BIRSEGRES

24. fejezet

A benzinkút vékony üvegfalai tompítva engedték át a zenét. A neonfényben olyan volt, mintha csak kivetítés lenne az egész. Mojca a falnak dőlt a bentről kihozott bárszéken, mellette Gida ült a pétisós zsákokkal magasan megrakott raklapon, maga alá húzott lábakkal. Harri a Zsiguli csomagtartójában lóbálta a lábát, Zlatkó és Blaž pedig a két kútfej körül dobálták egymást zöld szilvával.

– Abból én enni akartam, ha megérik – mondta Mojca erőtlenül.

– Sok itt a kipufogógáz – mondta Zlatkó, és lehajolt a következő becsapódás elől. – Csak megkímélünk.

– Hogy a micsoda sok? – kérdezte Mojca. – Fel fogjátok szedni reggelre, ezt tudjátok, ugye?

– Ugyan, egyébként is söpörnél, nem? – kérdezte Zlatkó.

– Nem – mondta Mojca.

– Kapituláció – mondta Zlatkó, és feltette a kezeit, amitől persze a pólójába gyűjtött összes szilva a földre esett, és szétgurult.

– Te barom – nevetett Blaž, és a beton széléhez ment, hogy kidobja a saját zsebéből a maradékot. – Adj cigit.

– Legalább a kúttól gyertek el közben– mondta Mojca.

– Mert te is kérsz, mi? – kérdezte Zlatkó.

– Naná – mondta Mojca.

Zlatkó kivette a farzsebéből a cigarettát, Blaž felé dobta, és a lábával a benzinkút melletti füves területhez próbálta söpörni a szilvákat, de azok összeütközve mindenfelé gurultak.

Blaž Harri felé ment, aki hosszas vívódás és előre-hátra hajlongás után elvett egy szálat, nézegette, majd a hátára vetődve Zlatkó csomagtartójában keresett magának öngyújtót hozzá. Blaž ekkor már Mojca előtt állt, és a lány szájában lévő cigarettához hajolt a dobozban talált gyújtóval. Aztán a szájába vett egy újabbat, meggyújtotta, és így, már égve Gida elé tartotta. A lány egy pillanatra a fiú szemébe nézett, és elvette a cigit. Blaž nem ment messze tőle, csak nekitámaszkodott a zsákok szélének, és ő is rágyújtott.

– Kiraboltok – mondta Zlatkó, amikor feladta végre a szilvákkal való hadakozást, és visszakérte a majdnem kiürült dobozt.

– A sört én vettem – mondta Blaž nagyot szívva a cigijéből.

– Nincs az már sehol, ki emlékszik rá, meg sem történt – mondta Harri köhögve.

– Aki előbb elszívja, kihoz még egyet Zlatkó számlájára – mondta Mojca. – De azért azt várjátok meg, hogy Harri túléli-e.

– Kapd be – mondta Harri.

– Most a szilvák miatt, komolyan...? – kérdezte Zlatkó.

– A golfklub miatt – mondta Mojca.

– Az eurókból csak futja, nem? – mondta Harri.

– Nem akkora a konyhán a fizetésünk – morogta Zlatkó.

– De ott van a borravaló – mondta Blaž.

– Hol hallottál olyat, hogy egy szakács borravalót kap? – kérdezte Zlatkó, és feltornászta magát a lezárt kútfejre.

– Nem is szakácsként, fiú – mondta Gida.

Blaž megfordult, tágra nyílt szemmel ránézett, aztán elnevette magát.

– Ha ezzel most arra gondoltál, amire gondolok, hogy gondoltál... – mondta Zlatkó.

– Nem gondolok másra, mint a többiek – mondta Gida feltartott kézzel.