Love Me Or Not?

2.évad,3.rész

//Jimin szemszög//

Én:Daehyun!!!!Szánt szándékod koporsóban látni engem?

Daehyun:Egyáltalán nem,miért kérdezel ilyeneket? Szeretlek. <3

Én:Hoool vagy?JunHong olyan idegesítőőő!

Daehyun:Jó-jó, nyugi! 

Én:Kikészítesz,szerelmem! <3

Daehyun:Uh,még sosem hívtál így *--*
Én:Na,akkor miközben örömtáncot jársz táncikálj ide hozzám. 

Arra vártam,hogy Daehyun visszaérjen az apjától.

JunHong valamit énekelgetett mellettem.

-Choi Jun Hong!

-Igen? 

Fordult felém vigyorogva.

-Be tudnád ezt fejezni? Please!

-Ha már félig angolul beszélsz akkor miért nem az egész mondatot mondod úgy? 

Nem nevezném kötekedésnek amit csinált, egyszerűen csak ő az ő. 

-Legfeljebb a negyede volt angol.

-Jó, de akkor is. 

-Can You stop it? Így jobban tetszik? 

-Sokkal.Látszik, hogy angol tanár voltál.

-Ja...

-Miért hagytad abba?

-Mert idióták volták a gyerekek.

-Nem csak szeleburdiak?

-Nem.

-Mit tettek?

-Sok mindent.

-De mi volt a fő kiváltó oka ?

-Mindegy.

-Olyan makacs vagy, így nem csodálom, hogy megszívattak a tanítványaid.

-Mivel te is ezt tetted volna.

-Nem igaz, az se tudom, hogy mit csináltak pontosan.

-Aish..!!JunHong!

Ő csak vigyorogva nézett rám, mint egy kis gyerek, aranyos volt.

Még mindig Daehyunra vártam, s közben JunHonggal beszélgettem.

-Hol van már Daehyun?

Nyavalyogtam.

-Nem tudom, ennyire hiányzik?

-Igen.

-Szeretted őt?

-Nagyon.

-És én is őt!

Hallottam meg valaki hangját a háttérből.

-Daehyun!

Fordultam hátra hozzá.

-Beszélhetünk?

Kérdezte Daehyun.

-Persze, miről?

Adtam választ, s kérdeztem egyet én is.

-JunHong elmennél egy pillanatra, kérlek.

Kérte meg Daehyun JunHongot.

-Egyértelműen.

JunHong egy pillanatra arrébb lökte magát a székével, aztán lábával visszahajtotta magát hozzánk.