Az annyira szeretett kihívásunk második felvonása. Újra én osztottam ki a dalokat, így mindenki íváncsi ki mit alkot, hogy ihleti meg őt a dal. Tarts velünk, és olvasd te is a csodákat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hűvös novemberi éjszaka van, és egy taxi köröz utasokra várva az utcán, holott ma már az is elég lenne, ha a telefonos applikációt nézi, és vár a hívásra. Will azonban régi vágású férfi, a szokások rabja, ezért sem változtatott ezen a szokásán. Mivel aludni amúgy sem tudna, mert csak jár az agya, úgy gondolta, vezetés közben nyugodtan gondolkodhat. Fiatal, részeg párokat fuvaroz haza vagy két szórakozóhely között. Van, hogy a címen marad, mert az utas kifizette őt egész éjszakára. Várakozás közben azon éjszaka emléke jött elő, amikor megtalálta a Kyle-t egy sikátorban összeverve. Emlékszik az érzésre, ahogy az ölébe kapva cipelte az autóhoz, közben a gyenge, erőtlen fiú sorosan ölelte őt magához védelmet keresve. Emlékszik arra a libabőrt okozó érintésre is, amikor mosdatni kezdte, majd feltárult előtte gyönyörű, ártatlannak tűnő arca, és borostyánszínű szeme. A látvány valami különleges érzést keltett benne! Will azonnal tudta: az a fiú lesz a végzete... Azonban félt is az érzéstől, mert ő a túlzott féltéssel, szeretettel mindent tönkretesz! Mégis reménykedve, na, meg azért, mert Kyle-nak nem volt hova mennie, a szárnya alá vette őt. Eleinte csak mint egy báty vagy apa támogatta a fiút, együtt főztek, moziztak, volt, hogy még taxizni is elment vele, mondván, nem tud aludni. Mégis a harmadik kör után már aludt is, mint egy kisded. Ez azonban Willt nem zavarta, csak áhítattal figyelte az akkor már szerelmét. Nézte a tizenöt évvel fiatalabb fiút, hiszen addigra a barátságból mélyebb, családiasabb lett a kapcsolatuk, majd pár hét után ezek az érzések szerelemmé változtak. Kyle is úgy érzett, mint ő maga... legalábbis Will ezt gondolta, ami csak akkor változott meg, amikor a fiatalabb dolgozni kezdett. Minden alkalommal, ahogy azt látta, hogy Kyle a vele egykorú fiúkkal vagy lányokkal flörtöl, enyeleg, úgy érezte, hogy megszakadt a szíve, mert féltékeny lett. Ekkor jött rá, hogy amit Kyle érez iránta, az nem szerelem, hanem hála... Régi vágású férfinak szégyen a sírás... így inkább tombolni kezdett otthon, veszekedett Kyle-val, hátha így könnyebb lesz utána. Azonban nem szűnt meg a mellkasában a kellemetlen fájdalmas szorítás! Elveszíteni nem akarta a fiút, hiszen az élete már körülötte forgott, ezért mivel a fiú tagadta, hogy flörtölne akárkivel is, megbeszélték, és le is zárták a dolgot. Attól kezdve Kyle odafigyelt a viselkedésére, mert nem akarta a férfit elveszíteni, így újabb nyugodt hetek jöttek. Will megnyugodott, és Kyle is csacsogott neki minden nap épp úgy, mint korábban is. Azonban az étterem főnöke, ahol dolgozott esténként, kiszemelte magának a fiút. Aznap éjjel Will két fuvar között a fiúért indult, úgy, mint minden éjjel, amikor dolgozott, és ahogy leparkolt az üzlet előtt, fel sem tűnt neki azonnal, hogy az üzletben sötét van. Csakis akkor, amikor benyitott, és az ajtót zárva találta. Ideges lett, hiszen alig fél órája beszélték meg, hogy hamarosan találkoznak, ezért máris a telefonja után nyúlt, és hívta őt. A telefon kicsöngött, de nem vette fel, ezért mérgesen fordult vissza az üzlet felé. Akkor pillantotta meg Kyle telefonját a pulton világítani, a hívást jelezve. Willt elöntötte a harag, és dörömbölni kezdett az üvegen, de nem ért el vele semmit, majd a hátsó