Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

21.

Összetörve kínozlak

-Jó reggelt kedvesem! Ma is az irodában leszel este nyolcig?

-Jó reggelt életem. Kivételesen nem. Semmit se akar rám tolni Boss. Így sokkal hamarabb jöhetek haza.

-Mennyivel korán?

-Nos, tizennégy órára itthon leszek. Bőven elég is reggel hattól ott ülni és csak papírokkal vesződni.

-Én délután hatra leszek itthon. Szóval, arra gondoltam, elmehetnénk randizni a kedvenc helyünkre.

-Ahol ehetjük a város legjobb kínai kaját? Benne vagyok!

-Igazad volt, több időt kellene együtt töltenünk.

-Túlreagáltam, nem kellett volna neked esnem. Sokat dolgozunk és tényleg alig látjuk egymást. Zavar és emiatt félek, hogy el fogunk távolodni.

-Ez nem fog megtörténni! Nem szabadulsz tőlem oly könnyen.

-Tudom, mert bírod a strapát!

Pontosan! Akkor este Babe! Szeretlek!

-Este. Én is téged!

...

Életkedv nélkül léteztem egész nap. Munkába temetkeztem, vendégeinkkel igyekeztem feledtetni bánatom. Meg kell mondjam, sokkal intenzívebben végeztem feladataimmal. Gördülékenyebben intéztem a telefonhívásokat, e-mailek megválaszolása közben egy sóhaj sem hagyta el a számat. Feltűnt kollégáimnak, faggatni kezdtek, válaszok nélkül hagytam őket. Annyival zártam le, minden rendben és dolgoztunk tovább. Azonban tudtam, amint hazaérek arcon fog csapni a rideg valóság.

Életem legkedvesebb srácával járok és csak mutatom szerelmem. Csődtömeg vagyok! Nem tudom hol szúrtam el. Hangulatom egyszer fent, egyszer lent. Előfordul, mikor túl goromba vagy nemtörődöm vagyok vele. Sokszor veszekedünk évszakokat megszégyenítő, hangulatingadozásaim végett. Miközben azon agyaltam, miképpen tudnám megoldani azt a káoszt, ami nálunk uralkodik, fel se tűnt műszakom lejárta.

Átöltöztem, búcsúzkodtam kollégáimtól és haza indultam. A környezet csodálatos harmóniában ragyogja be az emberek látókörét. Buszmegállóban figyelem, ahogyan csicseregnek a madarak, pillangók repkednek egyik tulipánról a másikra. Olyan békés és nyugalmat áraszt. Ellentétben velem, az Apokalipszis hírnökével. Harminc perc se volt elegendő, hogyan kezdjük tiszta lappal, megmentve kapcsolatunkat. Ki kell mondani, zátonyra jutottunk. Magával rántja lelkünket a mély vagy külön utakra lépünk. Túldramatizálom. Legalább is ezt mondanád, ha előttem lennél. Annyira fáj! Mindent amit mondtam, komolyan gondoltam. Még akkor is, mikor úgy vélted, gonosz voltam. Miközben téged kínozlak, magamnak is ártok! Egyszerűen mindent elszúrok közöttünk. Korábban is említve, ok nélkül is pusztító hatással vagyok rád. Ez a Természetem. Korrupt, undorító, tisztátalan! Észrevetted, nem igaz? Mondd hogy észleled. Már rég letértem közös járdánkról. Hogyan juthattunk el idáig? Természetesen az én hibámból. Nem hagyhatom, hogy tovább mérgezzelek. Minden az én hibám! Akkor jöttünk össze, amikor még meg se gyógyultam. Benned kerestem a gyógyírt, melyet magamban találhatok. Viszont nélküled kell folytatnom. Minél több érzést mutatsz, annál többre vágyom és démonként fosztalak ki.

Otthonunkba lépve árasztanak az emlékek. Örömteliek és bánattal teliek. Emlékszel, a szexre? Akkor testünk s lelkünk egy, létező entitássá vált. Egymás élvezetét kielégítve, kéjjel megtöltött hangunk zengte be a házat. Micsoda vágy, micsoda gyönyör! Még mindig érezlek magamban a tegnap esti béke szex után. Felejthetetlen érintésedből sosem elég! Mégis kapcsolatunkat személyem s természetem gyógyítja és sebzi. Dolgozószobádban járva elevenedik meg szerepjátékaink és harcaink. Elvettem egy darab tollat, fénymásolóból húztam ki egy A4-s lapot, dossziék mellől emeletem el egy borítékot. Álmunk fészkébe jutottam vissza, ahol az asztalon fogalmazom írásba, szörnyű mivoltom. Valószínűleg egy üres, csendes házba fogsz érkezni. Elment a vihar, minimális károkat hagyva maga után. Hidd el, minden rossz után valami jó érkezik. Ez a jó, nem én vagyok. Meg se érdemellek! Igaz, sok minden vezetett minket idáig. Azonban ha boldogtalan vagy, hogyan legyek melletted? Hogyan mondjam azt, szerelmes vagyok, ha az állítás hamis? Hogyan szeresselek, amikor aortapumpám már csak vér szállítására alkalmas? Hogyan nevezzem szerelemnek a köztük lévő érzést, ha csak mutatom? Minden szót, melyet leírok s valaha ejtettek ki ajkaimon, igaz. Akkor is, mikor túl érzéketlen és akkor is, amikor túlfűtött érzések vezérelték. Minél több dolgod van, annál többet igénylek. Minél többet halmozol fel, annál több minden van, amit elvehetek könyörtelenül. Rengetegszer próbálkoztam! Javulni akartam és akarok! Mégse jön össze. Valami mindig jön és felborítja a belső békém, mellyel neked is bántódásod esik. Ugyanúgy közbevágnál és ejtenéd ki: ,,Bírom a gyűrődést. Könnyen nem szabadulsz meg tőlem, mert úgy szeretlek, ahogy vagy! Te kis méregzsák!"

Ilyenkor mindig tovaszáll a harangom. Ezért újra én leszek, ám utoljára főgonosz! Elmegyek, inkább már elhagytam a házat, vele együtt hátam mögött hagyva a települést. Hiába nézel körbe, utánam kutatva. Egy bőröndbe pakoltam minden ruhám, amit csak tudtam és már úton vagyok valahol az autópályán. Egyetlen egy kérésem van, lépj tovább és találd meg azt a személyt, aki igazán boldoggá tesz! Észrevetted? Eddig a pontig nem mertem kiejteni egyetlen egyszer se a számon! Mert féltem, el foglak veszíteni. Most nincs mit veszítenem, ezért leírom: Szeretlek, Almondy Zoltán!

...

-Te bolond! Hova mehettél? Nekem nem más kell, hanem egyedül te! Kit érdekel, hogy mennyire impulzív tudsz lenni! Én is az vagyok! Nem vagyunk tökéletesek, de ami köztünk van az igazi! Lehet, elbaszunk sokmindent igen, észrevettem! Ahogyan azt is, ha csak mutatva van a szerelem, nem ér semmit! De egy pillanatot sem hagysz arra, hogy őszintén bevalljuk! Rengeteg mindent adtál, önzetlenül! Miért ne táplálkozhatnál az érzéseimből? Végre kimondtad hogy szeretsz! Itt az idő a változásra! Megtalállak, visszahozlak és egy hétig a szobában leszel az ágyhoz kötözve! Ennek nem így lesz vége, hallod Beni! Indulok és visszahozlak, mert én is szeretlek!

..Continue

PhoenixRusso