Love Me Or Not?

2.évad,5.rész

Egy ideig még tanácstalanul néztem a Daehyuntól jött üzenetet, mire válaszoltam volna, már jött a következő.

Daehyun: Hol vagy most?

Én: Nem sokkal arrébb az előbbi esettől.

Daehyun: Várj meg, visszamegyek!

Én: Szeretlek!

Igazából rögtön ezt szerettem volna írni, hisz mindig is így éreztem, de Daehyun beelőzött.

Bár nem ígértem meg, nem mentem el onnan, és csak pár percet kellett várnom.

- Szia!

Ölelt magához szorosan.

- Összenyomsz..

Motyogtam, miközben próbáltam kiszabadulni karjaiból.

- Sajnálom!- engedett el. – Ezt is meg úgy mindent. –nem szóltam semmit, szóval folytatta. –Kötelességem volt, én se szerettem volna...

- Lényegtelen.

- Haragszol?

- Csalódott vagyok.

- Bocsáss meg!

- Meg van bocsájtva.

- Tényleg?

- Igen, de attól még csalódtam!

- Ne haragudj!

- Nem haragszom.

- Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad!

- Erre gondolhattál volna előbb.

- Már mondtam, nem így szerettem volna!

- Tudom.

- Jimin?

- Igen?

- Visszaköltözöl hozzánk?

Csak bólintottam egyet.

- Azt írtad, szeretsz, siettem így nem tudtam visszaírni rá, de én is szeretlek!

Nem bírtam tovább, egyszerűen muszáj voltam megcsókolni, kicsit hátrahőkölt, biztosan hirtelen érte, de azért viszonozta.

Amint ajkaink elváltak egymástól a mellkasára hajtottam a fejem.

- Éhes vagy!- nevetett fel. –Korog a hasad!

Észre se vettem éhező gyomromat.

Elpirultam, túlságosan kínosnak tartottam.

- Aranyos, amikor azt hiszed, hogy valami ciki.

- De ez tényleg az!

- Gyere együnk!

- Hol?

- Hát, nem tudom... a i házunk nincs a legjobb állapotban, de várj egy pillanatot!

- Oké.

Daehyun elővette a telefonját, és felhívott valakit, a hang alapján JaeJoongnak tippeltem meg, és később meg is bizonyosodtam róla, hogy ő az.

- JaeJoong azt mondta, mehetünk.

- Kibékültettek?

- Hát, ezt én se tudom, amikor hazajött nem tűnt dühösnek, de abban a helyzetben ne is csodálom.