bejárathoz rohant abban reménykedve, hogy ott majd bejuthat. Az ajtó nyitva volt, és ő gyors léptekkel haladt beljebb, a gyér világítás ellenére, mindent élesen látott, hiszen az idegtől élesebb lett a szeme. Nem tudta, mire számítson, mit fog látni... de, amit akkor hallott és látott, összetörte a szívét! – Engedj el, Joe! – könyörgött a főnökének Kyle. – Állj le, kérlek, hagyj békén! Will a párom, mindjárt jön... – Azt hiszed, beveszem? – nevetett a korábbin a férfi. – Ő az apád, mindenki tudja! Hagyd magad, hamarabb vége lesz... Kyle továbbra is zokogott, rimánkodott, amikor Will rájuk rúgta az ajtót. Kyle félmeztelenül az asztalon feküdt, az inge letépve róla, az a gyökér épp a nadrágjával bíbelődött, amikor meglepte őket. Will egy szó nélkül lépett Kyle mellé, az ölébe vette őt, majd megfordult, és behúzott a vele egykorú férfinek. Szavakra nem volt szükség, elég volt az ökle, és ahogy ránézett. Kyle pedig úgy bújt hozzá, és kapaszkodott belé, mint azon az éjszakán, amikor rátalált a sikátorban. Will megnyugodott, és elfeledkezve magáról, megcsókolta a fiút. Kyle megdöbbent, el is húzta a fejét, de ahogy Will szabadkozni kezdett, hogy véletlen volt, a sokktól elfelejtkezett magáról, már Kyle volt az, aki megcsókolta őt. Egy csók, amivel kezdődött vagy végződött minden... A következő hetekben Will nem lépett tovább, és Kyle sem. Egymásra vártak, és szinte vágni lehetett a köztük lévő feszültséget. Will akarta a fiút, hiszen szerelmes volt belé, és épp emiatt fogta vissza magát, és nem rohanta le, ezt diktálta neki a józan ész. Tudta, ha továbbmennek, és mégsem működik... elveszíti. Eseménytelen hetek jöttek, amikor Kyle megismert egy vele egykorú fiút, és járni kezdtek. Bár Will szíve sajgott, amiért látnia kellett, ahogy kivirult a szerelme, nem szólt semmit, neki elég volt, hogy a fiú mellett lehet. – Ma megtörténik! – újságolta Willnek a tervét, amitől ő feszült lett. – Biztos vagy benne? – kérdezett vissza éles hangon Will. – Vannak igényeim! És igen! – vágott vissza ugyanolyan éles hangon Kyle. – Miért pont vele? Nem is illik hozzád, drogozik, és csajokkal is lefekszik... – próbálta jobb belátásra bírni a fiút, pedig csak magának akarta őt... – És akkor mi van!? Mi közöd van hozzá? – mondta Kyle, amit talán meg is bánt, de válaszra nem várva becsapta az ajtót, és elhagyta a lakást. A lakásra, és attól a naptól kezdve rájuk is csend, némaság telepedett, és onnantól fogva csak csendben, szinte szellemként éltek egymás mellett. Egészen addig, amíg Kyle elé nem állt, hogy összeköltöznek Joeval. Will nem mondta, hogy menjen, de azt sem, hogy maradjon vele. Szó nélkül hagyta a dolgot, hiába is szakadt meg újra a szíve. Ez lassan két hónapja történt, azóta csak akkor látja a fiút, amikor a munkájában megfigyeli. Megvárja, hogy bezárja az üzletet, majd végig hazáig követi, hogy biztonságban hazaérjen. – Az a köcsög még elé se jön! – szidja minden alkalommal Joet az autója csendjében, hiszen azt sem tudja az a férfi, milyen kincs lett az övé. Will egy felkapott pub előtt áll már, egy lánycsapatot vár a korábban megbeszéltek szerint, amikor az órájára néz. – Bassza meg, éjfél van, Kyle mindjárt végez! – morgolódott, majd felrántotta az ajtót, és beszaladt a pubba megkeresni a csajokból álló társaságot. Ismerte a helyet, így célirányosan ment a galériára, ahol az éjszakai szórakozás folyik, majd felérve szemével kereste is a szőkét, aki kifizette őt. – Ne haragudj, de lejárt az idő, nem tudom, meddig szeretnétek