Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

24.

Akkor most mi lesz?
Vakáció a főnökkel 2.rész


Pár hónappal később

Éppen az irodai asztalomon hasaltam míg főnököm mögöttem állva mozgott bennem vad tempóban. Már szinte nyálasra rágtam a nyakkendőmet, amivel számat kötözte be annak reményében, hogy halkabb legyek. Bár szerintem senki nem hallotta volna meg, mert Thomas irodája hangszigetelt.
Ezért is voltunk mindig olyan bátrak, hogy napközben bejöttünk és itt csináltunk mások által illetlen dolgoknak minősített tevékenységeket.
A kapcsolatunk elején először nem csináltuk a munkahelyen, hanem hol ő aludt nálam, hol pedig én nála. Mondanom sem kell, hogy mind a kettőnk lakásában ismerünk már minden egyes apró tárgyat vagy éppen a hálószobát.
De mégis hogyan jutottunk el odáig, hogy az asztalán csináljuk? Jó kérdés.
Mint mondtam az elején nem voltunk ilyen bátrak, mint most. Az egész akkor kezdődött mikor egy komolyabb projektbe fogott bele a részlegünk és szó szerint nem volt egymásra időnk. Még arra is fáradtak voltunk, hogy átmenjünk a másikhoz. Arról nem beszélve, hogy Thomasnak minden másnap korán kellett mennie a megbeszélésekre. De olyan is volt, hogy nekem gyűlt össze a sok papír munka.
Amikor viszont lett volna lehetőségünk találkozni mindig közbe jött valami munka ügy. Ez van, ha az ember egy jól menő cégnél dolgozik és bejön egy nagy hal, amivel sok a munka. Ezt a melót nem sokkal a nyaralásból vissza jövő kaptuk és nem szalaszthattuk el.
Így történt, hogy a megszokott rutinunkat félre dobva rángattuk egymást jobbra-ballra, hogy együtt legyünk kicsit. Nem mondom volt már olyan, hogy majdnem lebuktunk mikor éppen az asztala alatt gubbasztva elégítettem ki, amíg ő beszélgetett valakivel. Kicsit sem volt gáz utána a nővel találkozni...
- Gah! – élvezett el vállamba harapva lágyan, míg én halkan sikítva tettem ezt – Huhh...
- Mpf...
- Máris eloldozlak! – lihegte és gyorsan leszedte rólam nyakkendőmet, mire felsóhajtottam – Jól vagy drágám?
- Fogyjuk rá... - töröltem le a nyálamat szám széléről – De ha lehet legközelebb ne a nyakkendővel tömbbe a számat!
- Rendben, ne haragudj. – csókolt meg.
- Nem haragszom, csak tudod kezdem unni, hogy mindig csak így van időnk egymásra! – öltöztünk fel.
- Szerinted én nem? – kérdezte morcosan nyakkendőjét megigazítva – Mindig csak ebédszünetben tudunk találkozni vagy lopni egy csókot! Azt hiszed nekem nem rossz?
- Tudom, hogy neked is az! Mostanság túl sok munka szakadt a nyakunkba. Otthon is tele a lakásom iratokkal és minden féle aktákkal!
- Ismerős... - ölelt magához, mire mellkasába bújtam.
Mostanság egyre több közöttünk a veszekedés, de mindig a munka miatt. Ha teheti mindig kedveskedik valamivel nekem, ahogy én is neki. Reggel a megszokott kávém vár az asztalomon, őt pedig ebédnél egy ételes doboz benne valami finomsággal, amit szeret.
- Akkor most mi lesz? – kérdeztem halkan.
- Mark... Van valami, amit régóta megszerettem volna kérdezni tőled... Tudom, hogy nem vagyunk olyan régóta együtt, de mégis érdekelne a véleményed.
- Miben?
- Abban, hogy mit szólnál, ha...
