Barátság 50 árnyalata

2. fejezet

-Hmm, de finom a tök pirított illata, szinte csábít...- mondtam magamban, miközben azt számodoztam, hogy mennyit is fogok megenni ezekből a finom őszi édességekből, amikor hirtelen elhalt minden zaj és néma csend lett körülöttem, és olyan érzésem támadt, mintha megint kihalt volna a város...néztem előre, de valamiért elhomályosult előttem a tisztás, és valami hihetetlen erő folytán úgy éreztem, mintha nem is én irányítanám a testem...majd elestem a fűbe, aminek még mindig kellemes illata volt. Itt feküdtem pár percig, amíg megpróbáltam visszanyerni a látásom, de bele is telt némi időbe, mire újra kitisztult előttem a világ. Akkor összeszedtem magam és talpra álltam, leporoltam a ruháimat, de mire felnéztem, mintha csak valami vagy valaki szórakozna velem, és hirtelen eltűnt a fesztivál, ahová tartottam.
-Biztos csak bevertem a fejem, hisz nem tűnhet csak úgy el egy szempillantás alatt...- gondoltam magamban, majd próbaltam megindulni, de valamiért elgyengültek a lábaim és újra visszaestem a földre.
-Mi a franc történik a velem? Hogy...hogy történhet ilyen?! - kitört rajtam a pánik, hogy esetleg nem vagyok normális.
Még egyszer összeszedtem minden energiámat és feltápászkodtam a talajról, miközbe odatámolyogtam egy öreg gesztenyefa alá, aminek köszönhetően megmaradtam a talpamon. Vettem pár mély levegőt, majd hazaindultam.
Otthon is csupa meglepetés várt, amire nem is számítottam.