BIRSEGRES

3. fejezet

Ha meg akarod ismerni az egész Gedeon családot, akkor egy hétköznap reggelnél nem lehet erre alkalmasabb időpontot találni, mint amilyen például ez volt. Egyrészt mindenki szépen és  rendezetten megjelent a színen, majd szerencsére el is tűnt idővel, és senki sem alakoskodott közben. Habár néhányunkra ez igazán ráfért volna, köztünk szólva.

Itt volt például a nagynéném, Dani. Gedeon Danica. Mióta apa elment, visszaköltözött a régi szobájába az emeleten. Azt mondta, azért, hogy segítsen nekünk, de én még nem láttam mosogatni. Sem. Szerintem csak egyszerűen unatkozott a városban. Régebben, amikor még felmentem hozzá a lakásába, ott mindig olyan csönd volt. Meg valami furcsa szag. Nem tudom, nálunk van-e valamilyen szag, de anya, aki a szomszédjában lakik, még nem panaszkodott. 

Dani egyébként nagyon hasonlított anyára, csak ő egy kicsit mindenből több volt. Magasabb volt, mint az én 175 centis anyám, és szélesebb volt a válla meg a háta is. (Pedig nem kajakoztak soha, anya még csak úszni sem tudott, ez valószínűleg egyszerű genetika volt, mint a mi vörös hajunk.) Viszont, talán ezt kiengesztelendő, mellek tekintetében sem bánt velük szűkmarkúan az élet. Habár hátulról még így is sokszor nézték őket férfinak. Dani erre azt mondta, hogy nem bánja, mert polgármesterként úgysem lehet elég férfias soha. Már a második ciklusát töltötte, és szerintem mindenki látta már a környéken elölről-hátulról, mert mindenben benne volt a kötélhúzástól a disznóölésig, szóval nem tudom, hogy ettől függött-e.

Azért anya is, és ő is, kéthetente begöndöríttették és levágatták a hajukat Mojcával, mert egy nő kell, hogy adjon a frizurájára. Ugyanolyan szőkék voltak mindketten, természetes hullámokkal, de ezzel nem elégedtek meg, mert a kérlelhetetlen elveik szerint a lokniknak tökéletes karikát kellett formázniuk, még ha némelyik olyan rövid is volt, hogy körbe sem ért. Amolyan idősnéni frizura volt ez egyébként, de furcsa módon nekik ez is jól állt. A szemük kék volt, anyáé egy kicsit sötétebb, és az arcuk pedig széles. Meg hosszú. Összességében talán az is kimondhatnánk róla, hogy nagy. De arányos, ezt mindenképpen szeretném leszögezni.

Anya volt az idősebb két és fél évvel, és ez meg is látszott rajta. Még úgy is, hogy minden porcikájában kerekebb és kisimultabb volt Daninál. Kivéve a homlokát, ami barázdáktól volt éles, mert anya szemöldökei egy ideje elkezdtek egymáshoz közelíteni. Az évek alatt valószínűleg csökkent is köztük a távolság, de mi a testvéreimmel még így is milliméterre pontosan meg is tudtuk mondani, hogy éppen hogyan álltak anya idegei. Általában nem jól. Sokáig azt hittem, hogy miattam, de ekkoriban már igyekeztem levetkőzni ezt, mert Dani is mindig mondta, hogy anya már gyereknek is ideges típus volt. Ebben lehetett valami. Apa azt mesélte, hogy sírógörcsöt kapott a templomban az esküvő közepén, és nem lehetett érteni, mit mond. Az én drága apám pedig még ennek ellenére is feleségül vette. És szerette. Szereti.

A Gedeon-ház legősibb helyiségében, a konyhában tehát egyelőre csak ők ketten voltak a színen, a két nővér. Dani a konyhapultnál állt, és a kakaóját várta a mikró előtt, mert egy ideje nem kávézott. Ez az a mikrosütő volt egyébként, amit egyenesen Bécsből hozott, és annyira tökéletesen passzolt a konyhaszekrénybe, hogy nem tudta kiszedni onnan akkor sem, amikor elköltözött. Anya szerint persze egyszerűbb lett volna a gázon felforralni a tejet, és akkor másnak is jutna a kávéjába például (mert ő meg egy ideje kettejük helyett itta), de Dani nem foglalkozott az ilyen dolgokkal.

Anya a gáztűzhely előtt állt, és onnan pakolta át a sparheltre rakott tányérokba a rántottát. A sparheltben már nem tüzeltünk egy ideje, ráadásul az egyik lába téglával volt pótolva, de a mami nem engedte kidobni, mert ő nem bízott sem a gázban, sem az áramban. Egyébként felvilágosult volt és haladt a korral, mert a tévéjének például minden délután mennie kellett a szobájában a sorozatok alatt, ha itthon volt, ha nem.