Love Me Or Not?

8.rész

Valahogy sikerült átvészelnem egy irtózatosan unalmas hétvégét. Hétfőn örültem neki, hogy iskolába mehetek. Újból látom Daehyunt, a tanulás valahogy nem érdekelt, csak Daehyun!
YongHwa megint az ajtóm előtt várt, együtt mentünk suliba, mint mindig,ő nem volt annyira boldog, mint én.
-Ne legyél már ennyire boldog, nem a holdra mész, csak iskolába!
YongHwa kedvroncsoló megszólalásától se lett rossz a hangulatom.
-Nem szeretnék a holdra menni.
-De ha egyszer elmennél biztosan izgatott lennél előtte.
-Ez igaz, de nem hinném, hogy örülnék neki.
-Pedig szerintem jó dolog lehet a holdon lenni, súlytalanság.
-Miért olyan jó a súlytalanság?
-Lebegsz.
-Az tényleg jó lehet.
-Ezt mondom.
-Megint igazad van.
Nevettem el magam.
-Tudom.

Untam, amennyire csak lehet untam az órákat, unalmasak voltak, teljesen egyhangú volt, semmi érdekes körítéssel, pár pillanatig mindig azt hittem iskolát cseréltem, de amikor megpillantottam Daehyunt akkor rájöttem, hogy jó helyen vagyok. MinAh és Daehyun úgy tűnt vitatkoznak valamin, ha jól láttam valamit kérdezett MinAh, de aztán meghazutolta Daehyun válaszát. Mondjuk ez teljesen értelmetlen, ha egy válaszra azt tudod mondani, hogy nem igaz akkor tudod, hogy mi a válasz és nincs értelme megkérdezni, legalábbis szerintem így logikus, de MinAh agya biztosan másképp jár, mint az enyém.

És a soha nem várt, de nem is kívánt pillanatok egyike, amikor MinAh oda sétál hozzád mire az egész osztály téged bámul, te meg legszívesebben eltűnnél, mint egy buborék.
-Miért nem voltál suliba? Rájöttél, hogy nem bírsz el ennyi tanulni valóval?
Annyira utáltam MinAh hangját, a legrosszabb az amikor a száját szóra nyitja és azokat a szavakat neked célozza, MinAhban két jó dolog volt:
▪ Jó az illata
▪ Közel ül Daehyunhoz
Mondjuk az utóbbiról ő nem tehet, de azért jó neki.
-Beteg voltam.
-Mondani könnyű, de mivel bizonyítod?
Megfogtam az igazolást amit Dr. Park-tól kaptam, vagyis az orvostól és MinAh arcába toltam.
-Ennyi elég lesz?
-Ez nem bizonyít semmit, ha nagyon akarod tudsz kérni igazolást teljesen egészségesen is.
Daehyun oda sétált mellém.
-Tényleg beteg volt.
Jelentette ki, mire mindenki helyeselésbe kezdett, kivéve MinAh-t.
-Én akkor se hiszek nektek.
-Nyugodj le és hidd el nekik, hogy tényleg az volt.
Szólt oda YongHwa mire úgy tűnt MinAh is hisz nekünk, nem tudom, hogy miért hitt YongHwanak,de legalább leszállt rólam, visszasétált a helyére.

Utolsó óra után megint Daehyunékhoz mentünk. JaeJoong megint a konyhába volt, ezúttal nem telefonált, még csak enni sem evett, csakúgy állt ott.
-Hyung, miért állsz? Elfáradnak a lábaid.
Szólt Daehyun JaeJoonghoz.
-Kényelmes.
Mosolygott ránk.
-Amúgy JiMin.
Fordult felém Daehyun.
-Igen?
-Van ma egy picit több időt?
-Miért?
-Csak válaszolj.
-Nincs semmi dolgom.
-Oké, szuper.
-De mit szeretnél?
-Ne légy ilyen kíváncsi, cicaa! Tudod, aki kíváncsi az hamar megöregszik.
-Akkor öreg leszek, ez van.
-Aranyos amikor ilyen vagy.
-A cicák eleve aranyosak, nem?
-El is felejtettem, te már macska vagy!

JaeJoong értetlenül nézett ránk, jogosan, mivel a beszélgetés eléggé fura és értelmetlen volt, de én mégis szerettem Daehyunnal így beszélgetni, jól esett, hogy velem nem bunkó és kegyetlen, lehet azt hiszi, hogy ha bunkó akkor nem segítek neki tovább, pedig akkoris segítenék, jobb nála tanulni, mint a mosdóban.
-Inkább menjünk tanulni, ennek nincs semmi értelme.
-Oké.
Egyezett bele Daehyun.

