Love Me Or Not?

12.rész

-Nem csinálhatod ezt örökre.
Mondta YongHwa felém fordulva miközben a park egyik padján ültünk.
-Mit?
Vettem le a tekintetem az égről, mostmár YongHwat néztem
-Hogy, csak velem és Daehyunnal beszélsz.
-Én nem, csak veletek beszélnék. ChanMival és beszélgetnék, csak ő nem szeretne.
-Nem így értettem.. SeokHora, az anyukádra...
-Először kibékülök ChanMival aztán jöhetnek ők..
Motyogtam szinte magamnak, de YongHwa is hallotta.
-Akkor hajrá!
Felálltam a padról.
-Megyek, megkeresem ChanMit..
-Oké.
Integettem egyet YongHwanak, majd elindultam ChanMiék házához.

A ház előtt megállva mély levegőt vettem és megnyomtam a csengőt, ChanMi édesanyja nyitott ajtót.
-Elnézést kérek.. A lánya esetleg itthon van?
-Igen. - bólintott határozottan, majd egy kicsit arrébb állt az ajtóból. - Gyere be nyugodtan.
Mosolygott rám, szép mosolya volt, hasonlít ChanMira. Bementem a házba, eléggé nagy volt és szépen berendezett.
-ChanMi fent van. Oda mész hozzá vagy lehívjam?
-Felmegyek, köszönöm.
Elindultam felfelé a lépcsőn, majd ChanMi szobája(csak az lehetett az övé mivel két szoba volt, a másik egy fürdőszoba és az ajtó nyitva volt így beláttam és ott nem volt) előtt kopogtam,mire ő kinyitotta és eléggé meglepetten nézett rám.
-Szia... - motogytam. - Beszélgetnék?
-Ha már itt vagy nem ártana.
Félre állt az ajtóból és én bementem.
-Sajnálom, hogy nem mondtam igazat neked.
-Igazából engem az érdekelne, hogy miért nem mondtál igazat?
-Olyan lett volna, mintha én is beálltam volna a sorba, nem akartam, hogy azt hidd, hogy én is olyan vagyok, mint mindenki más..
-Ha óvodás korod óta kedveled akkor te állsz a sor elején, ők álltak be a sorba nem te.
-Nagyon sajnálom.. Ez, igazából.. eszembe se jutott.
-Nem haragszom.
-Tényleg?
Mosolyogtam rá.
-Tényleg.
Ennek igazán örültem, nem haragszik rám!
-Viszont még tanulnom kell mivel hétvégén nem leszek itthon szóval szia...
-Szia!
ChanMiéktól rögtön haza mentem, felmentem a szobámba és eldöltem az ágyamon, holnap Daehyunnal vagyok, elvileg ha nem mondja le,és vasárnap is mivel vele tanulok. Boldog voltam, pár hét után újra úgy éreztem, hogy boldog vagyok. Felültem az ágyamon és YongHwa szobája felé vettem az irányt, mielőtt bementem kopogtam, mire ő annyit felelt, hogy "Gyere be!,, és én így is tettem.
-Annyira tudtam, hogy te vagy, felismerhető a kopogásod.
YongHwa is boldognak tűnt.
-Már a kopogásomról is felismersz?
-Mindenről.
Nevetett, én is nevetni kezdtem.
-Akkor előled nem tudnék elbújni.
-Ne is próbálkozz vele, úgyis elbuksz.
-Köszönöm a biztatást.
Nevettem még jobban.
-Boldog vagy.
Mosolygott rám.
-Te is.
-Ez igaz.
-Mitől lettél boldog?
-Életemben először sikerült elhívnom egy lányt randira.
-Kit?
Érdeklődtem.
-MinAh-t.
-MinAh-t? Pont őt?
-Miért? Én kedvelem..
-Az a lány egy... Oké,te tudod, ha te így boldog vagy!
-Az vagyok.
-Akkor jó.Megyek zuhanyozni.
Kimenten a szobájából, őszintén még a hideg is kirázott attól, hogy YongHwa összeálljon azzal a csajjal,  ő jó ember YongHwa, pedig nem az,de legalább YongHwa is boldog, és talált magának egy lányt aki nem én vagyok, ennek örültem.
Zuhanyzás után még hallgattam egy kis zenét és megkérdeztem Daehyuntól, hogy akkor áll-e még a holnapi dolog, fogalmam sincs mit tervez már megint, azt írta vissza üzenetre, hogy: "Egyértelműen, cicaa,,
Sose fogja abba hagyni a cicázást.
Eléggé gyorsan elaludtam, mondjuk a zenét elfelejtettem kikapcsolni így az egész éjszaka szólt, de szerencsére a telefonom csak pár százalékot merült.
Miután elkészültem még egy kicsit visszadöltem az ágyba, csak akkor álltam fel amikor Daehyun üzent, hogy itt van. A ház előtt állt és épp az eget nézte amikor én kimentem.
-Hé!
Szóltam neki, mire rögtön rám nézett.
-Mehetünk?
-Továbbra se tudom mit akarsz tőlem, de igen.
-Ha nem tudod hová mész akkor nem örömmel mész, vagy mi?
-Igen.
-Milyen önfejű valaki.
-Ki?
Nevettem el magam, mivel tudtam, hogy rólam beszél, és ezt ő is tudta.
-Egy cica.
Válaszolt nevetve.
-Hány cicád van neked?
-Egy, aki egy házban lakik YongHwaval.
Egy pillanatra megálltam, micsoda? Ő ezt honnan tudja?
-Te... Ezt honnan tudod?
-Azt hitted nem tűnik fel?
-Azt...
-Engem nem zavar, tudom, hogy engem szeretsz.
-Milyen kis öntelt lettél.
-Mindig is az voltam.
-Ez igaz.
-Éhes vagy?
-Igen.
-Együnk.
Mutogatott egy étterem felé ami egy szökőkút mellett volt.
-Oké.
Odamentünk az étteremhez és leültünk, majd rendeltünk valamit, tényleg nem tudom mi volt az, de finom volt.
-Most komolyan elhoztál enni?
-Igen, de nézd, ihatsz is.
Mutatott az üveg vízre.
-Nem szeretnék.
-Akkor leöntelek vele.
-Ne már!
Daehyun megfogta az üveget és lecsavarta a kupakját, mire én felálltam, ő is felállt és közelebb jött hozzám.
-Ne, Daehyun kérlek!
-Miért ne?
-Mert hi...-kezdtem bele, de rájöttem, hogy egyáltalán nincsen hideg, sőt inkább meleg. - Mert ne!
-Oké, akkor máshogy csináljuk..
Daehyun még közelebb jött, magához húzott majd megcsókolt és ránk öntötte az üveg vízet,ez miatt elhúzódtam tőle.
-Nem vagy normális.
Nevettem, mire ő rám mosolygott.
-Tudom.
-De most komolyan.. mire volt ez jó?
-Nem tudom.
Nevetett, nem tudom miért, de megöleltem Daehyunt amit ő viszonzott.
-Mi van? Most szeretsz? Előbb még mérges voltál..
-Nem voltam mérges.-feleltem. - csak kicsit kiakadtam.
Bontakoztam ki ölelésünkből.
-Most megint nem bírsz?
-De bírlak.
-Akkor miért engedtél el?
-Mert.
Igazából én sem tudtam miért tettem.
-Gonosz vagy.
-Tudom, hogy az vagyok.
-Akkor jól van, cicaa!
-Zsiráf vagy.
-Tudom. - nevetett fel. - A te zsiráfod!
-Egy cica jogosan tarthat zsiráfot?
-Ha az a cica te vagy akkor igen.
-És ha nem?
-Az teljesen mindegy, nem a mi dolgunk...
-Ez igaz...
-Amúgy már teljesen jól vagy? Az elmúlt napokban nagyon magad alatt voltál..
-Rendben vagyok, ne aggódj ez miatt!
Daehyun megölelt, viszonoztam.

