Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

28.

Sziasztok Drágáim.
A mostani történet,egy újonnan csatlakozott író novellája.
Ha tetszett látogass el az oldalára.
Mamzi

Márk hetekkel a dátum előtt elkezdett készülni. Nem akarta a véletlenre bízni, azt szerette volna, hogy minden tökéletes legyen. Lefoglalt egy asztalt Ádám kedvenc éttermében két főre, megvette a VIP jegyeket a bemutató előtti vetítésre az új filmre, amiről már hónapok óta beszélgetnek. Mire elérkezett a nap, már csak annyi dolga volt, hogy suli után beugorjon a virágoshoz. Hónapok óta gyűjtötte pénzt, hogy mindent megtudjon valósítani, amit csak eltervezett. De megéri, ha boldognak láthatod életed szerelmét. Merthogy Ádám az volt neki. Az első férfi volt, akivel randizott, vele tapasztalta meg, milyen is a sex, mindenben ő volt az első Márknak. De nem vágyott többre, mégha voltak is hibái Ádámnak, nem tudta volna elképzelni az életét mással, máshogy. Csak ezt a ismerte.

Ahogy a tanár kimondta az utolsó szót, már pattant is fel a helyéről, szélsebesen bedobálta a cuccait a táskába és próbálta átverekedni magát a csoporttársaim.

‐ Márk, tollad! - de Dávid hiába kiabált utána, már nem hallotta.

A busz pont a virágbolt előtt tette le, így nem kellett sokat gyalogolnia. Nem volt pénze autóra, bár nem is lett volna sok értelme venni, hiszen nem volt jogsija sem. Ádám szerint mindenhová el tud jutni tömegközlekedéssel, vagy ahová nem, oda ő viszi el. Felvette a csokrot, amit még előző nap rendelt meg, majd gyalog elindult haza. Innen már nem volt messze a lakásuk és szerencsére az idő is szép volt. Nem úgy, mint legutóbb, amikor otthon hagyta a bèrletét és a szakadó esőbe kellett gyalogolnia. Tudta, hogy Ádám csak később ér haza, sokat túlórázik. Sosem panaszkodott emiatt, mert tudta, hogy ezt miatta teszi, hogy teljesen az egyetemre tudjon koncentrálni. De nem szerette volna véletlenre bízni, ezért akaratlanul is sietősre vette a lépteit. Amint felért a lakásba, vázába tette a virágot és elkezdett kicsit összepakolni. Mire a hat óra eljött, már minden készen állt a tökéletes estéhez. Épphogy leült a kanapéra kicsit pihenni megcsörrent a kulcs a zárban. Ádám belépett lakásba, felakasztotta a kabátját a fogasra, majd Márk felé fordult. Márk már idegesen toporgott az asztal mellett, mikor figyel végre rá.

‐ Boldog születésnapot!

Pár lépéssel Ádám előtt termett és a nyakába fonta karjait. Hosszan ölelte a kedvesét, de Ádám nem viszonozta ezt. Hátrébb húzódva próbálta megcsókolni, de Ádám a karjánál fogva kicsit eltolta magától. Arcán egyáltalán nem az öröm, vagy meglepetés tükröződött vissza. Márk azonnal ideges lett, hogy vajon ő tett-e valami rosszat.

‐ Valami baj van? Nem is örülsz a meglepetésnek?

‐ Beszélnünk kell!

Mindketten leültek a kanapéra, Ádám egy leheletnyit távolabb húzódott Márktól, épphogy csak a combjuk nem érjen össze. Másnak talán fel sem tűnt volna, de Márk azonnal észrevette. Az ölében tartotta kezeit és zavartan tördelte az ujjait. El sem tudta képzelni, mi fog következni.

‐ Szakítani akarok!

Két szó, mégis akkor fájdalmat okoz Márknak egy szempillantás alatt, amilyet még sosem érzett. Talán egyszer, amikor a szülei megtudták, hogy meleg és közölték, nem látják szívesen otthon. A szemei ​​megteltek könnyel, de nem akart sírni. Tudni akarta az okát, magyarázatra volt szüksége.

‐ Valamit rosszul csináltam?

‐ Nem erről van szó.

‐ Akkor miről? Sosem mondtál semmit, hogy valami nem tetszik, vagy valamit csináljak máshogy. Mi történt?