- FŐNÖK JÖJJÖN BAJ VAN A HR OSZTÁLYON! – dörömböltek az ajtón.
- Oh, hogy tojnának sünt! – morogta vállamnak döntve fejét.
- Nyugalom! – kuncogtam hajába simítva – Menj csak, addig rendet rakok.
- Sietek vissza ígérem! – szorított magához, majd egy utolsó csók után nagy nehezen elment.
Fejemet rázva léptem vissza az asztalhoz és vettem elő telefonomat, hogy valami zenét kapcsoljak a pakoláshoz.
- Sam Smith és Alicia Keys? Ezt a változatot még nem hallottam. – indítottam el az ,,I'm Not Only One" című dalt.
Mostanság annyira lefoglalt a munka, hogy még egy cseszett dalt meghallgassak. Mindig csak az akták és a meeting anyagok átnézése volt a programom. Még az esti habfürdőzésem közben is a diagrammokat nézegettem, amitől már szédültem.
Halkan dúdoltam a dalt miközben az egyik stóc papírt raktam odébb. De nem figyeltem eléggé és véletlenül levertem egy másik papír rakást.
- Francba... - motyogtam és az asztal mellé letérdelve kezdtem őket összepakolni, mikor egy oda nem illő iratot találtam – Ingatlan adás vételi bizonylat?
Homlokomat ráncolva ültem a székbe és kezdtem olvasni a papíron szereplő adatokat, amin meglepő módon nem csak Thomas, hanem az enyémek is rajta voltak. Értetlenül néztem a papírt, mert nem tudtam mire vélni ezt. Elgondolkodva kezdtem keresgélni a többi papír között és megdöbbenve vettem észre, hogy nem csak ez az egy ilyen papír hever a többi között.
- Megjöttem! – sóhajtotta fáradtan párom mikor belépett az ajtón – Else hinnéd mennyi idióta van a HR-en! Egy apró problémát sem tudnak megoldani!
- Aha... - álltam fel összefont kézzel, de a papírok kezemben voltak – Nem akarsz mondani valamit?
- De, a másodikon elromlott a nyomtató így nem lehet egy ideig használni. De hívtunk szerelőt és a héten rá néz.
- Nem erre gondoltam! – léptem hozzá és mellkasának csaptam a lapokat – Hanem ezekre!
- Mi? – nézte a lapokat, majd szemei felragyogtak– De jó, hogy megtaláltad őket! Clara megölt volna, ha megint elhagyom ezeket!
- Ki az a Clara? – kérdezte cseppet sem nyugodtan – Ami pedig a legfontosabb, ha ő nem is öl meg, akkor én foglak!
- Te mégis...? – nézett fel rám, de amint meglátta fortyogó fejemet egyből meghátrált – Nyugalom drágám!
- Engem te itt ne nyugtass! Válaszokat akarok!
- Clara csak az ingatlan irodás ismerősöm.
- A micsodád?
- Az egyik itt dolgozó rokona és megkértem segítsen nekem lakást keresni kettőnknek. – kezdte lágyan és közelebb sétált hozzám.
- E-ezt nem értem.... – ráztam a fejemet összezavarodottan.
- Tudom mennyire rossz neked, hogy nem lehetünk normálisan együtt vagy munka után találkozni. – fogott államra – Éppen ezért arra gondoltam mi lenne, ha össze költöznénk? Mit szólsz?
- Te-tessék?!
- Ezt szerettem volna előbb is kérdezni, csak azok a bar-
Nem hagytam, hogy végig mondja, hanem ajkaira hajolva megcsókoltam.
- Igen! Igen! Igen! – ismételgettem boldogan, amin csak mosolygott.
- Akkor jövő hétre meg van a programunk!
- Már jövő héten pakolunk?!
- Bizony!
Így történt tehát, hogy össze bútoroztam a főnökömmel és végre nem kellett a kényelmetlen irodai asztalon csinálnunk, hanem a saját francia ágyunkban szerelmeskedtünk.

Vége

Csinimini