Még egy ideig sétáltunk majd haza kísért, otthon mindenki az asztalnál ült, leültem melléjük és velük ettem, az egész családom furcsálva nézett rám, de én csak mosolyogtam rájuk, megígértem YongHwanak,hogy nyitottabb leszek az emberek felé, vagy valami ilyesmi. YongHwaval mentem fel a szobámba.
-Jó volt Daehyunnal? Miért vagy vizes?
Észre se vettem, hogy még nem száradtam meg.
-Daehyun szórakozott egy kicsit..
-És ezért vagy vizes?
-Igen, ezért.
-De mit csinált?
-Az mindegy, de mi van veled és MinAhval? Mikor randiztok?
-Ma volt.
-Na? És hogy ment?
-Jól.
-Tényleg? Ez nagyszerű!!
-Bár eléggé lefárasztott..
-Tudtam, hogy fárasztó egy nő személy.
-Ja, de most pihenj, holnap megint Daehyunnal vagy.
-Oké, aludj jól!
YongHwa bement a szobájába én is az enyémbe.
Másnap Daehyun nálunk tanult, bár úgy volt nála leszünk, de JaeJoong valami bulit rendezett és nem akartunk, nem is tudtunk volna egy csomó részeg ember között tanulni. Kivételesen megkértem YoonGit, hogy maradjon csendben és anyukámat is, szerencsére ők így is tettek, nem tudom, hogy bűntudat miatt, vagy azért, mert így akartak tenni.
Egyre többet kellett tanulnunk mivel közeledtek a vizsgák és mindenki azt szerette volna, hogy jó iskolába kerüljön be.