Love Me Or Not?

4.rész

Reggel megint YongHwa állt az ajtóm előtt, tényleg nem tudom hogy képes ilyen gyorsan elkészülni, pedig én se öltözöm lassan meg ilyesmik.
-Hány percet álltál az ajtó előtt?
-Öt? Talán öt.
-Wow, elképesztő.
-Micsoda?
-Ilyen sebességgel elkészülni.
-Gondolom a legtöbb lány lassabb nálad.
-Ezt meg mire véljem?
-Csak azt mondom, hogy jobb vagy nálunk.
Nevetni kezdtem, nem igazán értettem egyet.
-Én?
-Te.
-Miért?
-Miért ne?
-Sose változol.
Nevettem fel.
-Nem baj az, nekem így jó.
-Senki se mondta, hogy baj, én így szeretlek.
Szeretem YongHwat, mint egy testvért, közeli barátot.
-Akkor még szép, hogy nem változom.
Az iskolában aznap már egy kicsit többet beszélgettem ChanMival, mint az előtte lévőn, de még mindig sokat voltam YongHwaval. Egésznap sokat gondolkoztam azon, hogy JaeJoong vagyis DaeJoong ott lesz-e megint. Elképesztő, hogy ő is Daehyun testvérek. Ahányszor csak rájuk gondoltam a szívem a torkomba került, de nem lehetett csak úgy kiköpni. Azon a napon Daehyunak közbe jött valami, vagy csak így próbált lerázni, ezért nem kellett "segítenem" neki. Talán kissé szomorú voltam, de nem nagyon keseredtem el, legalább YongHwaval lehetek. YongHwa már tartott ki az iskola épületéből amikor utána rohantam.
-Csak úgy itt hagysz?
-Huh? Hogy hogy nem vagy azzal az idiótával?
-Igazából tökre okos, sürgős dolga akadt.
-Nem tűnsz szomorúnak.
-Annak kéne lennem?
-Azt hittem az leszel, de attól még nem kell annak lenned.
Szomorú arcokat kezdtem imitálni YongHwanak, mire ő  nevetésbe kezdett.
-Ez aranyos, egyáltalán nem szomorú.
-Nem tudok szomorú fejet vágni, bocsi.
-Mi a terved délutánra?
-A mosdóban tanulni.
-Mosdó?
-Ja, ott szoktam.
-Csináljunk valami sokkal királyabbat!
-Mire gondolsz?
-Mozi? Nézzünk horror filmet!
Sose néztem még horror filmet, főleg nem tanulás helyett.
-Horror?
-Azt.
-Miért?
-Nem néztél még?
-Nem nagyon..
-Uh, akkor velem nézel először, szuper!
YongHwa nagyon lelkes volt, így nem mondhattam, hogy ne csináljuk. Aranyos volt, fogalmam sincs honnan volt ennyi energiája.

