Barátság 50 árnyalata

18. fejezet

-Kislány, ne pánikolj! Elhiszem, hogy félsz és ezernyi kérdésed van, de ez az intézmény azért épült, hogy a fajtádat begyűjtse, és újra normálissá tegye a világot.
-Maga meg miről hablatyol?! Ne beszéljen rólam, mint valamilyen állatról! És miért akarják begyűjteni az adottságokkal rendelkező embereket? Hisz nem bántottuk soha azokat, akik maguk szerint 'normálisak'! - akadtam ki teljesen, amitől egyből felment bennem a pumpa.
-Ide figyelj, te itt egy senki vagy, szóval ne emelgesd a hangod, vagy még rosszabb büntetést szabatok ki rád, mint amit eredetileg is kapni fogsz! - vicsorított rám a férfi - és azonnal szállj már ki az autóból, nem érünk rá egész nap csak itt ücsörögni!
-Jólvan, megyek már! - jó hangosan bevágtam a kocsi ajtaját, kifejezve az érzelmeimet. Megvártam, amíg a pasas mellém áll, hogy elvezessen ebben a betontömbben. Beírt valami nehéz kombinációs számot, áthúzott rajta egy speciális kártyát, majd csodával határos módon kinyitódott a fehér ajtó. Meglepetésemre amilyen kopárnak és sivárnak néz ki kívülről, belülről annál inkább ráfektették a hangsúlyt: ragyogó padló, modern titkársági asztal a legmodernebb számítógépekkel és egyéb elektrotechnikai eszközökkel felszerelt helység, a fehér falakon fekete-fehér képek tömkelege...bár hiába ez a megtévesztő előtér, amint beléptünk a liftbe, onnan ismét megváltozott a véleményem.

*** Cara szemszöge ***

Reggel 6:57. Álmosan megvakartam a fejem búbját, egy hatalmasat ásítottam, és elkiáltottam magam:
-Eveee, a fürdőben vagy?
Vártam 1 percet, de nem jött válasz, hát felkeltem és besétáltam a fürdőszobába. Megmosakodtam, kihúztam a szememet és befüstösítettem, kivasaltam a hajam és már el is készültem magammal. Visszamentem a szobánkba, felvettem egy fekete harisnyát, hozzá fekete bőr szoknyát (szigorúan térd felettit), majd hozzá fekete pántos felsőt, ami fölé még egy lenge fekete-piros kockás inget is felvettem, amit lazán pár helyen begomboltam, de nem az összeset, mert azt akartam, hogy az egyszínű felsőm is látszódjon. Felhúztam az újonnan kapott platform magassarkúmat, és készen is voltam, igaz elég hideg van kint, de muszáj így öltözködni, mert a suliban meg annyira fűtnek, hogy egyszerűen megfőlnek a diákok! Még szerencse, hogy nincs messze a suli...mielőtt elindultam volna a székemen lógó kabátomat is hetykén magamra dobtam, majd akkor feltűnt valami.
-Hol van Eve kezében a kávéinkkal? Minden reggel ő szokott hamarabb elkészülni (hát a hajvasalás és sminkelés időt igényel), így azalatt az idő alatt elkészíti a kedvenc latténkat, és az ajtóban mindig odaadja a magamét...de nincs itt! Ilyen még egyszer sem történt... - töprengtem, majd beugrott valami - biztos már a suliban van! Akkor felfutok a 4.-k emeletre Levyért! Úgyis mostanság elhanyagoltam őt...
Felszaladtam a lépcsőkön, majd bekopogtattam a 69. szobába.
-Levy! Én vagyok, Caroline! Nem megyünk ketten suliba?
-Szia! De, rendben, egy pillanat!
Nekidőltem a falnak és megvártam, amíg kijött: tipikus térdnél szakadt fekete riflé, göndör haját egy sállal felkötötte és hozzá fehér kötött póló, amin fekete csillagok világítottak, és végül az elengedhetetlen bakancs.
-Már rég nem beszéltünk, ne haragudj, csak nagy a hajtás tudod...
-Tudom, az utóbbi időben nálunk is a tanárok rengeteg röpdolit irattatnak velünk, ezért muszáj volt egy kicsit rákapcsolnom...de tudod, hogy utálok magolni! - nevet hangosan.
-Na siessünk, mert elkésünk! - mondtam, majd megragadtam Levy kezét és lesiettünk a lépcsőfokokon, majd onnan be egyenesen a suli folyosójára.

***

-Már megint gombás leves?! Komolyan kijelentkezek ebédről, ha holnap is valamilyen gombás étel lesz! - háborgott mellettem barátnőm.
-Nyugi már! Majdcsak lesz valami más is... - én nyugtattam őt, bár én voltam igazán nyugtalan, mert egész nap kerestem a szememmel Evelinnet, de egyszerűen reggel óta nem láttam, hogy jelen lenne...valami nagyon rossz érzés kerített hatalmába, miközben ezen morfondíroztam.
-Mi a baj Cara, olyan furcsa vagy ma! Valamiért folyton elbambulsz és a figyelmed is lankadozik...
-Nincs semmi baj...csak aggódok a szobatársnőm miatt, mert reggel óta gyanúsan nem láttam, hiába is kerestem a szememmel őt...és tegnap este még együtt aludtunk el, ezért valami nagyon rosszat sejtek - vallottam be neki.
-Ugyan! Biztos csak rosszul van és épp a budin végzi a dolgát - kacagott a szőkeség, de hiába próbáltam elterelni a gondolataimat vagy hinni a szavaiban, valami mégsem hagyott nyugodni.
-Nézzük akkor meg az itteni wc-ket!
-Hát jólvan...
Az iskola nálunk 2 emeletes: földszint, ahol találhatóak a tanári- valamit igazgatói irodák, és itt van a folyosó is. Az első emeleten vannak az I-II osztályok egészen D-g, és pár szaktanterem, és ugyanez van a második emeleten is, csak ott vannak a III osztályos tanulók és a végzősök. Minden emelet végén található női- és férfi mosdó is, ezért mind a kettőt megnéztük, de egyikben sem találtuk.
-Levy...ez nagyon nem jó, ki kell találnunk valamit, hogy megkeressük!
-De hol kereshetnénk, amikor nem mondott ezek szerint semmit?
-Lógjunk meg az utolsó órákról és kitalálunk valamit, majd beadjuk, hogy fáj a hasunk és kész.
-Oké, siessünk!

Aznap egész hajnali 2-g találgattunk, keresgéltünk, minden valószínűleg feltehető helyet kikerestünk, és úgy döntöttünk, hogy holnap egy egész napot kiveszünk csak azért, hogy megtudhassuk, hova tűnt el egyik napról a másikra a barátnőm...de sajnos reménytelenül.

~Köszönöm szépen a 1000+ megtekintést, lassan elérjük a 2000-t is! Ez mind csak nektek köszönhető, kedves olvasóim! Kicsit megkésve, de boldog Új évet kívánok mindenkinek, sikerekben gazdag és szerencsével megtelt esztendőt szeretnék kívánni mindenkinek, és további kellemes szünetet!❤~