Barátság 50 árnyalata

8. fejezet

Este van, és ráadasul telihold is. Szuper, megint nem fogok normálisan aludni, egyszerűen ha telihold van, akkor nem tudok nyugodtan pihenni. Egész jól elbeszélgettünk Caroline-nal, nem is gondoltam volna, hogy ennyi közös lesz bennünk: ő szülei se komplettek, szereti a csöndet, a kutyákat és a művészeteket, szóval találtunk közös témákat is, és nem is gondoltam volna a legvadabb álmaimban sem, hogy ilyen jó lesz valaki hasonló helyzetűvel megbeszélni a problémáimat. Caroline gyönyörű lány, vékony alkatú, hosszú, egyenes lábai csodálatosak, igazi topmodell alkat. Haja dús, szeme pedig nagy, és tökéletes a szemfestéke, és ízlésesen is öltözködik, de a legfontosabb, hogy a igenis kellemes és barátságos lány, csak mögé kell látni a dolgoknak. Egész este 11-g beszélgettünk, elmondhatatlanul jó volt vele megdumálni minden apróságot...talán ez lenne a barátság? Mert akkor nagyon élvezem.
Cara már elaludt, mert holnap ő megy suliba, de én úgy döntöttem csak hétfőtől kezdem az itteni tanévemet. Kintről hallatszott a bagoly huhogása, a fák leveleinek a zörgése, a szél fütyülése, ahogy bejön az ablakrésen, és ez mind olyan nyugtató hatással volt rám, hogy fittyet-hányva a teliholdra, mégis megszállt az álom.
Hol vagyok? Egy erdő. Milyen érdekes, kék a fű és barna az ég, mégis mi lehet ez? Aúúú!
-Mi volt ez? - hallgattam az ismerős farkas vonítást.
Lépdesek a fűben, majd valami szőrös dolgot érzek a meztelen talpam alatt...megharapta a vádlim, majd a fájdalomtól ráesek a fenevadra, majd egy égető és émelyítő érzéssel együtt érzem, hogy megváltozok...
-Jézus! - kipattantak a szemeim, és azonnal megtapogattam magam, hogy még én vagyok-e - Fuhh ez csak álom volt...már nagyon megijedtem.
-Mi a francokért kiabálsz Eve hajnali 5-kor? - mordult rám dörmögő hanggal Caroline.
-Semmi...csak...csak rosszat álmodtam, ennyi az egész. - kikeltem az ágyból, elmentem a fürdőszobába, hogy egy forró fürdőt vegyek, de ami ott várt...az maga lett a pokol.