Most egy kicsit nehezebben ment a tanulás mivel én se nagyon figyeltem. Eléggé sok helyen megakadtunk, Daehyun szóvá is tette.
-Mi van veled? Nem figyeltél?
-Nem nagyon, unalmas volt..
Valottam be őszintén,mire ő csak elmosolyodott.
-Mondtam neked, hogy unalmas. YongHwa nem mondta, hogy tényleg nem veszünk semmi érdekeset?
-Nem beszéltünk ilyenekről, mi viszont tanuljunk, mivel így lassan haladunk.
-Jó.
Folytatunk a tanulást, a végére azt hiszem sikerült mindent megértenünk és kitölteni.

-Akkor van még időd?
Mosolygott rám Daehyun és gyönyörű szemei engem néztek, az órára néztem, fél öt.
-Attól függ mit szeretnél.
Igazából mindenképpen lett volna időm, de szerettem volna megtudni, hogy mit szeretne.
-Az titok.
-Akkor nem érek rá.
-Na, de kérleeek!
-Oké.
-Tudtam, hogy belemész.
Vigyorgott, továbbra is aranyos volt, de én még mindig nem tudtam mit szeretne csinálni.
-Mit szeretnél? Igazán elmondhatnád már.
-Beszélgetni.
-Mi.. Miről?
-Szeretsz vagy sem?
Miért kérdezi hirtelen ezt? Miért érdekli ez őt? Szívem szerint rávágtam volna, hogy igen, de mégsem tettem.
-Miért kérdezed ezt?
-Ha szerelmes vagy valakibe akkor téged érdekel, hogy az illető viszont szeret-e.
Tényleg nem értettem miről beszél, vagy, hogy mi történik, ki szeret kit és miért?
-Miről beszélsz?
-Arról, hogy szeretsz-e?
-Miért?
-Mert én szeretlek, ezért érdekel, hogy te mit érzel.
Azt hittem álmodom, egy gyönyörű álomba csöppentem, de jó lenne valóságnak, csak bambultam előre. Ha ez egy álom akkor miért ver ilyen hevesen a szívem?Miért érzem, hogy megfulladok? És, hogy nem tudok válaszolni? Az álmokban nincsenek ilyenek ez nem lehet egy álom, ez a valóság.
-Shin JiMin. Szeretsz vagy sem?
Mivel előtte angolt tanultunk gondoltam kipróbálok valamit, hogy legyen időm feldolgozni ezt az egészet.
-Ha feltudod tenni ezt a kérdést angolul akkor válaszolok.
-Love me or not?
-Angolul fogok válaszolni.
Jelentettem ki, úgy tűnt könnyebb nem a saját anyanyelvemen válaszolni.
-Oké, hallgatlak.
-I'm in love with you, so I love you , for a long time , but why do you ask that?(Szerelmes vagyok beléd, szóval szeretlek, már egy hosszú ideje, de miért kérdezed ezt?)
-Már mondtam, azért mert szeretlek.
Lehetetlen, hogy ez a valóság legyen.
-Most szórakozol? Vagy ez egy álom?
Daehyun magához ölelt.
-Tényleg szeretlek, azt szeretném, hogy velem legyél.
-Oké..
Nem tudom mit reagálni ezért, csak annyit mondtam, hogy "oké,,.
Az egész testemben éreztem gyors szívverésemet.

-Ha a kedvenc sztárod is kedvel és szeretne veled lenni akkoris Daehyunt választod?
Állított be JaeJoong az ajtón, nem tudtam mi történik, megint álom szerű volt, hisz az álmok legtöbbször olyan kavarosak.
-Igen..
Válaszoltam.
JaeJoong vissza kisétált.

Daehyunnal mentem haza, otthon boldogan terülem szét a nappali kanapéján.
-Mi történt? Még boldogabb vagy, mint reggel.
Ült le YongHwa a kanapéra mire én is felületem.
-Semmi.
Vigyorogtam.
-Mondjad már, nem tudsz hazudni nekem. Amúgy is mindent elárul az arcod.
-Tényleg érdekel?
-Egyértelműen igen.
-Daehyun szeret.
-Szeretni, ne hidd el, egyedül én szerethetlek igazán. Mindig melletted voltam, és ő mindig le volt maradva egy lépéssel. Nincs értelme, hogy vele legyél, velem kéne lenned.
Mondta felém fordulva, ilyenkor nem tartottam őt a legjobbnak,kikelt magából.
-Ne légy ilyen, szomorúvá tesz.
-Engem is az, hogy ilyen könnyen bedölsz neki.
-És ha igazat mond?
-Nem hinném.
-Inkább váltsunk témát, mi van a testvéreddel?
-Már közel járok a megtalálásához.
-Azt tudod, hogy fiú vagy lány?
-Lány.
-Értem.
-Megyek tanulni, gondolom te már mindennel kész vagy, szia.
-Szia..
YongHwa felállt a kanapéról és elment a szobájába. Bekapcsoltam a Tv-t, egy ideig néztem, majd YongHwa elkeserítő mondataitól független boldogan aludtam el a nappaliban.