Just Two Songs BL.🔞 Befejezett.

20.🔞

Kiss me or leave me...

Chan az erkélyen ült egy kempingszéken mikor csöngettek. Felnézett a telefonjából, majd felállt, hogy megnézze ki az.

A csengő helyett most halk kopogás hallatszott, majd egy tétova lábdobogás ami azt bizonyította, hogy az illető fel alá járkál a lakás előtt.

Lassan odalépett az ajtóhoz és kinyitotta. A vendége egy jól ismert barát volt, már-már több is annál.

A "barátság extrákkal" címkét utálta magukra aggatni, pedig ez állt a legközelebb a valósághoz.

Vagyis így indultak kezdetben, de mára már több lett, igazibb és valahogy szívből jövő. Legalábbis az idősebb részéről mindenképpen. Egy idő után elkezdett többet érezni a fiatal iránt. Sőt, talán már függött is tőle.

Hirtelen azon kapta magát, hogy Jisung jövőjében akar szerepelni, mint egy társ.

Látta a lelki szemei előtt a közös otthonukat, a kertben szaladgáló gyermekeikkel, sőt még a barátaikat is el tudta képzelni egy késő nyári összejövetelen.

Olyan szép álom, talán az édenkertben beteljesül majd.

De tudta, hogy a valóságban ez soha nem valósulhat meg, hiszen a köztük lévő kapcsolat kizárólag szexuális jellegű, illetve baráti.

Azzal is tisztában volt, hogy a fiatalabb szinte minden alkalommal más férfival fekszik le, - csak ő az állandó szex partner az életében - .

Sőt, azt is tudta, hogy mostanában egy másik fiúval találkozgat. Ez pedig már Chan számára is sok volt. Utálta, hogy vele soha nem ment el egy randira sem, pedig ígérte. Óh, de még mennyiszer... Csakhogy mindig szex lett belőle...

Mégis engedett neki, bármit mondott, vagy tett, mindig mellette maradt mert nem tudott élni nélküle.

Jisung tudta mi a problémája a párkapcsolatokkal.

Rájött, hogy azért nem sikerült komoly kapcsolatot kialakítani a múltban és a jelenben sem. Mert attól félt, hogy idő előtt otthagyják vagy megcsalják, amit az egója és a büszkesége nem igazán viselne el.

Általában saját magát kevésnek érezte az aktuális párjához képest, még akkor is, ha a valóságban ez nem így volt. Ez önbizalom és önértékelési problémákra utalt, amivel tudta, hogy dolgoznia kéne, de valahogy mindig háttérbe szorult.

A másik probléma az volt, hogy nem hitt a mesékben megbújó szerelemben, így már az első randin leszűrte magának az illetőt.

Megfelelő-e egy-két dugásra vagy sem.

Szerette a kihívásokat, na meg a hódítás mámorát. Így ismerkedett meg Channal. A csábítása célba talált és megszerezte élte első nagy szerelmét, amit még magának sem mert bevallani. Inkább elfojtotta és folytatta a mérgező életmódját.

Most ott tartott, hogy az egyetlen embert aki megérti és tiszta szívből szereti, - mert igenis tudta, hogy mit érez iránta az idősebb, - készül újra megbántani. Csak mert nem mer belemenni komolyabb kapcsolatba. 

Chan már a gondolattól is borsózott, hogy bevallja mit érez Jisung iránt, de a késztetés, hogy megtegye nagyobb volt, mint a félelem. Minden egyes nap elteltével nőtt benne a reménytelenség.

Nah ez az igazi szopás. Bevallani a másiknak mit érzünk valójában és reménykedni, hogy viszontszeretnek. Mert ha nem, akkorát kopanhatunk, hogy abba a szívünk és nem a fejünk sérül meg.