán teljesülhet.

- Menj innen. Egyedül akarok lenni.

- Ne már Kevin.  Össze vissza hazudoztam, hogy itt lehessek veled. Még ajándékot is hoztam neked.

A szavak ellágyítanak és úgy fújtam el a gyertyát, hogy szemeimet az ő kék szemeiben mélyesztem.

- Szeretném, ha teljesülne. Olyan jó lenne.

- Sikerülni fog Kevin.  Teljesülni fog ígérem.

Leteszem a süteményt a padra, és egy lépéssel Oliver elött állok, felnézve rá.

- Remélem igazad lesz, mert akkor sok időt fogsz velem tölteni. 

Válasz helyett magához ölel.  Jóval magasabb nálam, ezért homlokomat mellkasának támasztom.

- Minden vágyam az, hogy veled legyek örökké.  Hadd adjam oda az ajándékomat.

- Nekem ez a pár perc az igazi ajándék. 

- Tudom Kevin. Nagyon jól tudom. 

Kicsit eltol magától és kabátja belső zsebéből egy csomagot vesz elő. Kezembe adja, én pedig remegő kézzel bontom azt ki. Egy kulcs és egy papírcetli hull a tenyerembe.

- Mi ez Oliver? – nézem a tenyeremet.

- Az ajándékom. Kaptam egy lakást a szüleimtől. Tudod, olyan legénylakás. Két szoba van benne. Azt akarom, hogy az egyik szoba a tiéd legyen.

- Ezt nem lehet. Emlékszel, el vagyunk tiltva egymástól.

- Tudom. -  túrbele hajába. - Hogyan felejthetném el. De a hiányod.

- Ne! Kérlek, ne mondj semmit.

- Rendben, de tedd el mindkettőt, legyen nálad.

- Soha nem fogok elmenni oda ezt jól jegyezd meg.

Kezembe fogom kezét és tenyerébe teszem a kulcsot és a cetlit.

- Rendben megértettelek. Féltem, hogy ez lesz. Ezért van egy másik ajándékom. - egy lapos négyzet alakú csomagot vesz elő. - Tessék ezt már tényleg nem utasíthatod vissza.

A csomag egy képet és a kedvenc csokoládémat rejti. A képet nézem, amit tudom ő készített.

Dusk Till Dawn   / Alkonyattól pirkadatig.

- Ezt elfogadom. A csokoládé a kedvencem, a kép pedig pont elfér a pénztárcámban. A szavakat pedig egy ígéretnek veszem, holott tudom, soha nem teljesülhet.

- Teljesíteni fogom ígérem.

- Olyat ígérj, amit teljesíteni is tudsz.

- Megölhetlek?

Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora