Mély levegő...nem lesz semmi baj, már vagyok olyan erős, hogy megvédjem magam az apám idióta játékai elől! - jelentettem ki önbizalommal telt hangon.
Végigsétáltam a folyosón, majd jobbra befordultam a hatalmas nappali felé, ahol már várt anyám a kanapén, apám pedig szigorú tekintettel fürkészett valamit az ablakból.
Lágyan megköszörültem a torkom:
-Hívtatok?
-Ohh Eve, apáddal nagy döntéshez jutottunk! - dalolta anyám, amitől kirázott a hideg.
-Igen...?
-Beadunk egy bentlakásos iskolába, mert ez a hely nem megfelelő neked.
-Micsoda?? Én...én nem akarok innen elmenni! Hisz már elkezdődött a tanév, csak úgy nem mehetek át más iskolába! - próbáltam a lehetetlent: meggyőzni a szüleimet, hogy maradhassak.
-Evelinne, hidd el csak jót akarunk neked...ez az iskola 300 km van alrébb, egy kis eldugott városkában, Mitichiben. - jelentette ki apám úgy, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember lánya Mitichibe megy egy bentlakásos suliba....
Szememben forró könnyek gyűltek össze, amik nagy cseppekként gurultak végig az arcomon, miközbe próbáltam újra lehiggadni.
-Miért teszitek ezt velem?! És mit jelentsen az, hogy nem megfelelő nekem?! Én mindig jól viselkedtem, soha semmit nem szegtem meg...- mondtam kapkodó hangon.
-Ez a döntésünk, már be is vagy irattatva, az igazgatónő örömmel fogad holnap. Most menj pakolni, holnap korán reggel indulunk.
- fejezte be a beszélgetést George apám, miután úgy érezte, hogy elegendő információval látott el.
Elkeseredetten kullogtam fel a szobámba, miközbe a könnyeimet nyeldesve szedtem elő az utazótáskáim, mit sem sejtve, hogy ezzel az iskolaváltással még inkább megváltozik az életem.
أنت تقرأ
Barátság 50 árnyalata
خيال (فانتازيا)Evelinne Grace Moore nem átlagos lány...ő egy különleges, még a különlegesek közt is ritka. Amerika északi részén van egy szervezet, aminek célja, hogy megtisztítsák a Földet, hogy egyszerű, képességek nélküli emberek éljenek csak...vajon sikerül Ev...
