Love Me Or Not?

15.rész,Befejező Rész

Tényleg csak arra napra tudtam gondolni amikor visszamegyek Koreába, újból láthatom Daehyunt mindent nap, ahogy a családomat is.
És ez a nap el is érkezett egyszer, miután lediplomáztam másnap már rögtön indultam haza, nem nagyon volt kitől elköszönöm, JongHoontól kellett volna, de mivel ő is aznap repült vissza Szöulba nem sok értelme lett volna, főleg, hogy együtt vettünk jegyeket és együtt is megyünk vissza. Boldogan pakoltam össze már egy héttel előtte, csak pár dolgot hagytam elől. Imádtam azt a napot, jó idő volt, és a kedvem is jó volt.
Mielőtt felszálltam a repülőre JongHoonnal írtam egy üzenetet Daehyunnak:"Vissza húzhatod a nyakad zsirááf, két á-val, mint ahogy te két a-val írod azt, hogy cicaa :) ;),,
A válaszát, csak azután a hosszú repülő út után kaptam meg, mondjuk az útat pár óra kivételével végig aludtam.
A válasz, pedig ez volt:
"Visszajössz cicaa :)?,,
Ezután jött még egy üzenetet:"Mivel nem válaszolsz gondolom igen :)) <3,,
Amint leszálltunk a gépről visszaírtam neki, hogy: "Már itt vagyok,,
JongHoonnal megbeszéltük, hogy még találkozunk, de most mindketten rohanunk haza a családunkhoz.
A családom nem tudott róla, hogy jövök, direkt nem szóltam nekik, azt mondtam, hogy csak pár hét múlva, mert még maradok egy kicsit, de nem értem hogy vették be, elég volt az az öt év Korea nélkül, miért kéne még néhány hét?
Amikor a csomagaimmal csozsogtam be az ajtón mindenki ledöbbenve nézett rám.
-Sziasztoook!
Köszöntem teljes örömmel.
-Te...te hogy hogy itt vagy?
Lepödött meg YongHwa, majd rögtön megölelt.
-Visszajöttem.
-Nem úgy volt, hogy még maradsz pár hetet?
Kérdezte "apa".
-Csak azért mondtam, hogy meglepjelek titeket.
-Annyira örülök neked!
Mondta anya.
-Végre valaki aki vesz tejszínhabot!
Mondta YoonGi.
-Visszajövök és már rögtön arra vársz, hogy szomorú legyek?
Nevettem fel.
-Igen.
Bólogatott vigyorogva.

Ettem egy jót és aludtam is egy kicsit, majd mikor felébredtem a dolgaim nagy részét kipakoltuk, ezután elmentem sétálni.
Időközben jött egy üzenet Daehyuntól, hogy:"Most sürgős dolgom van, de utána utána rögtön látnalak KELL cicaa, majd hívlak :) <3,,.
Olyan jó volt újból Koreában lenni, még a levegő is más volt, akkor már szebbnek tartottam a Koreai kávézót, mint a Londonit, hiányzott ez a hely, és hiányzott, hogy Koreaiak vegyenek körül, hiányzott minden. Sokkal jobb itt élni, mint Angliában,soha többé nem költözök külföldre. Egy csomó hely van még amit szívesen megnéznék, de most egy ideig maradok Koreában, utána akár körbe is járom a világot. Na meg persze találnom kell egy állást, mindenképpen szeretném kinyomozni, hogy Daehyun féltestvére vagyis az öccse arról a gyönyörű napról melyik iskolába jár, valamiért őt szeretném tanítani, nagy eséllyel Daehyun miatt.
Miközben sétáltam megpillantottam egy ismerős alakot, JaeJoong. Oda rohantam hozzá.
-JaeJoong!
Öleletem meg.
-Shin JiMin! Vagyis Daehyun mesélte mi történt, bocsi.. Choi JiMin!
JaeJoongot öleletem, olyan jó volt látni. Annyira boldog voltam.
-Hogy hogy itt vagy?
-Lediplomáztam, visszajöttem.
-Wow, gratulálok!
-Köszönöm.
-Örülök neked.
Ölelt magához.
-Nem tudod hol van Daehyun órákkal ezelőtt írta, hogy fontos dolga van aztán hív, de még mindig semmi..
JaeJoong épp válaszolni akart amikor megszólalt a világ legédesebb hangja, amit oly rég nem hallottam már, és amire annyira vágyakoztam,amiért már mindent megadtam volna, Daehyun,Jung Daehyun hangja.
-Itt vagyok szóval szakadjatok szét!
Rögtön elengedtem JaeJoongot és Daehyun nyakába ugrottam.
-Daehyun!!!
Annyira, de annyira felbecsülhetetlenül boldog voltam.
-Choi JiMin, jól vagy? Sose írtad meg..
-Te se!
-Mivel én kérdeztem előbb.
-De attól még... Hogy vagy?
-Most is én kérdeztem előbb.
Elnevettem magam.
-Tipikus Jung Daehyun, annyira hiányzoltál.
Öleletem meg.
-Te is cicaa, de mondd már meg, hogy hogy vagy?
-Mostmár teljesen jól, sohasem voltam boldogabb, te?
-Pontosan ugyanígy.
Olyan jó volt öt év után újból Daehyunt ölelni, az ő hülyeségeit hallgatni.
A következő napokat végig Daehyunnal töltöttem. Kiszedtem belőle, mondjuk nagyon könnyű volt, hogy melyik iskolában tanul a kis öccse, akinek a neve is kiderült közben ami nem más, mint pedig az, hogy ShinWoo.
Az iskolába ahol tanul először úgy volt, hogy nem vették fel amitől nagyon szomorú lettem, de Daehyun, mint mindig jó kedvre derített, majd később visszahívtak a suliba amikor elmondták, hogy valamit félre néztek nagyon sajnálják és, hogy mégis felvettek.

-Milyen a suli?
Kérdezte Daehyun miközben sétálgattunk.
-Szuper. A kicsi ShinWoo nagyon aranyos.
-Nálam is aranyosabb?
-Megeshet.
Nem volt aranyosabb, mint ő, csak szívattam.
-Na.. Mégis mi ő, hogy cukibb legyen egy zsiráfnál?
-Egy bébi zsiráf.
-Gonosz vagy.
-Ugye, tudod, hogy csak vicceltem?
-Persze. - nevetett fel. - Hogy lenne már bárki is édesebb nálam?
Én is nevettem.
-Igazad van, ezzel a tréfával túl könnyen lebuktam..
-Máskor találj ki valami hatásosababat.
-De nem tudok.
-Nem baj, én így is szeretlek!
Daehyun elém állt amiért én is megálltam, megsimította az arcom, majd megcsókolt.

~~~VÉGE~~~