20. rész

101 10 0
                                    

- Ühmmm... Mondjuk Chelseékat. Úgy is titeket stírölnek most is. - mondta Em, amin nevetnem kellett.

Tudni illik, hogy Chels meg a talpnyalói oda meg vissza vannak a srácokért, és bármit képesek lennének megtenni, csak, hogy akár egy szóra is méltassák őket. De azzal, hogy mindig kipakolják mindenüket (ami mellesleg nem mindegyiknek van), a fiúk csak még jobban tartózkodnak tőlük.

- Nagyon vicces. - mondta szarkazmussal Dav. - Csak az a baj, hogy hányok tőlük.

- Pedig nézd meg őket ahogy rázzák magukat az amúgy is szűk ruhájukban, így teljes rálátásotok van mindenükre. - húztam az agyát.

- Undorítóak. -mondta Matt.

- Amúgy Lukeék mikor jönnek?

- Még egy bő fél óra. - válaszolt Kev.

- Okés. -bólintottam. -Addig visszamegyek. Jön valaki?

- Én. -mondta Lau.

*****

Táncoltunk, amikor David hátulról intett, hogy menjek, mert megjöttek a fiúk.

- Mindjárt jövök.- kiabáltam Launak, aki biccentett. Én pedig ott hagytam őt a lányokkal, akik idő közben bekapcsolódtak.

- Itt vannak a fiúk. -mondta Dav, amint kiértem a tömegből.

- Rendben.

Odamentünk a bejárathoz, ahol a fiúk jöttek be az ajtón.

- Sziasztok. - köszöntünk nekik.

- Sziasztok. - biccentettek ők is nekünk.

Az ott levő tanárnak szóltunk, hogy velünk vannak, így ő kikereste a nevünket a névsorban, és megjelölte, hogy nem hozhatunk több embert be.

- Köszönjük. - mondtam mindenki nevében majd a srácokkal együtt bementünk.

- Na sziasztok. - köszöntem nekik még egyszer majd megölelgettem őket. Matt, Dav, és Kev pedig kezet fogott velük.

- Szexi vagy. -jelenti ki Mikey, és mind engem kezdenek el méregetni.

- Köszi. - vigyorogtam rájuk, de zavarba is jöttem. - Na, ne nézzetek ennyire feltűnően. - takartam el az arcomat, mire felnevettek.

- Menjünk inni, mert kiszáradtam. -jelenti ki Ash.

- A kabátokat lerakhatjátok a ruhatárba. Szóval menjetek inni valaki meg jöjjön velem leadni a cuccaitokat.

- Megyek veled. -közli Luke. A másik három leveszi a kabátját és odaadja nekünk, majd elmennek inni. Mi meg leadjuk a kabátokat.

- Tényleg jó a ruhád. - jegyzi meg visszafelé menet.

- Úgy gondolod? - mosolyogtam és pördültem egyet.

- Úgy. Olyan...

- Olyan mi?

- Olyan....


Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt!

Remélem tetszett!

xxSimpleandComplicated

This Simple and ComplicatedDonde viven las historias. Descúbrelo ahora