Az annyira szeretett kihívásunk második felvonása. Újra én osztottam ki a dalokat, így mindenki íváncsi ki mit alkot, hogy ihleti meg őt a dal. Tarts velünk, és olvasd te is a csodákat.
Lassan nyitom a szemem a dalra, amit olyan nagyon gyakran hallok, miközben a szívemnek legkedvesebb férfi énekel. A hangja pocsék, de imádom, ahogy ezt a dalt szívből énekli. Valamiért a kedvence, nekem sosem tetszett annyira. Mégis oda-vissza tudom legalább két nyelven. A gyomrom fájdalmasan szorul össze, sosem volt még a szövege ilyen aktuális, mint ezen a reggelen. A szemem végig futtatom a szobán. Óriási terem ez inkább, mint szoba, fenn egy bődületesen magas felhőkarcoló sokadik emeletén. A panoráma lélegzetelállító, főleg éjjel, amikor az egész város fekete háttér előtt fényesen páváskodik. Reggel sem rossz a látvány, de jobb szeretem éjjel. Amikor először ébredtem ezen a helyen, azt gondoltam, hogy életem legnagyobb marhasága volt, hogy a világ legbénább kliséjébe léptem azzal, hogy a főnököm ágyába másztam. Nem mintha bánni való eset lett volna, de akkor is ciki a főnökkel kefélni. Hittem ezt akkor, azóta megváltozott a véleményem. Azóta, hogy a random dolognak indult történet valahogy kinőtte magát szerelemmé. Nem volt egyszerű, vagy rövid az út, de mégiscsak ez lett a vége. Már-már azt hittem, hogy ez életünk végéig kitart. Tulajdonképpen így is lesz. Az egyikünk élete végéig biztosan.
Vörös selyem ágynemű csúszik le a csípőmről, ami elengedhetetlen kelléke az ágynak. Másba bele sem feküdne az én finnyás kandúrom. Selyem, lehetőleg fehér, fekete, vagy vörös. Más szín nem jön szóba. Illik hozzá, azt mondja, hozzám is. Neki elhiszem. Felülve az első, amit meglátok, az ő maga, ahogy pizsamanadrágban a fényes konyhapult mögül mosolyog rám. A kávé gőzölög, a reggeli készül, ő meg csak áll ott és ragyog a boldogságtól. El sem tudom mondani, mennyire szerelmes vagyok belé, mindig azt gondoltam, hogy nem tudom teljesen átadni neki, amit érzek iránta. Talán majd most megérti. Remélem. Nyújtózik egyet, az izmai táncolnak a bőre alatt, tökéletes látvány, kedvem lenne visszarángatni az ágyba, hogy ott folytassa, ahol az éjjel abbahagyta. Előtte sosem gondoltam volna, hogy a szexről fogalmam sincs. Jó pár férfit magam mögött hagytam, mire ő az utamba tévedt, és azt gondoltam, elég tapasztalatom van, meggyőződésem volt, hogy szenvedélyes férfiakkal hozott össze a sors. Tévedtem. Ő más volt. Már az első alkalommal dobogós helyre került a szeretők között, azóta pedig letaszíthatatlanul ül a trónon. Nem mintha lenne más rajta kívül.
Az ingébe bújok, ami legalább két számmal nagyobb az enyémnél, de imádom az illatát és a ruháit magamon. Mindenképp magamon akarom tudni. Az asztalhoz érve máris landol előttem a reggelim, közben ő már a másik kezében a telefonját nyomkodja, dolgozik. Hiába mondom mindig, hogy legalább a reggelit várja meg ezzel, nem hallgat rám sosem. Mennyi mindenre nem figyel magával kapcsolatban! Azt hiszi, halhatatlan, mert fiatal. Hamarosan rá fog döbbenni, hogy mekkorát téved. A csészémet emelem, hogy kortyoljak a kávéból, de remeg a kezem, épp csak ki nem löttyen a fekete. Gyorsan visszateszem a csészét, és az ölembe gyűröm a kezeim, közben mosolygok, hogy elvonjam a figyelmét. A mosolyommal mindig tudok rá hatni. Azt mondja, ebbe szeretett bele. Ezt mondja, mikor romantikus hangulatban van, máskülönben egészen mást szokott emlegetni. Lehajol egy csókra, aminek méz íze van a pirítóstól. Minden reggel mézes pirítóssal indít. Hihetetlenül édesszájú, amit kevesen tudnak róla. Apró titok ez is, mint az anyajegy a csípőjén, aminek szív alakja van. Felsimítok az arcán, azon a gyönyörű arcán, amit angyalok faragtak saját képmásukra. Lehet, hogy elfogult vagyok, de ő a legjóképűbb féri ezen a sárgolyón, ez egészen biztos. Elszorul a torkom, a szemeimet fájdalmasan szúrják a sós könnyek, minden erőmre szükségem van, hogy ne lássa, ne érezze, hogy valami nincs rendben. Ha kiszagol valamit, nem tudom a tervem véghez vinni. Elkenem a dolgot egy ásítással, így a könnyeknek is van alibijük. Kimegyek a fürdőbe, a számra szorítom a kezem és némán zokogok. Igazságtalan az élet.
