Love Me Or Not?

9.rész

-Olyan, mintha utálnál, miért?
A kérdés a szívembe hasított.
-Nem utállak!
Emeltem fel a hangom.
-Mégis úgy viselkedsz..
-Én csak..... - mondatomat nem tudtam befejezni, mert Daehyun félbe szakított.
-Szeretsz vagy sem?
-Elvileg te nem szeretsz, nekem kéne feltennem ezt a kérdést..
-Szóval nem..
Szomorúan sétált el az úton.

Erre a borzasztó álomra kellett felriadnom hajnali félnégykor, talán mégis zavar amit YongHwa mondott.
Körbe néztem magam körül, ez a nappali, még csak nem is a szobámba vagyok, de betakarva bevagyok, lehet, hogy valaki betakart. A TV is kivolt kapcsolva, csönd volt, amit nem akartam megtörni. Pontosan ez volt az amiért megprobáltam halkan felmenni a szobámba, de csak azt értem el, hogy amikor belerúgtam a lépcsőbe és felkiáltottam mindenki feloltotta a villanyokat és oda siettek hozzám.
-Mi a baj? Jól vagy?
YongHwa aggódó szemei engem néztek. -Jól vagyok, elnézést a hangoskodásért, aludjatok csak.
Mosolyogtam rá családomra, mire testvérem YoonGi ennyit reagált:
-Legalább lenne baj, ha már mindenkit felkeltesz.
-Sajnálom..
-Szerencse, hogy jól vagy.
Mondta anyukám, majd mindenki elindult a szobájába kivéve YongHwa, ő jött mellettem.
-JiMin.
-Igen?
-Holnap nem megyek suliba, a testvérem keresése miatt.
-Kár.., de találtál valamit?
-Elvileg egy családban él, az igazi anyukájával és a mostoha apjával.
-Értem.. - eközben a szobámhoz értünk. - Aludj jól YongHwa.
-Te is.
Bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra, bámultam a plafont, nem tudtam visszaaludni. Az éjszaka további részében forgolodtam, de nem aludtam.

Reggel YongHwa nélkül mentem iskolába, ezért zenét hallgattam, Kim Jaejoongot, mint mindig. Sajnos az iskola túl közel volt, ezért csak két számot tudtam meghallgatni, a suliban Daehyun rohant oda hozzám.
-JiMin, JiMin, JiMin!
-Igen?
-Szia.
Mosolygott rám,aranyos volt.
-Szia.
Köszöntem vissza.
-Jól aludtál?
-Egyáltalán nem, te?
-Miért nem aludtál jól, cicaa?
-Már megint cica? Hülyeséget álmodtam és nem tudtam visszaaludni.
-Mi volt az?
-Mindegy. - néztem fel az osztályban lévő órára, egy perc és csöngetnek. - Mindjárt csöngetnek.
-De mondd el mit álmodtál!
-Csöngetni fognak.
-Az engem nem érdekel.
-De érdekeljen.
-Gonosz cica vagy.
-Tudom.
-Még beszélünk.
Daehyun visszament a helyére.

Az anyag kezdett érdekesebb lenni, mint amit ezelőtt vettünk, de azért még mindig unalmas volt. Harmadik szünet felé MinAh megint felém vette az irányt, nem akarom, nem akarom ezt, nem akarom, hogy megint ide jöjjön. Azt hittem megint hazugságot szeretne rám kenni, de nem így volt.
-Shin JiMin..
Motyogott mellettem.
-Mi az?
-YongHwa.. Mi van YongHwaval?
-Életben van és éli az életét, mi lenne?
-Nem, nem az... miért nem jött iskolába.
-Dolga van.
-Szóval nem beteg?
-Egészséges.
-Miféle dolga van?
-Mi ez most? Faggatás? Kihallgatás? Dolga van.
-Oké, szia.
MinAh tovább ment, hála istennek, hogy nem maradt ott tovább.