A mozinál épp YongHwanak magyaráztam egy hosszas történetet arról, hogy ChanMival hogyan sikerült bezárnunk magunkat a szertárba, és a pánikba eséstől azt hinni, hogy klausztrofóbiánk van, pedig egyikünknek sincs.
Mesélésemet a világ második leghelyesebb sráca szakította félbe. JaeJoong vagy DaeJoong, tényleg nem tudom melyiken kéne szólítanom,egyik pillanatról a másikra a fiú elém került, azt, hogy a közelembe van nem vettem észre, így irtózatosan megijedtem, párat hátrébb is léptem.
-Szia.
Mosolygott rám, néhány haj tincse a szemébe lógott,szemei így csodálatosak és magával ragadóak voltak.
-Sz.. Szia!
-Mit csináltok itt?-szívem JaeJoongtól is hevesen vert- Hogy hogy nem vagy Daehyunnal?
-Fontos dolga van, elvileg.
-Tényleg el is felejtettem.
-Micsodát?
-Daehyun ma az igazi anyukánkkal ebédel.
Igazi anyuka? Nem értettem miről beszél.
-Igazi anyuka?
-Most a nevelő anyukájával él, az én nevelő anyám is lenne, de én már nem vagyok olyan fiatal, lassan Daehyun se lesz az, van egy féltestvérünk, egy öccsénk. Lehet láttad már a kis rockstart.
Szóval mégis vannak olyan dolgok amiket még nem tudok Daehyunról. Talán a múltkor a kisgyerek a játszótéren az öccséjük volt?
-Ki ez a srác veled?
Mosolya olyan gyönyörű volt, YongHwaról meg is feledkeztem, főleg, hogy JaeJoongtól nem is láttam.
-YongHwa a nevem.
Sétált be YongHwa JaeJoong elé, annyival nem volt magasabb nála, talán négy centiméterrel.
-Örvendek!
Nyújtotta kezét JaeJoong, mire ők kezet fogtak.
-Moziba mentek?
Mosolygott ránk.
-Igen.
Válaszoltam.
-Horrort nézünk.
Tette hozzá YongHwa.
-Veletek mehetek? Persze csak akkor ha ez nem egy randi.
-Nem randi. - mondtam. Szerintem velünk jöhetsz.
-Gyere..
Egyezett bele YongHwa.

Hárman mentünk be a terembe, én ültem közepén, YongHwa ült a baloldalamon, JaeJoong a jobbon.
A film alatt amikor nem JaeJoongot néztem, akkor a filmvásznat. Akár hányszor a vetített horror filmre néztem frászt kaptam. Estem le a székről, megállapításom az, hogy nem bírom a Horrort. YongHwa a fülembe sugott valamit, de elsőre nem értettem, ezért megismételte:
-Kimehetünk ha szeretnél.
-Rendben van ez így.
Sugtam vissza neki.

Nagy kedvencemmel nézek egy filmet, miért akarnék kimenni.?

A film végén elköszöntünk JaeJoongtól, majd haza felé indultunk.
-Mi van mostmár JaeJoongot szereted, nem Daehyunt?
YongHwa ezt kérdezve nem tűnt boldognak.
-Tudod, hogy mennyire oda vagyok érte. Ő KIM JAEJOONG!
Csöndben mentünk hazáig, eléggé kínos volt. Nem tudom miért, de úgy éreztem valamiért feszült a légkör, ettől én is feszült lettem. Otthon még gyorsan benyomorodtam a WC-be tanulni. Szokatlanul valaki kopogni kezdett mire én kiordítottam:
-Van másik mosdó, használd azt!
Az illető, mint aki meg se hallotta újból kopogtatni kezdett.
-Mondtam már, hogy bent vagyok, hagyj tanulni, van másik WC is!!!
Eddig mindig megértették, most miért nem képesek? Szinte ok nélkül ideges lettem.
-Jung YongHwa-t sem engeded be?
Eszembe se jutott, hogy YongHwa az.
Felálltam, lefordítottam a kulcsot a zárban, majd kinyitottam az ajtót, YongHwa bejött rajta.
-WC-zned kell?
-Nem.
Visszaültem a földre. YongHwa leült mellém. Bökdösni kezdett, ami eléggé csiklandózott.
-Hé!
Szóltam rá, de hatástalan volt.
-YongHwa!!
-Kérdezhetek valamit?
Bökdösésemet még mindig nem hagyta abba.
-Ha befejezed az ujjadal való szúrkálodásodat.
YongHwa befejezte.
-Szeretsz?
Nem tudom miért kérdezte ezt.
-Persze, az Oppam vagy, vagyis olyan vagy, mint egy bátyj, persze nem az igazi bátyámra YoonGira gondolok, ő borzasztó, főleg az a zene, fhuuu..
-Én nem úgy értettem.
-Akkor hogy?
Értetlenkedtem.
-Mint férfi, szeretsz?
-A bátyj az férfi, szóval igen.
-Félre értesz.
Tényleg nem értettem mi van.
-Mire akarsz kilyukadni.
-Szerelem, érzel irántam ilyesmit?