maradni, de nekem tovább kell mennem! – hadarta el gyorsan a mondandóját a spicces állapotban lévő nőnek. – Még egy óra, légy szíves! – kérlelte a csaj, és már nyúlt is a tárcája után, hogy fizessen. – Nem értettél meg! Nekem innen mennem kell, nem tudok már várni! – fogta le a csaj kezét, majd elfordult, és sietve ment vissza a taxijához. Amint az autóba ült, azonnal indított is, a műszerfalon megnézte az időt, amitől ideges lett, mert tíz perccel elmúlt már éjfél. Tudta, hogy sietni kell, ha látni akarja szerelmét, és azt, hogy épségben hazaér-e. Szerencséjére, a kis vegyesbolt, ahol Kyle dolgozott, nem volt messze, ráadásul az utcán is csak pár taxi tartotta fel, így tíz perc alatt ott volt az üzlet előtt. Megállt a szokásos helyén, azonban a motort most nem állította le, és a sötétségbe burkolódzott üzletet látva tudta, hogy elkésett. Még mindig járt a motor, és ő azon gondolkodott, most mit csináljon, hiszen húsz perc alatt Kyle hazaért már, így nincs értelme, hogy utánamenjen. Fél egy volt már... de ő még mindig járó motorral az utca túloldaláról a kis üzletet nézte. Arra gondolt, talán el kéne már engednie a fiút! Hiszen Kyle választott, és az a személy, akivel együtt akar lenni, akit szeret, akármennyire is fáj beismernie, nem ő. Nagy levegőt vett, mintha akkor tudatosult volna benne, hogyan döntsön, majd a kéziféket visszanyomta, a váltót kettesbe rakta, és az indulás mellett döntött. Lassan ment, épp csak gurult az autó, közben oldalra nézett az üzletet felé, mintha Kyle-tól búcsúzna el. A döntés megszületett benne, azt tervezte, hogy többet nem jön erre, elengedi a fiút, hagyja, hadd éljen. Másfél métert gurulhatott talán az autó, amikor valaki rávágott a motorháztetőre. Megijedt, azonnal rálépett a fékre, és a kormányra hajolva előrenézett, hogy mi történhetett, valaki megsérült-e. A szeme kikerekedett, amint meglátta álmai, gondolatai főszereplőjét, ahogy két kézzel a motorháztetőre támaszkodva mérgesen őt nézi. Will lefagyott, azt sem tudta, kiszálljon-e, vagy egyszerűen csak tolasson, és elmenjen, hiszen az előbb ígérte meg magának, hogy elfelejti, és lemond róla. Mégis, valami nem engedte, hogy elhajtson onnan. Kyle megindult az anyósülés felé, majd kinyitotta az ajtót, és beült mellé. Will várta, hogy megszólaljon, panaszkodjon, szidja őt, vagy mondjon neki valamit, ha már elé állt. De nem történt semmi... Csak nézték egymást szótlanul percekig. – Nem mennek jól a dolgaid? – törte meg a csendet Will, mert látta Kyle-on, hogy nehezen lát neki. – Bántott? – kérdezte meg már idegesen azt, amitől a legjobban tartott. – Nem! – vágta rá azonnal hitetlenkedve. – Tényleg szeret engem, és a maga módján jól is bánik velem. Csak... ő nem te! – Az biztos! – adott igazat Will, pedig az előzőt hallva fájt a szíve, ráadásul még mindig nem értette, mit szeretne tőle szerelme. – Jóval fiatalabb, energikusabb, jóképű... – Most sem hallod meg, amit mondok! – vágott a szavába mérgesen Kyle. – Én... téged szeretlek! – halkult el hirtelen. – Nem érdekel a korod... Csak a szíved! És tudom, ha hiszünk egymásban, sikerülhet! Will, bár régi vágású férfi, a fiú szerelmes szavait hallva, potyogni kezdtek a könnyei. – Az leszek neked, amit csak akarsz, amit csak szeretnél! Will átnyúlt az ülésen, és karjai közé vonta szerelmét, majd egy mozdulattal az ölébe ültette őt. – Ha kell, a védelmeződ, a lelki társad, a barátod, az apád... ha kell, az a férfi... aki szerelmes beléd!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
