Love Me Or Not?

2.évad,8.rész

Mióta megláttam Daehyunt várom ezt a napot, az esküvőnk napját. Bár a koszorúslány nem az én barátnőm, hanem Daehyuné. Daehyun tanúja HimChan, az enyém pedig YongHwa. JunHong tényleg nem lett meghívva, szóval ő vigyáz Zelora. Eléggé izgulok, hogy a csípőmtől lefelé szétterülő fodrok szétjönnek, vagy beleakadnak valamibe, míg az oltárhoz sétálok, bár erre nincs sok esély. Féltem, hogy nem fogok beleférni a ruhába, mivel felül nagyon szűk, de végül sikerült. Már csak DaeHyunt szeretném látni, nem mintha a fátyoltól bármit is látnék, már mindenki ideért, és hiába jöttek be alig láttam őket. Daehyun barátnőjére várok, aki a koszorús lányom, mivel elment inni. Az apukám, vagyis a nevelőapukám, már itt van velem, ő fog az oltárhoz vezetni. Elégé szép a mennyasszonyi csokrom, minden kapható virág van benne, Daehyun választotta. Végre visszatér Daehyun barátnője, HyeJeong is. Felállok, a szívem egyre hevesebben ver az izgatottságtól, talán akkor dobogott utoljára ilyen szaporán, amikor Daehyun először hozzám szólt.

- Hé, nyugi! Remegsz!

Szólt az apukám.

- Nyugodt vagyok.

- Ja, az látszik, én is akkor szoktam remegni...

- Mi van, balul sül el?

- Daehyun nem az a fajta.

Szólalt meg HyeJeong is.

- Én ezt tudom, de félek.

- De mitől?

- Mindentől.

Hirtelen meghalljuk az orgona hangját, így el is indulunk, HyeJeong mögöttem, én nevelőapukámmal kart kar öltve.

Mennyit látok Daehyunból az is eszméletlen, bár teljesen egyszerű feketeöltöny, fehéring kombinációt visel, mégis káprázatos látványt nyújt.

Amikor az oltárhoz érünk, HyeJeong és apa beállnak YongHwa mellé, én pedig a pappal szembe, aki szintúgy Daehyun ismerőse, és Daehyun mellé.

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy lássuk, ahogy eme két ember összeköti az életét...

Az unalmas monoton pap duma, aminek alig bírom kivárni a végét, mire mondhatom a fogadalmamat.

- Fogadom, hogy hű maradok hozzád, ahogy eddig tettem. Fogadom, hogy melletted állok mindenben. Fogadom, hogy zsiráfként tekintek rád halálomig, és még utána is. Fogadom, hogy rossz lépéseidben megakadályozlak, de a jó lépéseidben segítek. Fogadom, hogy jobb kezed leszek, ha kéred, de a bal is, amikor szükség van rá. Fogadom, hogy bármit megadok neked, amit kérsz, és én csak a szereteted kérem majd cserébe. Fogadom, hogy soha nem hagylak egyedül. Fogadom, hogy soha többé nem mondom ki ennyiszer egymásután a fogadom szót. Fogadom, hogy örökké szeretni foglak jobban, mint az életemet, vagy bármi, bárki mást!

Ezután jön Daehyun esküje, ami miatt szintúgy nagyon izgulok.

- Cicámként vigyázok majd rád, esernyőd leszek, ha esik, napernyőd, ha süt a nap. Társad leszek jóban és rosszban egyaránt. Fogni fogom a kezed, amikor elesel, és akkor is, amikor felállsz. Esküszöm, hogy soha senkitől nem kapsz majd akkora szeretet, mint tőlem. Fogadom, hogy soha nem hagyom, hogy magányos légy. Akkor is meg foglak csókolni, amikor nem akarod. Fogadom, hogy mostantól a WC-ben fogok akarni, mivel szerinted az akarásnak ott a helye. Most pedig szeretném, hogy örökre velem légy, mert jobban szeretlek, mint bárki mást, és bárki más, cicaa, két a-vall

- Choi Jimin, fogadod férjedként Jung Daehyunt?

- Igen.

Bólintok, és mosolyodok el egyszerre.

- Jung Daehyun, fogadod felességedként Choi Jimint?

- Igen.

Fátylamon át is látom mosolyát.

- Van-e valaki, aki ellenzi ezt a házasságot, ha van, akkor szóljon most, vagy hallgasson örökre!

Talán ez az a pillanat, amitől a legjobban féltem, de senki meg se mozdul, nemhogy megszólaljon.

Ezután felhúzzuk a másik ujjára a gyűrűét.

A pap Daehyun felé fordul.

- Megcsókolhatod a mennyasszonyt!

Daehyun felemeli a fátylam, majd megcsókol, amit viszonzok is.

- Shin Jimin, Jung Daehyun, házasnak nyilvánítalak titeket!

Amint Daehyun elenged magától, el is dobom a csokrot, amit az egyik régi osztálytársunk, ChanMi kap el.

Mikor megpillantom JaeJoongot, gondolkodás nélkül odarohanok hozzá, s megölelem.

- Ebben a ruhában ducibbnak érződsz!

Mondja röhögve, mire én máris elengedem.

- Kegyetlen vagy!

Nevetek.

- Szia...

Motyogja Daehyun mellénk érve.

JaeJoong is mond valami köszönésnek hallható dolgot.

- A Han folyó most is gyönyörű!

Mondom, szinte magamnak, mert a két fiú éppen farkasszemet néz egymással.

ShinWoo az egyedüli, aki figyel rám, pedig öt-tíz méternyire áll tőlem.

- Tényleg szép! Ahogyan te is!

- Köszönöm szépen!

Mosolygok rá.

- Ne lopd a felességem, öcsi!

Mondja Daehyun, majd arrébb ráncigál táncolni.

Sok táncolás után vágjuk fel a tortát, ami valami isteni, Daehyun meglepetésnek szánta, én meg nem bírom felismerni az ízét...

Este pedig a park melletti étteremben van a lagzink, ekkor már egy sokkal kényelmesebb ruhába, amibe még JaeJoong szerint se nézek ki „ducibbnak".

Felejthetetlen egy nap. Soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint most, és még jön a nászút...