Barátság 50 árnyalata

13. fejezet

-Nath, te vadállat, azonnal állj meg!! - ordítozott teli torokból Cara.
-Nade cica, ha már felszálltál a "Nathan vonatra", akkor már nincs megállás. - felelte csalfa mosollyal a szája sarkában, miközben még inkább felpörgette a járműje motorját, ami már szabdalta a levegőt is.
-Hova viszel minket, mi ez a hely?! - kérdeztem idegesen és kissé beparázva.
-Csak megyünk egy kicsit játszadozni veletek gyönyörűim! - nevetett kajánul.
-Te perverz idióta, ha most azonnal nem állítod le a motrot, akkor hívom a rendőrséget!! - sipítozott Caroline.
-Ohh, már nem vagyunk messze...
5 perccel később tényleg le is parkoltunk, majd felkapott mindkettőnket (micsoda erő lehet a karjaiban!), és a sötét, csatornáktól áztatott úton haladtunk végig, majd egy hatalmas szemétlerakótelep mellett sétáltunk végig (irtózatos bűz áradt onnan), majd onnan is túl pedig egy lerobbant, öreg épelütbe vitt minket, ahol minden ablak megvolt repedve, a padló recsegett alattunk, és a csillár is millió apró szilánkra volt zúzva a földön. Nath ügyesen kikerülgette őket, és egy ajtóhoz ment, amit betört a bakancsával, és olyan erős decibellel csapta meg a fülünket a zene, hogy nem is értettük, hogy hogy nem hallottuk, amikor közeledtünk felé.
-Nagyon jól van szigetelve ez a roncshalmaz. - válaszolt a rosszfiú a fel nem tett kérdésünkre.
Miután átléptünk a küszöbén, végre engedett a görcsös szorításból, és ráállhattunk a saját lábunkra. Tulajdonképpen már nem is akartunk elszökni innen, mert egy jó kis buli is igazán eltudja terelni az ember gondolatait, nem is beszélve a boldogságot adó mellékanyagokhoz, amik csak növelik az ember mércéjét. Megfogtam Cara kezét, de legnagyobb meglepődésemre visszaszorította a kezemet, így kézenfogva csattogtunk végig a folyosón, miközbe egyre csak erősödött a hangerő, már hallani lehetett a zenét túlkiabáló fiatalokat, miközben azon vitatkoznak, hogy ki fizeti a következő kört. Egy másik csoportulatban pedig épp verekedtek, szóval csak hangfoszlányokat lehetett kivenni az ordítozásból, majd beléptünk a tágas terembe, ahova bevoltak zsúfolódva legalább 200-n, csoda, hogy tudtak lélelgzni, úgy össze voltak préselődve a táncoló vagy épp ivó emberek.
-Ezek szerint ez a legmenőbb szórakozó hely? - kérdeztem.
-Úgy látszik...de őszintén nincs kedvem itt összelapítani magamat...de már lekéstük a mozit is, szóval fogalmam simcs, hogy akkor mihez kezdjünk...
-Legalább nézzünk körül! Megszeretném ismerni az itteni környezetet.
-Oké, de hova tűnt el a sofőrünk?
-Jó kérdés...biztos már beolvadt a tömegbe.
Újra megragadtuk egymás tenyerét, majd hagytam, hogy barátnőm vezéreljen, aki egyenesen a csaposhoz araszolt.
-Két tequila lesz! Utána pedig Jägermaister!
-3,50$ lesz.
-Kártyával nem lehet?
-Csak készpénzzel.
-Cseszd meg. - azzal elkezdett a táskájában kotorászni apróért, de én addigra elé tettem egy 5$-t.
-Köszi, majd a többit állom.
-Ugyan, ez semmiség...na igyunk!
Azzal leeresztettem torkomon a tequilát, ami szinte felmarta s torkomat, égetett, majd a gyomromban is melegített, majd rögtön utána küldtem a másik adagot is, amikor Cara elkezdett fulladozni.
-Jól vagy, mi történt veled?!
-Velem minden rendben, csak megláttam az exem egy új csajjal, és majdnem feljött az alkohol is, amit nemrég gyűrtem le.
-Figyelj, ne nézz oda...ilyen apróság nem ronthatja el a jókedvet...
-Figyelj Evelinne ez nem olyan könnyű...én nem bírom elviselni, ahogy ott a falnál tapizzák egymást, nekem ez még friss...
-Mikor szakítottatok?
-Nem egész két hete...ez a szemét meg már egyből új barátnőt szerzett...
-Akkor gyere, ez a hely mégse olyan szimpi...inkább menjünk sétálni, amíg nem tapad ránk valami pedofil, és...
-Jólvan Eve fogd már be! - vágott szavamba Cara.
Kinyomakodtunk, majd az ajtó előtt kicsit lepihentünk.
-Maradhattunk volna inkább otthon...
-Nem, ne is jusson ez az eszedbe! Valamit kitalálunk, de itt biztos, hogy nem maradunk! Mit szólnál a Mekihez?
-Hát...kissé éhes is vagyok. - egyeztem bele.
Elindultunk a Mc'Donalds felé, ami szerencsére nem volt messze, mert a magassarkú már most törte a lábam. Beültünk, rendeltünk, majd miután megettük, kiálltunk az út szélére stoppolni, és alig 10 percre rá, meg is állt előttünk egy menő autóval hajtó fiatalember.
-Nahát lányok, ti meg hova szeretnétek menni?
-A Mitichi bentlakásos suliban lakunk, csak sajnos nincs mivel visszajutnunk...elvinnél kérlek? - kacsintott Cara a fiúra, bevetve csáberejét, ami sikerült is, így épségben hazajutottunk. Fáradtan dőltünk ágyba, le se vettük a ruhát, ahogy voltunk, úgy aludtunk el, amikor észbe kaptam, hogy reggel nekem is suli.
-Caroline...nekem holnap suli!!
-Ne parázz, ha velem vagy, minden oké lesz. - nyugtatott meg, majd mély álomba zuhant.
Aznap este nem álmodtam.