Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

18.

It's You"
Jikook ff

A szöuli nap éppen lemenőben volt, amikor Jimin és Jungkook kiléptek az gimnázium falai közül, a nyár vége pedig mindkettőjük számára különös feszültséget hozott. A két fiú szoros barátságot ápolt, de az utóbbi időben valami megváltozott. Jimin úgy érezte, hogy a levegő tele van feszültséggel és rózsaszín köddel, ami a köztük lévő titkos vonzalomból fakadt. Jungkook, akit a srácok a legkiválóbb tanulójukként ptiszteltek, hasonló érzéseket táplált Jimin iránt, de egyikük sem volt elég bátor ahhoz, hogy kifejezze ezeket az érzelmeket.

A barátaik, Lisa, Taehyung, Jin és Namjoon, mindkettőjük közel álló barátai voltak, és bár ők is észrevették a két fiú közötti feszültséget, sosem beszéltek róla, amikor Jimin vagy Jungkook a közelben volt. Mindig úgy érezték, hogy ez a téma túl kényes, hogy felhozzák a fiúkkal. Inkább külön-külön próbálták megérteni őket.

Már legalább egy hónapja sejtik, hogy mi folyik a két szerelmes tini között, mivel mind a kettőnek megváltozott a viselkedése. Jungkook sokat szokta bámulni Jimint, a kis szőke fiú pedig folyton izzad és kipirul, ha Jungkook is csatlakozik a baráti társasághoz.

Egy pénteki napon, az osztályban, amikor Jimin és Jungkook egy közös beadandón dolgoztak, a helyzet hirtelen feszültté vált. Jimin éppen át akarta nézni Jungkook munkáját, de Jungkook idegesen reagált.

-Miért nem tudsz csak egy kicsit is figyelni? – vágott vissza a fekete hajú, miközben a hangja tele volt frusztrációval.

-Én figyelek, csak szeretném, ha jobb lenne a beadandónk! Hiszen te vagy az abszolút maximálista. Én csak jót szeretnék magunknak. Had nézzem át azt, amit írtál eddig! – válaszolta Jimin idegesen, és az érzelmei kezdtek eluralkodni rajta. A két fiú közt hirtelen egy hatalmas távolság keletkezett.

-Miért? Nem bízol bennem? Talán azt hiszed, hogy valamit elrontottam? - vádolta meg hirtelen Jungkook a megszeppent szőkét.

-Hogy mondjatsz te nekem ilyen? Már első óta legjobb barátok vagyunk és te megkérdőjelezed a bizalmamat feléd? Neked elmentek otthonról. Ismétlem, én csak jót szeretnék magunknak és egy év végi ötöst. - forgatta meg a szemét Jimin.

-Nekem te ne forgasd a szemedet. Tudom, hogy mit csinálok és, amit én csinálok az jó, nem kell ellenőrizgetned engem. - fordult magába a fekete hajú, miután Jimin már nem tudott mit reagálni, ezért csak idegesen kirohant a teremből, miután a tanár is kiment onnan.

A veszekedés után Jimin leült a folyosón az egyik kisebb padra. Az érzései zűrzavarosak voltak. Miért érzett ilyen erősen Jungkook iránt? Miért nem tudta kifejezni, amit érzett? És mi a francért kapta fel ilyen könnyen a vizet Jungkook, amikor ő alapjáraton egy kedves, nyugodt fiú? Amikor barátai, Lisa és Taehyung odajöttek hozzá, látták, hogy Jimin elég zavarodott és már a sírás határán állt.

-Uramisten, mi történt? – kérdezte a lány azonnal, aggodalommal a hangjában. -Jungkook miatt vagy ilyen? - tapintott rá egyből a lényegre, miközben helyet foglaltak a szomorú szőke hajú mellett.

-Semmi, csak... csak nem tudtunk egyetérteni a beadandón... – válaszolta Jimin lehajtott fejjel.

-Tudod, Jimin, Jungkook nem olyan, mint amilyennek látszik. Én azt hiszem, hogy ő is... hát, van valami, amit érez irántad, na. – mondta Taehyung, de Jimin csak megrázta a fejét.

-Nem, ez lehetetlen. Ő nem érez irántam semmit. Csak barátok vagyunk. És ráadásul még az egymás közötti bizalmunkat is megkérdőjelezte az előbb. – válaszolta Jimin, és a szívében ott volt az a bizonyos keserűség.