Love Me Or Not?

2.évad,7.rész

Hiába voltam kifejezhetetlenül boldog, sírni kezdtem, persze a boldogságtól.

Daehyun felállt a földről, és magához ölelt.

- Miért sírsz?

- Persze, hogy hozzád megyek!

Megcsókolt, majd újra magához ölelt.

- De miért sírsz még mindig? Szomorú vagy?

- Az emberek örömükben is szoktak sírni.

- Szóval boldog vagy, ugye?

Bólogattam, miközben Daehyun letörölte a könnyeimet.

- Szeretlek...

Mondtam.

- Én is, de megfojtasz a pórázzal.

Észre se vettem, hogy összevissza rágabalyodott a póráz Daehyunra.

Miután megszabadítottam a vőlegényemet a "póráz fogságától", lehajoltam Zelohoz, és simogatni kezdtem.

Daehyun is leguggolt mellém, és magához ölelt.

- Örökké együtt leszünk!

Mosolygott rám.

- Én ezelőtt is így terveztem.

Még aznap elmondták ShinWoonak a szülei, hogy mi a helyzet, nem örült neki.

Másnap egy jó pár papírt el kellett intéznünk, de végül mi lettünk ShinWoo nevelőszülei.

Az ez utáni napon kezdtük el tervezgetni az esküvőt.

- Kivel fogsz leánybúcsúzni?

- Szerintem senkivel...

- Ha neked nem lesz leánybúcsúd, akkor nekem se lesz legénybúcsúm.

- De neked attól még lehet...

- De úgy nem szeretnék, hogy neked sincs.

- Ez kedves meg minden, de nem szeretném ezt elvenni tőled!

- Nem te veszed el, én döntöttem így.

- Hát, jó...

- Milyen ruhát szeretnél?

Mosolygott rám ismét.

- Alul fodros, felül testhez álló, te?

- Én csak egyszerű sötétszínű öltöny, fehéring, semmi extra.

- És szerinted hol legyen?

- Ahol megkértem a kezed? Az egy szép hely, nem?

- De, nekem tetszik. És mikor?

- Van egy pap ismerősöm, mindjárt felhívom.

Daehyun átment a szomszéd szobába telefonálni, pár perc múlva vissza is jött.

- Május kilenc neked jó?

- Ha nem tudnád, sosincs semmi dolgom.

- Akkor május kilenc.

Ül vissza velem szembe.

- Kiket szeretnék meghívni?

- Család, volt osztálytársak, barátok.

- Oké, milyen legyen a meghívó?

- Nekem jó egy egyszerű sima. Neked?

Rántott vállat Daehyun.

- Nekem is, kajákkal mi lesz?

- Hagyományos koreai ételek, sütemények.

- Rizssütire gondolsz?

- Arra is.

- És a lagzi? Nászút?

Kérdeztem.

- Nászútnak már találtam egy nagyon jó helyet.

- Tényleg? Na, és hová megyünk?

- Budapestre!

- Magyarországra?

- Igen, tetszik?

- Jó ötlet!

- És a lagzi?

- A park melletti étterem?

- Jó, csak telefonálni kell, akkor oda is, hogy jó-e nekik.

Daehyun pár pattant is telefonálni, szerencsére le tudta foglalni május kilenc estére.

- Boldog vagy?

Kérdezte.

- Nagyon.

Bólogattam mosolyogva, mire megölelt, amit viszonoztam.

A kutyával sokat szenvedtünk, hogy szobatiszta legyen, így amikor ruhapróbára mentünk is eléggé féltünk.

ShinWoo kezdte megszokni, hogy mi neveljük őt.

Találtunk tökéletes ruhát mindkettőnknek, amit meg is vettünk.

- Daehyun!

Ülök le közben a kanapéra.

- Igen?

Mosolygott rám.

- Mi lesz ShinWooval, míg nem vagyunk itt?

- JaeJoong fog vigyázni rá.

- Ám JaeJoong hogy van?

- Jól van, bár nem beszélünk sokat.

- Szomorú, hogy rosszban vagytok.

- Engem már nem foglalkoztat, hogy nem vagyunk jóba.

- De miért?

- Mert azt hiszi, jobban szerethet téged, mint én.

- Senki sem szerethet nálad jobban, tudom jól.

Mikor elküldtük a meghívókat kiderült, hogy pár ember nem tud jönni.

HimChan azt írta, hogy nehezen, de el tud jönni, aminek Daehyun nagyon örült, ezért én is.

Nagy nehezen, de elértük, hogy Zelo teljesen szobatiszta legyen.

Daehyun gyakorlatilag megtiltotta, hogy JunHong ott legyen az esküvőn, amit eléggé nevetségesnek tartottam, de így legalább rábízhattuk a kutyát.

És hosszú, rágós várakozás után eljött a várva várt nap...

he bes}<Y