Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

15.

Sziasztok! Ancsacsa vagyok, és ez az első novellám. Szeretném megköszönni Mamzinak a törődést és hitet, amit adott nekem. Nélküle biztos nem vágtam volna bele ebbe a kihívásba. :)) A dalt érdemes a történet vége felé elindítani, ott lesz igazán ütős. :)) Remélem élvezni fogjátok! Jó olvasást hozzá! <3

A bár ma este is tömve volt. Egy helyi kis zenekar lépett fel, akik nagyon népszerűek voltak a fiatalok körében, így érthető a tömeg. A pultnál folyamatos volt a rendelés, Jake és én szinte levegőhöz sem jutottunk. Igyekeztünk egymás keze alá dolgozni, ami tekintve, hogy két éve dolgozunk együtt, elég jól ment.

Volt vagy négy óra mire sikerült a bárt bezárnunk, és neki tudtunk állni a helyet rendbe tenni. Szokás szerint enyém volt a pult, és takarítás közben a kedvenc dalaimat dúdoltam, a refréneket pedig néha énekeltem is. Kicsi korom óta imádok énekelni, de valahogy sose nyílt alkalmam arra, hogy nagyközönség előtt is kipróbáljam magam.

Most is épp egy Ava Max számot dúdoltam, amikor felcsendült mögöttem Lisa hangja.

- Biztos nem akarod megpróbálni az éves tehetségkutatót a szomszéd városban? Hivatalos szervezés, producerek is szoktak jönni meg minden. - magyarázta lelkesen.

Zavartan megráztam a fejem.

- Nincs olyan jó hangom, hogy én ilyennel próbálkozzak. Nick is mindig rám szól, hogy ne

kornyikáljak, ha nem muszáj. - válaszolom kis szomorúsággal a hangomban.

- Nick egy fasz. Nem is értem miért vagy még vele. - pufog miközben a pultnak támaszkodik.

- Nem az. Csak ilyen a stílusa. -védtem meg egyből a szerelmem.

Lassan három éve vagyunk együtt, de én még mindig nagyon szeretem. Sokan nem értik miért vagyunk együtt, de ez csak azért van mert ők nem ismerik az igazi Nicket. Otthon teljesen más, mint az utcán. Megölel, ha meleg vacsora várja, forró csókokkal borít amikor nem fáradt, és ha jó napja van igazán gyengéd is tud lenni. Persze nekünk is vannak rossz napjaink, kinek nincsenek, de igyekszem mindig teljesíteni a kívánságait, hogy boldog legyen.

- Ha igazán szeretne akkor nem így viselkedne. Konkrétan le se szar téged, ha a kollégáival bejön a bárba. - mérgelődött.

Ránéztem az órámra, mindjárt öt óra. Sietnem kell, hogy mire felébred kész legyen a reggeli, meg a kávé.

- Egy neves cég ügyvezető igazgatója. Meg kell őriznie a hírnevét. Szerintem ez teljesen érthető. - keltem a védelmére. - Most viszont mennem kell, mert már idő van. - kezdtem el magamra kapni a kabátom.

- Jólvan, menj csak. -legyintett lemondóan.

Puszit nyomtam az arcára, majd kirohantam az utcára és eliramodtam a legközelebbi buszmegálló felé, hátha elérem az ötórási buszt. A hideg levegő marta a tüdőm, a szememet csípte a szél, de futottam ahogy csak bírtam. A busszal együtt értünk oda a megállóba, amire lihegve szálltam fel. Leghátra mentem, bekuckóztam magam az ülésre és bámultam a mellettem elsuhanó házakat. A nap első sugarai már kezdtek felbukkanni a házak fölött, egyre több lámpa égett már az ablakokban, jelezve, hogy lassan elindul egy újabb munkanap. Nagyot ásítva néztem rá a telefonomra, ami 05:20 percet mutatott. Nicktől egy értesítés sem jött, még a jó éjszakát üzenetemre sem válaszolt. Valószínűleg megint elaludt a fáradtságtól. Nem haragudtam érte, mert tudtam, hogy milyen sokat kell dolgoznia. Az utóbbi időben pedig túlóráznia is többször kellett.