Utolsó órákon fáradtság miatt alig bírtam figyelni, dőltem jobbra, balra, megprobáltam nem elaludni. Ébren kell maradnom, Ébren kell maradnom, ébren kell maradnom! Mondogattam magamban, de nem vált be, elaludtam.
Arra ébredtem, hogy valakik szólongatnak.
-JiMin, JiMin!
-JiMin, JiMin, JiMin, kelj fel!
Felébredtem és felnéztem a két padom mellett álló srácra, Himchan és Daehyun volt az, engem néztek,Daehyun jobban néz ki, mint Himchan, sose láttam még őket egymás mellett, ezért erre rögtön rájöttem.
-Nem kéne itt aludnod, a tanár nagyon mérges volt.
-Aigo..
-Mi dolgoztunk sokat helyetted.
Folytatta Himchan.
-Ezt hogy érted?
-Egy csomó feladatot oldott meg az egész osztály, mert valaki elaludt!
Épp mondani akartam, hogy sajnálom amikor Daehyun kezdett beszélni. Ne most ő is leszid, gondoltam, de nem így történt.
-Fáradt, te is szoktál elaludni órán, hagyjad már.
-Ez jogos, megyek. Sziasztok.
Himchan felkapta a táskáját és kiment a teremből.
Pakolni kezdtem a dolgaim, Daehyun csak állt mellettem, majd hozzám szólt.
-Fáradt vagy még?
-Nem.
Még az voltam, de Daehyunnal akartam tanulni, ha azt mondom igen, akkor biztos azt mondja, hogy menjek haza.
-Szuper.

JaeJoong nem volt otthon, nem tudom mit csinál, biztos elfoglalt ember. Az utolsó pár órán vett anyagot inkább Daehyun magyarázta nekem, mint én neki, mivel fogalmam se volt miről volt szó.
Daehyun megint haza kísért, YongHwa már otthon volt, a TV-t nézte, leültem mellé.
-Szia.
-Szia, mi volt suliban?
-Nem nagyon tudom.., de MinAhval mi van veletek?
-Huh? Hogy érted ezt?
-Ott nyagatott, hogy hol vagy, mit csinálsz, és, hogy jól vagy-e.
-Nincs velünk semmi, nem tudom miért érdekli.
-A múltkor csak neked hitte el, hogy beteg voltam.
-Tényleg nincs semmi.
-Oké, de ez akkor is fura.
-Az.
-Találtál valamit a testvéreddel kapcsolatban?
-Hát amit tudok az az, hogy lány, egy mostoha apával él és igazi anyukájával, a vezeték neve, amit a mostoha apjától örökölt, mivel akkor halt meg apukám amikor ő megszületett, az Shin.
-Értem, ez azért már eléggé sok, nem?
-Nem mondanám, így még te is lehetnél. Lány vagy, Shin a vezetékneved, akkor születél amikor ő meghalt.
-De én az igazi apukámmal élek.
-Ez igaz, de amúgy te is lehetnél.
-Igen, de nem vagyok.
YongHwa megölelt, nem tudom miért, de megölelt, viszonoztam.
-Tudod néha féltékeny vagyok YoonGire.
-Miért?
Értetlenkedtem.
-A testvéred, néha én is szeretnék az lenni, akkor nem lennék szerelmes beléd. -Testvérként tekintek rád.
-De sajnos én nem rád..
-Ez a beszélgetés megint olyan kínos.
-Igaz, fejezzük be.
-Oké.
Csöndben ültünk egymás mellett és néztük a televíziót, egy idő után elmentem a mosdóba tanulni még egy kicsit, mivel Daehyun elmagyarázása aranyos volt, de nem túl hatásos. A magam módján megtanultam újra, ezúttal tényleg megtanultam.

Szokatlan módon az egész család együtt vacsorázott, mondjuk mindenki csöndben volt és evett, de együtt ettünk, ez különös, de attól még jó,esküszöm, hogy az ételnek több, mint a felét YoonGi ette meg, mint aki nem evett már legalább egy hete. Néha amikor ránéztem halkan nevetni kezdtem, mire ő csak értetlenül nézett vissza rám.

Fogmosás közben zenét hallgattam, ami nem volt túl jó ötlet, mivel folyamatosan énekelni akartam, de abból csak az lett, hogy ráharaptam a fogkefére, ezért kikapcsoltam, hogy tudjak normálisan fogat mosni, mondjuk így is énekeltem, de könnyebb volt befejezni. Lefekvés előtt hallgattam még egy kis zenét, sőt éjszaka is, fülhallgatóval aludtam és egész este zenét hallgattam.

(Aigo - Istenem)