Annyi mindent írhatnék, hogy ki is vagyok. Unnád már az egészet. A jól bejáratott sablon, formaszöveg. Hát még én... Minden egyes bemutatkozáskor újra és újra felsorolni, mindazt, ami mások szerint meg kell hogy határozzon engem: az életkorom, hogy mit tanulok, mi a hobbim, egyebek... Szóval szerintetek ez vagyok. Megmondjam valójában mi az, ami úgy néz ki csak engem érdekel? Hogy ki nem vagyok.
Nem vagyok az, aki csak játszik az érzéseiddel. Tudom milyen az, ha kihasználnak, becsapnak... Úgy érzed elvérzel. Távol álljon tőlem, eszembe nem jutna! Ha valamit érzek irántad, azt kimutatom, úgy ahogy személyem tudja. Ha nem, nem. Nincs semmi bukta.
Nem vagyok az, aki bólogatós kutyaként beletörődik mindenbe. Áldd meg Isten a magyart! Ne jókedvvel, bőséggel. Akkor is panaszkodna, hogy „Bezzeg régen, mikor még mindenki búvalbaszott volt...". Segítsd inkább tenni akarással, egymás iránti tisztelettel, szeretettel, összefogással! Hogy éljen, ha egyszer az a sorsa, ne szűkölve a sebeit nyaldossa!
Nem vagyok a csönded. Unom már a hallgatást. A hangod vagyok, ha némaságra ítéltettél. Csak akkor, ha akarod, mert
Nem vagyok, aki utánad lohol. Ha kellek, mutasd, mert ez így maga a pokol... Ne hajts olyan gyorsan, mert nem érem el a szekeredet... Azt meg senki nem akarja, ugye te sem?
Nem vagyok az, aki némán játssza a nebántsvirágot. Vajon a törvény miért nem büntet, ha hazug valóddal hamisítod a világot? Elég volt ebből, szabadon akarom ereszteni az énem. Mondd csak, miért függjek attól, hogy te mit gondolsz? Én ezt nem kértem...
Nem vagyok az, aki azt mondja: nem érdekel, nem az én problémám. Azzá tetted, mikor bizalmadba fogadtál. Csak azt bánom, ha segíteni nem tudok, mert akkor megőrjít a tehetetlenség. Tudod?
Nem vagyok a plasztikpicsa, külsőre tetszetős, belsőre szétesős. Ha még csak szétesne... De hogy valakit csak Gucci, meg Prada határoz meg...
Nem vagyok az, aki azt mondja, amit hallani vágyol. Legyek bár kegyetlen, nyers, nálam, ha őszinte vagy, csakis úgy játszol. Nem kell a maszk, a sallang, az álruha, a nyílt lapokat, egyedül azt bocsásd áruba!
Nem vagyok az, aki eljátssza, hogy nem érdekli. Most komolyan, szégyelljem azt, hogy van még ember, aki tud érezni? Nem fogom soha, ezt megfogadtam! Nem hat meg a „érzések nélkül fájdalom sincs" flegma sora...
És végül, nem vagyok az sem, aki eljátssza, hogy más. Aki szavak nélkül harsogva megtagadja önmagát. Ilyen vagyok, szeretni nem kell, lesz majd aki értékeli, jobban mint te, hidd el! Senkinek ne imponálj, csak a saját életedet komponáld!
Ha meg azt akarod tudni, ki is volnék én? Gyere, és ismerj meg, az istenért...
