Love Me Or Not?

Prológus

Az életem egyszerű, nem is lehet sokat beszélni róla, sok idő megy el belőle azzal, hogy csak ülök a semmibe, meg ilyesmik. Bár sokat pocsékolom az időm semmire a tanulmányaim így is eléggé jó. Van egy bátyám akitől eléggé nehezen tudnék tanulni a szobámba, mivel az övé az enyém mellett van, egyfolytában Amerikai Rockot hallgat, ez az én Kim JaeJoongom mellett elfogadhatatlan, füldugó se tesz ellene, mert falakat rezegtető hangerővel hallgatja, majdnem az emberi fül hallásküszöbén. Szóval a szobámba meglenni lehetetlen.
A terv: átmenni apa dolgozó szobájába.
B terv: Nappaliban tanulni.
Ezekből se valósítható meg egyik se, a dolgozó szoba mellett anya zenéje szól, ami túl lassú, rászólni meg nincs kedvem. A nappali meg azért nem lehetséges, mert a játszótérről minden gyermek hangja bejön, hiába van csukva minden ajtó s ablak. A C terv a jó megoldás, a mosdó. A WC lehajtott tetején tökéletesen lehet írni, ceruzáim a földre rakom, könyveim, füzeteim a mosógép tetején vannak. Ide nem hallatszik be semmi hang, nem hallom egyik idegesítő zenét se és a gyerekek boldog sikongatását se, teljesen csönd van. Az iskolában ami lefoglal a tanuláson kívül az Daehyun. Olyan helyes, és van benne valami ami ragyog, bár az biztos, hogy nem tudás és kedvesének se nevezném. Óvoda óta ismerem, akkor kerültünk egy csoportba és még most is közép iskola végén is egy helyen vagyunk. Bár ő a létezésemről se tud, nem túl figyelmes srác, belseje egyenes ellentétje aranyos külsőjének, vagyis gondolom, ezt tudom kivenni abból ahogy másokkal viselkedik. Én csak várom, hogy észre vegyen, bár lehet én is olyan lennék, mint a többiek, semmi kedves beszéd módot nem mutatna felém. Gondjaimat senkivel se beszéltem meg, egyetlen barátom ChanMi mindig azt hitte jól vagyok.