Barátság 50 árnyalata

17. fejezet

Sötét terül el az egész szobában, Cara halkan hortyog szemben velem, gondtalan arcán néha megrándultak a ráncok álmában, én is próbáltam aludni, de valami azt súgta, hogy valami fog ma éjjel történni, egy belső hang nem hagyott nyugodni, de magamra erőltettem, hogy úgyse fog történni semmi, ezért behunytam a szemem, és mégha aludni nem is tudtam, oldalra fordultam, és próbáltam pihenni, de miután behunytam két szemhéjamat, nem gondoltam volna, hogy mégis létezik ilyen.

Szinte vágni lehet a csendet, még a szél sem fúj, a baglyok sem huhognak, semmi mozgást nem lehet észlelni, amikor hirtelen a közelben megszakítja a csendet egy autó gumijainak a fékezésének a hangja. Leparkol, leállítja a motort és a kavicsokon megcsikordul valakinek a talpának a hangja. Becsukja az ajtót, majd elindul a kolesz ajtaja felé, majd innen eltűnik a hangforrás. A fekete, maszkkal eltakart arcú férfi egy hegymászóknak készített kis kalapácsot és hegyes talpú cipővel elkezdett felmászni a falon, mint a rendőrségen a kommandó osztag. Halkan jön fel, ügyel arra, hogy ne hívja fel magára a figyeltem, akárcsak a kínai harcművészetben a ninják. A sapkája tetejére egy barlangászok által használt kis zseblámpa volt rátéve, aminek a segítségével minden ablakon benézett, "azt" az illetőt keresve, egyenként haladva fel emeletről emeletre. Mire felért a 3. emelet második ablakához, megállt. Az ablak meg volt döntve, így könnyű dolga volt: a résen benyúlt, és kesztyűvel védett kezével elfordította a kilincset, és kitárult előtte a szoba beljese: két kopott íróasztal, egy nagy szekrény, két ágy és köztük éjjeli szekrény, amin egy régi lámpa díszeleg pár magazinnal. Két lány békésen alszik a maguk ágyán: a jobb szélin egy fekete hajú, és a bak oldalin egy barna hajú. Tisztán látom az arcukat, mert maguk felé vannak fordulva, ezért tudom, hogy hosszú évek után megtaláltuk "őt", akit már régóta kerestünk, aki miatt felkutattuk egész Amerikát, átfésültünk minden várost és falut...nem akartam hinni a szememnek, hogy végre megtaláltuk, és, hogy mennyire fog örülni neki a Főnök! A sötét bőrkabátjából elővett egy kis üvegcsében csillogó fehéres-sárgás folyadékkal telt üveget, majd egy nagy lépéssel a bal oldali lány fölé hajolt, és párszor ráfújatott a csodaszerből, majd biztonság kedvéért a mellette szuszogó lányra is fújt egy adagot, hogy biztosan ne keljen fel. Öt perc várakozás után, miután megbizonyosodott benne, hogy hatott az altató, felkapta a hátára a lányt, egy övvel magához csatolta az elkábított leányt, majd ugyanolyan ügyességgel mászott le a falon le a falon, egyenesen az autója felé, a zsákmánnyal megszerezve. Kinyitotta a hátsó ajtókat, majd lefektette az ülésekre, vízszintesen. Egy meleg takaróval betakarta, majd beült a volán mögé, beindította a motort, megfordult, és már el is nyelte őt az éjszaka, mintha meg sem jelent volna. Feltért a sztrádára, és vagy 150 km/h sebességgel száguldtak az úton, minden autót kielőzve, szlalomozva az aszfalton. Egész éjjel utaztak, másnap délutánig. Mire megállt a kocsi, felébredt a lány is kábulatából. Felült, körbenézett, egy ismeretlen helyen találta magát a semmi közepén, körülötte egyforma fekete dzsippekkel. Megszólalt:
-Hogy kerültem én ide?! - tört rám a pánik, és akkor jöttem rá, hogy ez nem álom...ez a valóság.