Én vagyok az, Elizabeth White. Barátaimnak legtöbbször csak El, Eli, vagy Liz. Már a 19.évemet töltöm. Nem vagyok egy hétköznapi lány, de nem is vagyok egy nagy szám. Szerintem átlagos vagyok, de sokak szerint különleges, (sokak alatt a legjobb barátnőmet, Laut értem). Szerinte több vagyok, mint átlagos, sokkal érettebbnek tart mint a korosztályom, bár ezt sokszor megcáfolom, de mindegy.
Igazából nagyon őszinte vagyok, és közvetlen mindenkivel. Nem szoktam elítélni másokat csakúgy. Ritkán szoktam csalódni az emberekben, legtöbbször kiismerem őket. Imádom az összes barátomat, főleg Laut!!! Aki nagyon sok mindenen átsegített, és mindig számíthattam rá, még általánosban lettünk jóban és azóta is legjobb barátnők vagyunk.
Az életem első részét, pontosabban a 6.osztályig Magyarországon éltem, és tanultam, de a 7.osztály a szüleim munkája miatt már Sydneyben kellett folytatnom. Hála anyunak, de főképp apunak, könnyen ment a nyelv, így nem kellett sok idő, hogy beilleszkedjek.
A családomról annyit, hogy apu ausztrál, anyu pedig félig ausztrál félig magyar. Apu szálloda vezető és kisebb nyaralókat ad ki bérlésbe, Magyarországon és Ausztráliában is. Anyu pedig egy cég hálózatigazgatója. Szóval nem kell magyaráznom, hogy jól keresnek. De irtó jó fejek a szüleim bármikor szakítanak rám időt, ha szükségem van rájuk. Amúgy az anyagi hátterünk miatt soha nem voltam beképzelt, anyuék mindig azt mondogatták, hogy nem vagyunk szegények, de nem is vagyunk gazdagok, most már tudom, hogy igen is azok a szüleim, de nem úgy fogom fel, hogy akkor most el kell ájulni tőlem. A szüleim keresnek jól és teremtik meg ezt az anyagi hátteret. Felnézek rájuk és szeretem őket.
Ezen kívül még van egy bátyám akit nagyon szeretek. Irtó jó a kapcsolatom Jeremyvel, egyszerre a barátom és a bátyám aki folyton ki áll mellettem, és megvéd ha kell. Őt nagyon ritkán látom mivel ő visszament Magyarországra és segít apunak a munkában.
Én nem mentem egyetemre, mivel kis korom óta azt tervezem, hogy apunak az egyik szállodáját majd én fogom vezetni, mivel az a kedvencem, ráadásul apu bízik bennem, és majd ha eljön az ideje, hogy úgy döntök szeretnék neki állni dolgozni, akkor szívesen átadja.
A szüleimtől külön élek, egy kisebb házban Sydneyben amit, nagyon szeretek. Az egyik ok, hogy külön vagy a szüleimtől az az, hogy a szüleim nagyon sokszor utazgatnak és én így nem szeretnék velük úgy lenni a házukban, ők nincsenek ott hetekig vagy hónapokig (szóval velük is keveset találkozok) a másik ok, hogy valamennyire megszokjam, hogy egyedül vagyok és valamennyire önálló. Csak azért valamennyi mert egyenlőre a szüleim látnak el pénzzel, mivel én még nem szeretnék dolgozni, érettségi után is szeretnék még egy pár évet lazítani.
Nem azért mert lusta vagyok vagy, mert szeretném, hogy a szüleim finanszírozzanak, csak egyszerűen még egy kicsit szeretném élvezni a tinikort és majd utána neki állok dolgozni. Apuék ezt elfogadják, hiszem egész életemben kitűnő voltam mindenből, jó év közben becsúszott egy pár rosszabb jegy, de minden órán ott voltam, rendesen viselkedtem, soha nem voltam balhés gyerek, ráadásul nem kérkedtem senkinek. Az érettségim még hátra, matekból és fizikából szeretném letenni.(Igen bármennyire is fura én ezt a kettő tantárgyat szeretem, és jó is vagyok bennük), és így ezekkel együtt elfogadták, hogy most akkor „lazítsak". Bár mindig is érdekelt a modellkedés, és a többiek szerint meg van hozzá az alakom is, igaz nincsenek olyan vékony és hosszú combjaim és olyan lapos hasam, mint a legtöbb modellnek. De minden nagyképűség nélkül bemerem vallani, hogy jól nézek ki. Igaz ehhez az is közre játszik, hogy ha elérek egy súlyt akár hízással, akár fogyással, akkor azt nehezen változtatom meg, mármint nehezen mozog le vagy fel. Szerencsére voltak már kisebb megbízások, fotózások. Lehet, hogy ha bejön a modellkedés akkor ez lesz az a munkám egy ideig, amíg a külsőm engedi. Szóval igazából így átgondolva mégis van „munkám", de nem olyan kemény munka, így nem igazán veszem annak, meg nem is fektetek nagy igényt egyenlőre ennek az egész modellkedésnek, mivel számomra az érettségi fontosabb.
Óh! És majdnem elfelejtettem, azért 19. évemben érettségizek, mert ahova én járok gimiben ott a matek, fizika szak a 4 helyett 5 éves.
Sokat töltöm az időmet a barátaimmal és Lauval. Hetente egyszer-kétszer elmegyünk bulizni meg erre-arra vagy vidámpark, mozi. Mindig kitalálunk valamit. Szóval szeretem ezt az életet. És még csak most jön a java...
A zenei ízlésemet megemlíteném, mivel sokan akik rám néznek legtöbbször Justin Bieber-t, Ariana Grande-t meg hasonlókat társítanak hozzám, pedig NEM. Jó, bevallom szeretem a pop zenét, de minden mást is, szóval mindenevő vagyok ilyen téren. A repptől elkezdve a rockig mindent meghallgatok. Igaz 7.-es korom óta inkább a punk-rock zenék vonzanak.
Szabad időm nagy részét töltöm zene hallgatással, és rajzolással, valamint meg szeretnék tanulni elektromos gitáron játszani. :)
_______________________________________________________________
Nos hát itt is lenne az első rész! :D Ez ilyen bemutatkozós rész.
Egy pár szereplőről még fogok ilyeneket írni (fontosabb szereplőkről ilyen hosszút, a többiekről pedig rövidebbet és akkor egy részben több lesz. :))
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, így arra kérnélek titeket, hogy írjátok meg nekem kommentben! ;)
Ne feledjétek ha segítség kell, vagy tanácsra van szükségetek, esetleg kérdésetek van, nyugodtan forduljatok hozzám az emailcímre írva! :)
xxSimpleandComplicated
VOCÊ ESTÁ LENDO
This Simple and Complicated
FanficElizabeth White. Aki azt hiszi teljesen átlagos, pedig egyáltalán nem. Kiváló a reál tárgyakból és az utolsó éve a gimijében. Barátnőjével, Laurával már sok mindenen keresztül mentek, de még mindig legjobb barátnők, és imádják egymást. Eli egyik bar...