A Torony

8.

Első utunk, hova máshova, mint egy fogadóba vezetett. A Lámpás és Lándzsa, Gaskoriat egyik kiemelkedő tavernája volt, a kalandozók körében. Számos Futár, Talpas, Őrszem és sokan mások megfordultak itt, nem kevés pénzt hagyva hátra. A Lámpás és Lándzsa pedig, nőtt és fejlődött, mintha önállóan élne, a várostól függetlenül.

A tornácon felsétálva, körös-körül, lámpások lógtak a falról, nem holmi fáklyák. Az ólomüveg ablakok barátságosan csillogtak fényükben, mintha mindig csak arra vártak volna, hogy fénnyel borítsák be őket.

Odabenn a hangulat is jó volt. A hideg kandalló mellett, egy igric ácsorgott, egy lanttal a kezében, és épp valami vidám kocsmadalt játszott. A közönség hangosan kurjongatott, magasba csapva a korsókat. A padló a mézsörtől és a bortól volt ragacsos, de olybá tűnt, hogy rajtam kívül ezt senki nem vette észre. A falakon díszes pajzsok, lándzsák, és fejszék díszelegtek, míg a csapos, Notdrek Sindrik a törpe, szinte kiabálva szolgálta ki a vendégeket, hogy a feje fölött összegyűlő hangzavart túlharsogja.

Homályos tekintettel huppantam a pult előtt lévő székre. Szinte vágytam rá, hogy valami kényelmesebben is ülhessek, a lovamon kívül.

- Oda mi lesz? – kérdezte tőlünk, miközben eltett néhány korsót.

- Szobát és vacsorát szeretnénk. – sóhajtottam.

- Külön szobát sajnos nem adhatok. – mondta Notdrek, rőt szakállát dörzsölve. – Szinte telt ház van. Az utolsó szoba is, a legfölső emeleten, az ötödiken van. Talán annyival jobb, hogy van egy szép nagy erkélye.

- Mennyi?

- Öt ezüst éjszakánként.

Megadóan bólintottam.

- Jó lesz. – kicsaptam a pultra a pénzt, s felmarkolva a kulcsot, már meg is indultam a szobám felé, meg se várva Ramise-t. Valamit utánam szólt, de alig hallottam. Csak az ágyra, fekvésre koncentráltam, és arra, hogy ne dőljek ki a folyosón.

Az ötödik emelet elérése, szinte elérhetetlennek tűnt. Minden emelet, minden lépcsőfok, egyre nagyobb kínszenvedés volt részemről. Magam sem értem, hogyan és miként értem el a szobát, ám, amint kinyitottam az ajtót, már zuhantam is bele az elsőként meglátott ágyba, s merültem el, álmaim kusza mocsarában.