Love Me Or Not?

3. Rész

Reggel mikor elkészültem és nyitottam ki az ajtót YongHwa állt az ajtó előtt, majdnem pofán vágtam. Gyorsan visszacsuktam az ajtót ijedtemben, egy perc után újból kinyitottam, mostmár óvatosan.
-Mehetünk?
Mosolygott rám, szemei ragyogtak. YongHwanak még Daehyunál is szebb szemei vannak, ami elég nagy szó az én számból.
-Hová?
Abban biztos voltam, hogy nekem suliba kell mennem, de fogalmam sincs hova kell mennie YongHwanak.
-Suliba, te butus!
Simogatta meg a fejem, amivel az egész hajamat összeborzolta. A kezemmel a hajamat kezdtem lapítgatni.
-Ugyan oda jössz ahova én?
-Természetesen.
Ennek örültem, jó lesz megint YongHwa osztálytársának lenni. Egész nap vele voltam, ami miatt elhanyagoltam ChanMit, de később bocsánatot kértem tőle. Annyira jó volt újból YongHwaval lenni, néha pár pillanatra el is felejtettem Jung Daehyunt. A nyelv óra közepén egy szív alakú papír került az asztalomra, Daehyun neve volt ráírva szóval tőle jött, a papír biztosan csak azért szív alakú, mert a mellette ülő MinAh-nak csak ilyen van, szívem még is hevesen vert. Daehyun üzenete, inkább kérdése:
,, Ki ez a srác akivel egésznap vagy? Bepasiztál? Nem tetszik ez nekem. "
Szívem majd kiugrott a helyéről, miért zavarja? Egyáltalán miért érdekli? Még csak pár napja tud létezésemről,bár nem szoktam énekelgetni órán, halkan elkezdtem dudolni Kim JaeJoong egyik számát. Gondolkoztam, hogy vissza írjak-e neki, mivel mégis csak egy órán vagyunk, végül úgy döntöttem válaszolok. Elő vettem egy másik papírt, egyszerű kicsi,négyzet alakú, sárga lap. Amit ő adott megakartam tartani, mielőtt választ írtam volna ránéztem Daehuynra aki tökéletes arcával engem bámult, pár pillanat múlva YongHwara néztem, ő is engem nézett. A válaszom ez volt:
,, Régi barát, afféle testvéri szeretet, semmi több. "
Ezzel a válasszal dobtam a levelet Daehyun asztalára, szerencsére a tanár nem vett észre. Bár azt hittem erre már nem jön válasz, ő mégis írt egy újabb üzenetet:
,,Szóval szereted őt?"
A szívverésem már egyáltalán nem volt rendben. Rövid választ írtam:
,,Testvérként "
Megint nem vártam következő üzenetre, de mégis kaptam.
,, Annyira mondod, hogy testvéri, mintha tagadni akarnál valamit"
Semmit sem akartam tagadni.
,, Tényleg ennyi, de ha a te levelezgetésed miatt szidnak le a körmeim nem fognak kímélni "
Megint kaptam választ, de nem akartam, fájt, hogy a szívem ilyen erősen ver.
,, Cica :))"
Elmosolyodtam, és írtam tovább az órai munkát. Ez volt az utolsó óránk az nap, szintén Daehyunnal mentem tanítani, de előtte YongHwa megállított.
-Megint azzal az idiótával mész?
-Igen.
-Később találkozunk.
-Oké.
Daehyunnal egész csendben voltunk, csak pár értelmét vesztett szót váltottunk. A szobája továbbra is rendezetlen volt. Abban a fejére esett világban kezdtünk el tanulni. Csönd volt, egészen addig még a másik szobából egy magas jó képű férfi jött ki, JaeJoong? Kinézette olyan volt, mint JaeJoongnak, azt hittem álmodom.
-JaeJoong?
Akadt el a szavam. A névre hallgatva a srác felém fordult és mosolyogva integetni kezdett nekem.
-Szia!
Hangja és mosolya ugyanolyan édes volt, mint Daehyuné.
-Ah, ő itt DaeJoong, ismertebb nevén JaeJoong, a bátyám.
Hihetetlen, a két férfi akihez vonzódom testvérek!! Szívverésem ismét nem volt rendben, azt hittem mentem meghalok.
-Tes.. Testvérek vagytok?
-Azok.
Válaszoltak mosolyogva, arcuktól azt hittem elolvadok.
-Kim JaeJoong..
Mondta ki nevét nagy kedvencemnek értelmetlenül, mire ő megint rám nézett.
-Igen?
-Imádlak.
Egy sztárnak könnyebb volt ezt mondani, mint valakinek akit ismerek, pl. : Daehyun. Valami gyönyörű álomba csöppenhetem.
-Ennek örülök.
Mosolygott rám, tényleg elképesztő, a srác akiért évekig rajongtam és most rám mosolyog. Gyönyörű szemei engem néztek, csodálatos volt.
-Ahogy látom JiMint teljesen magával ragadtad, szóval ha lehet menj el, nem tudnunk tanulni.
Mielőtt JaeJoong vagyis DaeJoong lelépett volna gyorsan még kérdezni akartam valamit.
-JaeJoong, DaeJoong!
-Mit szeretnél?
Megint rám mosolygott, esküszöm meghalok.
-Miért változtattál nevet?
-Sztárként ez a név így jobb, szebb a csengése.
-Igaz.
Helyeseltem, ha ő mondja biztos igaz, magamban kezdtem mondogatni a két nevet, a JaeJoong tényleg szebb.
-Akkor most megyek, nem akarom zavarni a tanulást.
Mosolyogva ment le a konyhába, Daehyunnal tovább tanultunk. Daehyunnak tényleg nincs sok szüksége rám tanulás téren, de imádok mellette lenni, imádom ahogy figyel rám. Hiába láttam élőben JaeJoongot, még mindig Daehyuné a szívem. Daehyun megint haza kísért, szóval a szívemnek megint kellett egy kis idő miután haza értem, hogy lenyugodjon, ez idő alatt YongHwaval beszélgettem. Ő annyira kedves, YongHwa a legjobb.