Love Me Or Not?

2.évad,2.rész

Másnap megint a felmondásommal zargattam az igazgatót aki továbbra se szerette volna elfogadni azt.

-Elfogadja vagy sem,teljesen mindegy.Én akkor sem járok be és máshol fogok dolgozni.

Mondtam határozottan mire Shin igazgató felsóhajtott.

-Oké,elfogom fogadni,de nem jó szívvel,nincs még egy ilyen tanár,mint maga Choi JiMin.

Boldogan mentem haza, otthon hangosan hallgattam zenét, egyértelműen Kim  JaeJoongot.Senkit nem zavart,mivel egyedül voltam otthon.

Négy óra környékén felhívtam Daehyunt. 

-Szia cicaa!

-Szia, te zsiráf!

-Uh, most jó kedved van!

-Igen!

-Mi történt?

-Sikerült a felmondás!

-Akkor holnaptól velem vagy!!

-Igen, tudom!

-Találkozhatunk?

-Persze,hol?

-Park?Aztán majd kitaláljuk.

-Oké, mikor?

-Egyértelműen most!

-Akkor leteszem!

-Jó,szia!

Letettem a telefont és átöltöztem valami normálisabb ruhába, majd a hajammal is kezdtem valamit, hogy ne úgy nézek ki, mint aki most kelt fel vagy ilyesmi.

Elindultam a parkba, mire oda értem Daehyun már ott volt.

-Szia!

Köszöntem neki.

-Szia!

Mosolygott rám.

-Van már ötleted, hogy hova menjünk vagy, hogy mit csináljunk?

-Nekem mindig van!

-Akkor?

-Vidámpark?

-Oké.

-Menjünk!

Fogta meg a kezem és elindult az előbb említett hely felé.

-Amúgy lesz egy munkatársad akivel sokat kell majd együtt lenned.

-Ki?

Érdeklődtem.

-Talán többet leszel vele, mint velem.

-Miért?Ki ő?

-Choi Jun Hong, de ha véletlenül belé szeretsz én kihajítom azt a kölyköt az ablakon.

-Nem fogok.

-Nem lehetünk biztosak.

A vidámparkhoz érve csöndben maradtunk, ami eléggé szokatlan volt.Megvettük a jegyeket, de amire fel szerettünk volna szállni már nem lehetett, az utolsó menet volt,de te már tele volt.

-Rohadjanak meg!

Mérgelődött Daehyun.

-Hé, ne köss már bele más boldogságába.

-De én azt szeretném, hogy te légy boldog és ne mások.

-Itt vagy, nekem ennyi elég ahhoz, hogy boldog legyek.

Daehyun közelebb lépett hozzám, majd megcsókolt.Imádtam érezni Daehyun közelségét és ajkait az ajkamon.

-Holnap oda megyek a házatokhoz!