-Aztaaaa! - ámuldoztam, amikor megláttam a csodálatos skarlátvörös falakon a szebbnél szebb eredeti festményeket, ahogy a sok dohos könyv illata megcsapott, amikor beléptem a szobába...a parkett szépen fel volt mosva, a kinti homályos napsütésben is játékos fényekben cikázott. A hatalmas íróasztalon papírok halmaza, szinte eltűnt mögöttük az apró termetű Mrs. Wood, miközbe serényen rótta a betűket a tintástollával. Mögötte óriási gótikus stílusú, legtetjén csúcsba végződő ablakok, ahonnan tökéletesen rálátni az előtéri öreg fára. Beléptem, és olyan jó érzés fogott el magával, hogy a folyosói félelmeim szinte elröpültek, elpárologtak, mintha nem is lettek volna.
-Jó napot Mrs. Wood! - köszöntöttem, mert apám csak bunkón állt mellettem.
-Áhh, ti vagytok a Moore család? Legyetek üdvözölve a Mitichi Collage épületében! Mindig jó látni egy új különlegest! - mondta kissé reszelős, de barátságos hangon - nevem Theresa Wood, már 15 éve eme iskolát igazgatom, ha bármi kérdés akadna, csak szólj nyugodtan Evelinne!
-Köszönöm szépen, a bejelentkezési papírokat hol intézzem el?
-Itt van mellettem a porta, oda menj, és jelentsd be, hogy megérkeztél, ott bármiféle kérdésedre kapsz választ, majd menj a kollégiumba, hogy berendezkedhess, és ha úgy érzed, akár holnap is bejöhetsz az órákra, de ha nem, akkor kapsz némi haladékot - felelte kellemes hangon Mrs. Wood.
Kimentünk George-dzsal a folyosóra, majd egy ideig farkasszemet néztünk, de aztán megtörtem a csendet:
-Szóval...most visszamész anyához?
-Igen.
-Akkor...itt a búcsú ideje?
-Hát akkor...csak annyit mondok, hogy vigyázz, kiben bízol meg.
-Rendben, akkor...szia apa.
-Szia Eve.
Azzal megfordult, és monoton léptekkel ment a fekete Maserti felé, úgy, hogy rám se nézett.
Befordultam a portára, majd bejelentkeztem, megadtam minden adatot, megkérdeztem mit hol találok, majd miután a lehető összes kérdést feltettem, megindultam a kolesz felé.
***
-Micsoda?! Szobatársat kapok?! - hisztizett Caroline, a leendő szobatársnőm.
-Öhm...ne haragudj, de ide osztott be a felügyeleti tanár, mert már csak nálad volt üres szoba...ígérem nem fogok sokat zavarni, hisz csöndes természet vagyok.
Caroline elgondolkozott rajta, majd mintha szivességet tenne, egy sóhaj kiséretében beengedett a kis szobába. Nem volt a legkisebb, de nagy hely sem volt benne. Egy hálószoba, kis fürdőszoba meg egy nappali, amiben csak egy rongyos, agyonült kanapé volt és egy múlt évszázadból való tévé.
-Szóval...egy szobában leszünk? - nyeltem egy nagyot.
-Ezek szerint.
Kipakoltam, kis rendet raktam, majd leültem az ágyra, és most az életben egyszer rávettem magamat, hogy más élőlénnyel is beszélgessek, ne csak magammal.
أنت تقرأ
Barátság 50 árnyalata
خيال (فانتازيا)Evelinne Grace Moore nem átlagos lány...ő egy különleges, még a különlegesek közt is ritka. Amerika északi részén van egy szervezet, aminek célja, hogy megtisztítsák a Földet, hogy egyszerű, képességek nélküli emberek éljenek csak...vajon sikerül Ev...
